péntek, február 23, 2018

paks

Hétfő óta tudható, mivel győzte meg a brüsszeli bizottságot a magyar kormány arról, hogy felesleges lett volna közbeszerzést kiírni a két új paksi blokk szállítására. Csakhogy Orbán és Putyin 2013-as megállapodása előtt a hazai szakembergárda még a nyílt versenyt pártolta. A fejük fölött döntöttek? – kérdeztük Aszódi Attila államtitkárt, miután megismertük a projekttársaság honlapján és személyes blogján is publikált magyar érveket.

 
Az Európai Bizottságot többek között Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője kereste meg azzal, hogy a magyar kormány nyílt versenytárgyalás helyett közvetlenül állapodott meg az oroszokkal a paksi beruházásról. Az EB azonban tavaly novemberben végül ejtette a Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárást, s ezt nem volt köteles megindokolni. Aszódi Attila államtitkár most véget vetett a találgatásoknak. A blogján közölt írásában levezette – bármilyen hihetetlenül hangzik –, hogy a világpiacon mindössze egyetlenegy szállító – a Roszatom - egyetlenegy reaktortípusa (a VVER 1200) felel meg a magyar igényeknek, ergo értelmetlen lett volna a versenyeztetés.

Vegyük hát sorra a szempontokat, amelyeket lentebb táblázatba is foglaltunk.

Ebből rögtön kiderül, hogy

  • a nem nyomottvizes technológiákkal nem is kellett foglalkozni, maradtak a nyomottvizesek.
  • Az amúgy is könnyen atomellenessé tehető közönséget nyilván az is felháborítaná, ha egy még sehol sem működő atomerőmű épülne ("ne legyünk kísérleti nyulak"), de azért legyen a legmodernebb, úgynevezett 3+ generációs. Ezeknél már alapkövetelmény, hogy nem egy, hanem két burok védi az erőművet (repülőgép rázuhanása ellen is), és – mivel már létezik ilyen – nemcsak a belső, hanem a külső köpeny is legyen hermetikus.
  • További biztonsági kritérium, hogy addig az öt évig, amíg hűtés nélkül megolvadnának a kiégett fűtőelemek, maradjanak ebben a hermetikus térben, a pihentető medencében.
  • Végül abban a rendkívül kis valószínűségű esetben, ha a négyszeres túlbiztosítás ellenére hűtés nélkül maradnának a fűtőelemek és emiatt megolvadnának, ez az olvadék ne hatolhasson át az alapzaton (ne lehessen „Kína-szindróma”), és ne juthasson ki hasadóanyag a védőburkolaton kívülre. Ehhez zónaolvadék-csapdára van szükség.

Az Aszódi által ismertetett kormányzati érvelés szerint mindezeket a próbákat csak a Roszatom által kínált VVER 1200 állta ki. Igaz, a francia EPR reaktor is egy híján minden kritériumot teljesít, de ez túl nagy ahhoz, hogy a magyar villamosenergia-rendszerbe lehessen illeszteni – így a magyarázat.

"Korábban nem vizsgáltuk ilyen mélyen"
 
A versenytárgyalás értelmetlenségéről tehát Magyarország meggyőzte Brüsszelt, ám nyomban felvetődik megannyi kérdés. Mi az oka, hogy egy 2012-es kormányhatározat szerint azon év végéig nemzetközi pályázatot kellett volna kiírni két, 1000-1600 megawattos blokk építésére? Nem voltak tisztában a szakemberek a kínálattal? Nem döntötték még el, hogy a fent említett szigorú kritériumokat érvényesítik? Nem tudták, hogy csak a Roszatom képes ezeket az elvárásokat teljesíteni?
 
Valószínűbb, hogy az évek óta folyó szakmai előkészítő munkát felülírta az Orbán Viktor miniszterelnök által kialkudott orosz hitellehetőség. Hiszen 2013 októberében jelezte – Indiában, üzletemberek előtt mondott beszédében –, hogy a kormány közel van az erőműbővítésről szóló megállapodáshoz. És három hónappal később meg is született a magyar-orosz nukleáris együttműködésről szóló egyezség, 2014 tavaszán pedig a hitelszerződés, amit rövidesen törvényben szentesített a frissen választott honatyákból álló országgyűlés. Így mindenféle tender okafogyottá vált, amit akkoriban azzal is indokoltak az illetékesek, hogy ilyen pénzügyi feltételekkel senki sem jelentkezett az oroszokon kívül. Azóta teljesebb lett a magyarázat: a fentiekben bemutatott műszaki kritériumoknak megfelelés.
 
