hétfő, december 11, 2017

A Dráva völgyében élő közmunkások sokasága már nem is tiltakozik az ellen, hogy ebből a státuszból menjen nyugdíjba. Az se ritka, hogy gyermekeik perspektívának látják a közfoglalkoztatást.

– Nem fogtam semmit – összegzi Dráva partján töltött napját délután Moharos Géza. A dél-baranyai Királyegyházán élő, nyugdíjas buszsofőrt elkísérte pecázni 7 éves unokája, Zoé is Drávasztárára, ám neki se volt kapása. Nagyapja legyint: Elrontották a Drávát. A parti kőszórással a hetvenes években tönkretették a halak ívóhelyeit, a holtágakból meg kipusztultak a halak. A nemzeti parknak nem az a célja, hogy víz és hal legyen a holtágakban. Azt vizsgálják, mi lesz tíz-húsz meg száz év múlva, ha magára hagyják a holtágakat. Érdekes kísérlet, de a horgászok nem szeretik. A 63 éves férfi elmondja azért, hogy mikor ideértek, hazafelé indult három helybéli pecás, mindannyijuk szákjában kilószámra voltak dévér- és jászkeszegek. Kell is nekik a hal, mert hát itt akkora a szegénység! Legalább ma jól laknak.

Az Európai Unió egyik legnincstelenebb tájegysége az Ormánság, a Dráva völgyének baranyai, s kis részben somogyi szakasza. Félszáz, többnyire aprócska falu található a folyó bal partját övező 5-10 kilométeres sávban. Nagyjából húszezer ember él itt, az aktív korúak 40-80 százalékának a közmunka nyújt jövedelmet. A vidék ipari üzemei a rendszerváltáskor bezártak, a téeszek megszűntek, a közeli városok vállalkozásai is csak kínlódnak, s nincs igényük 8-12 osztályt végzett ingázókra. A falusi betanított- és segédmunkásoknak évtizedekig csak a segély volt biztos, ezt váltotta fel a közfoglalkoztatás. A kötelezőnek érzett közmunkát eleinte utálták a Dráva völgyiek, ma már inkább hálásak. A pénz kevés, de biztos. Aki kicsit többet akar keresni, az hétvégén napszámot vállal, így havonta kikerekedik neki 80-100 ezer forint. Ahol két igyekvő szülő van, ott már a duplája is összejöhet. Az elszegényedésről vall, hogy e falvak egykor módos portái sorra omladoznak.

– Az emberek belelustultak, belebutultak a közmunkába – állítja a piskói Bene János, aki szobafestőként egy szentlőrinci vállalkozónak dolgozik 15 éve. A 46 esztendős, háromgyermekes férfi így folytatja: Be kellene vezetni egy olyan törvényt, ami 40 év alatti embereknek nem ad közmunkát. Egy fiatal, ha nem jut neki rendes munka a falujában, akkor menjen világgá, és keressen. Ha a fiatalok megszokják a közmunkát, akkor még az unokáik is közmunkások lesznek. Ez miért jó az országnak? Választás előtt minden ormánsági politikus változásokat ígért az ittenieknek, de bármelyik párt nyert, nem történt változás. Aki hatalomra került, az már csak a maga hasznát nézi, meg okolja a bajokért az elődeit.

Bene János is szívesen elmenne külföldre. Azért marad, mert beteg anyját nem hagyhatja. Na meg a lovait. Van neki két fekete szőrű lova, s mindkettőnek egy-egy csikója, a takarmányt 4 hektár szántóján termeli meg. 1995 óta tart lovakat, fuvart vállal velük, a csikók egyikéből meg úgy csinál majd pénzt, hogy eladja. A 40 alatti közmunkások leggyakrabban a szakmátlanságuk miatt nem találnak más munkát.

– Állatgondozóként dolgoztam egy sertéstelepen – avat be sorsába Piskón a 49 esztendős Csonka János. Az a cég 20 éve megszűnt, azóta nem találtam rendes munkát. Eleinte napszámos voltam, most közmunkás vagyok. Hová menjek állatgondozóként? A feleségem is közmunkás, neki semmilyen szakmája sincs.

A házaspárnak tíz gyereke van, hatan már nagykorúak. A család egy, a szocpol támogatásból épített, három szobás házban lakik, amihez másfél hektáros kert tartozik. A porta körül 110 tyúk, 4 liba és 15 kacsa hangoskodik. Néha disznót is vágnak, a kertben a zöldség megterem, és tüzelőfa is van elég, így ételben sosem nélkülöznek, és fázniuk sem kell.

A 220 lelkes Cún község önkormányzati kertjében közmunkásként dolgozik, és társaival épp a megtermelt tök kimagolásával bíbelődik Gugora Attila. A 37 éves férfi kárpitos, de mivel a közelben a bútorgyárak megszűntek, szakmájában nem talál állást, vállalkozást a környékbeli megrendelésekre nem lehet alapozni. A férfi öt évet a pécsi Elcoteq-ben dolgozott. Amikor bedőlt az elektronikai cég elment volna egy pécsi bútorgyártóhoz, de negyedóra híján nem érte volna el a műszakkezdést, ezért nem vették fel. Ezért lett belőle közmunkás. Az elvált férfi 17 éves lányát egyedül neveli, így nem jöhet szóba, hogy a korábbi busszal indulva naponta 15-16 órát legyen távol az otthonától, vagy heteljen. Lánya vendéglátást tanul, és Attila tudja már, hogy ha a lány végez, mennie kell Cúnból, hisz az éttermek este tíz után zárnak, s olyankor már nincs busz Cúnba.

