péntek, február 23, 2018

Azt kérded tőlem, hogy vagyok,
mit is mondhatnék?
A zöld zöld, a sárga sárga, a kék kék.
Talán még annyit, idén nyáron hiányoznak a fecskék,
mert milliónyi bogár rajzik az udvari hárson,
és az alatta satnyuló csenevész akácon
már rozsdás rongy a habzó vízesés.

Azt kérded tőlem, szeretsz-e még?
Vajon mit is felelhetnék?
A zöld zöld, a sárga sárga, a kék kék.
Emlékszem,
hevertünk a réten, és ránk borult az ég,
vergődtünk mint lámpafényben a lepkék,
hogy utolsó csókot adjunk egymás szemére.

Azt kérded tőlem, jössz-e még?
Mit is válaszolhatnék?
A zöld zöld, a sárga sárga, a kék kék.
Talán még annyit, már nem hív a vándorlás,
poros köpenyemen beforrt minden hasadás,
bár néha fel-felsejlik valami régi emlék,
a fű zöld, a napsugár sárga, és oly kék benned a messzeség.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!