péntek, február 23, 2018

az úgy van, hogy eltelik ennyi vagy annyi idő, 
aztán az ember egyszerűen megunja az életét, 
fogai kihullnak, hajában nyáron is őszelő, 
és valami furcsa szomorúság lepi el két szemét.

ül a kertkapuban, térdén kockás takaró, 
vén ebe néha megnyalja lecsüngő kezét, 
mosolyában a vándorlás vágya az útravaló, 
így utoljára még bejárja világa ezernyi szegletét.

majd elalszik, mint a szombat délutáni szelek, 
mert hétvégére álmos csendnek kell lenni, 
ilyenkor nem használnak a gyógyszerek, 
melyekből kétszer kétszázat kell kevés vízzel bevenni.

és arról álmodik, hogy Isten szereti őt, 
a bűnbánat emlőjén csüng, akár egy gyerek, 
ám, ha korhadt esők verik végig a háztetőt, 
torkában vörös tócsák pangnak édes tej helyett.

az úgy van, hogy eltelik ennyi vagy annyi idő, 
és az ember egyszerűen imád élni, 
kétségbeesetten percekért zihál a tüdő, 
de többé az már nem akar levegőt cserélni.

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!