péntek, február 23, 2018

Üres poharamba fújom a füstöt, 
az üvegharang lomha rongya száll, 
elittam ingem maradt harminc ezüstöm, 
mi röhögve cseng az éj mocskos abroszán.

Költők, keserű kurvák idejét ültük, 
lassan záróra mindenki oszt szoroz, 
mert mindig akad egy Júdás közöttünk, 
az élet hozta így, ma én vagyok soros.

Ám utolsó csókom magamnak szánom, 
részegen gagyogom vagyok aki vagyok, 
mintha már lógtam volna nyírfaágon, 
de most az egyszer biztos meghalok.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!