"A követelmények az államközi szerződés aláírása előtt keletkeztek. 2013 végéig azonban nem álltunk neki részletesen vizsgálni, hogy melyik technológia hogyan képes a követelményeket teljesíteni" – hárította el feltételezéseinket Aszódi Attila. A tenderkiírásra készülve már folytak ugyan szakmai eszmecserék a potenciális szállítókkal, de a döntéshozók számára is csak menet közben – végül is 2014 végére – derült ki, hogy pontosan milyen blokkot akarnak, ehhez képest miből lehet válogatni, és miként képesek ezek a technológiák a követelményeket teljesíteni – magyarázta, bármilyen meglepő is ez az érvelés a sokéves előkészítő, úgynevezett Lévai-projekt ismeretében. A kormányközi nukleáris együttműködési megállapodás és a hitelszerződés csak egy keretet teremtett meg, de nem idézett elő kényszerhelyzetet – fejtegette Aszódi.

Hitelvisszafizetési kockázat – van-e már késedelem

Azóta persze, hogy 2014 decemberében megszületett a fővállalkozói szerződés az MVM Paks II. Zrt. és a Roszatom csoport között, immár előállt a kényszerpálya. Ez ideig kb. 30 milliárd forintot költött el a beruházó Paks II. az előkészítésre, illetve engedélyeztetési dokumentumok elkészítésére – tudtuk meg az államtitkártól. Az orosz hitelt még nem hívta le a kormány, de ez várhatóan, "napokon, heteken belül" megtörténik.

Így mind időszerűbb a kérdés, mi történik, ha netán előbb kell elkezdeni a törlesztést – legkésőbb 2026 márciusában –, mint ahogy a reaktorok termelni kezdenek. Az árbevétel nélküli törlesztés nyilván felborítaná a gazdaságossági – sokak által vitatott – számításokat. "Ha ilyen helyzet előállna – mondta Aszódi Attila – tudjuk majd kezelni, erre felkészültünk."

Ez pedig megint csak újdonság, ugyanis a nyilvános szerződésekből csak annyit tudni, mi az eljárás, ha a Roszatom hibájából csúszik a beruházás. Akkor – nyilatkozta korábban az államtitkár – a kötbér fedezné a hiteltörlesztéssel kapcsolatos kiadásokat. Arról azonban nem tudni, mi az eljárás, ha a Roszatom vétlen a késedelemben.

Márpedig egy határidőcsúszás – 2025 és 2026 elejére kell termelésbe állítani a két reaktort – nem zárható ki, részben a nemzetközi tapasztalatok alapján, részben azért, mert egy uniós versenyjogi vizsgálat 16 hónapos veszteglésre kényszerítette a projektet. A vizsgálat ideje alatt ugyanis a Bizottság nem engedélyezte a fővállalkozói teljesítések kifizetését, így az orosz fél leállította a létesítési engedély megszerzéséhez szükséges, több 100 ezer oldalnyi dokumentáció költséges kimunkálását.

Közben az MVM Paks II Zrt. beszerezte a létesítéshez szükséges környezetvédelmi és telephelyengedélyeket, így várhatóan jövőre elkezdődhetnek az építési munkák. Az, hogy az uniós vizsgálatok milyen hatást gyakorolnak a projekt ütemezésére, még nem eldöntött. A projekt megtérülésével kapcsolatos brüsszeli vizsgálatot lezáró EB-határozat részletes szövege még nem nyilvános, ha majd megismerhetjük, láthatjuk, hogyan gondolkodtak erről az uniós szakemberek. És talán a HVG közérdekű adatigénylési pere után a fővállalkozói szerződés ismeretében is többet fogunk megtudni.

Forrás: hvg.hu 

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all

Ajánljuk még...