A pár méterrel odébb tököt magoló Erzsébet rábólint, mondván, az ő egyik lánya is vendéglátós, és ezért nem talál megfelelő munkát. Az asszonynak négy gyermeke van, 20 éves fia már elkerült innen. Parkgondozónak tanult, de azzal csak közmunkás lehetett, ezért elment Győrbe, egy autóalkatrész üzembe. Jól keres, ő már nem jön vissza.

Az elmúlt 5-6 évben a cúni fiatalok közül egyre többen kerestek állást külföldön. Révai Alexander öt évet dolgozott Németországban festőként. A 26 éves, jó felépítésű, mexikói stílusú tetoválásokkal díszes férfi most itthon van, mivel egy éve fia született, de ha jó külhoni ajánlatot kap, újra nekivág. Kint 1600 eurót keresett, abból vettek egy két és félszobás házat, felújították, berendezték. Amíg Alexander nem talál külföldi munkát, kihúzza közmunkásként.

Hogy egy-egy Dráva-völgyi faluból mennyien dolgozhatnak külföldön, pontosan senki se tudja. A helybéliek általában úgy saccolják, hogy az aktív korúak 5-15 százaléka mehetett el. A drávasztárai boltot vivő István szerint legalább negyvenen elmentek a 380 lelkes faluból, vagyis az aktívak negyede már kint van.

– Megértem őket – bólint rá az 59 esztendős férfi, aki autószerelőből kényszer-vállalkozóként lett boltos tíz évvel ezelőtt. Nem értem, hogyan tudnak kijönni az emberek havi 52 meg 62 ezer forint közmunkabérből. Gyakran hitelbe akarnak vásárolni, de tízből kettőnek mondhatok igent. Az elmúlt években egymilliót buktam a hozomra vásárlókon.

ormánság2

Hogy az Ormánság lakóinak legyen jövőjük szűkebb hazájukban, a kormány 2010-ben meghirdette az Ős-Dráva programot. A főképp uniós támogatásból gazdálkodó területfejlesztési programra az állam 2020-ig 25 milliárdot tervez költeni. A program révén a Dráva vízének egy részét az árokhálózaton keresztül az agrárterületekhez juttatnák, így oldanák meg a kertek öntözését. Az öntözött földeken gyümölcsöt és zöldséget termelnének a helybéli ős- és kistermelők, azt a közelben feldolgoznák, minderre ráépülne egy, a vidék értékeit bemutató falusi vendéglátás. A cél, hogy az ormánsági emberek vállalkozóként és piaci alapon működő cégek alkalmazottjaként boldoguljanak, ne pedig közmunkából tengődjenek.

Ez az, amiben itt senki se bízik. Az Ős-Dráva eddig alapvetően közmunka-programként működött. A helybéliek úgy gondolják, a projekt csak utca-, árok- és temetőtakarításra jó. Hogy milyen oktatással, támogatással, menedzseléssel lesz a közmunkásokból őstermelő, vagy agrártermékek feldolgozója, esetleg turisztikai vállalkozó, azt senki se tudja. A program mellé „rendelt” miniszteri biztost, Tiffán Zsoltot tavaly kitartóan kérdezni akartam minderről, a villányi borászból lett fideszes politikus azonban elzárkózott. S erről immár másnak se fog nyilatkozni, hisz a napokban kiderült, hogy nem újították meg Tiffán nyár közepén lejárt biztosi kinevezését.

Némi látszata azért van a programnak: Szaporcán átadták egy látogató központot, felújítottak nyolc fakazettás református templomot, több faluban is működik biciklikölcsönző, amelyekben elektromos rásegítéssel működő kerékpárok sorakoznak. Hogy nem igen használják őket, az a járművek poros nyergéből és a vázak között feszülő pókhálókból is kikövetkeztethető. Egyelőre nincsenek olyan programok, amik idevonzanák és itt tartanák a turistákat.

Az elmúlt években megkérdeztem már a program által érintett tucatnyi falu polgármesterét, s egyikük se bízott abban, hogy ez a projekt jövőt ad a Dráva völgyének. Szerintük ez a program is csak egy pénzszivattyú, ami a kormánypolitikusokhoz kötődő vállalkozóknak biztosít munkát és hasznot.

– Ez mindig így volt – sóhajtott az egyik nyomorúságos falu első embere. Hány olyan szakmai tanfolyamot indítottak az itt élőknek, ami azt ígérte, hogy az alul iskolázott emberek így majd álláshoz jutnak!? Hány parképítőt meg gyógynövénygyűjtőt képeztek!? Ettől egyikük se jutott munkához, az egész csak azoknak hozott pénzt, akik oktatták őket.

Egy másik polgármester a „fideszes játszóterek” történetét idézte. Sok ormánsági faluban épült játszótér az unió támogatásával a 2010-es években. Ezek az ácsolt fajátékokból készített játszóterek 2-3 millióból megvalósíthatók lettek volna, a pályázatot bonyolító cégek mégis 8-10 milliós számlát nyújtottak be az uniónak. Az EU csalás elleni hivatala 2014-ben feltárta ezt, s a játszóterekre elherdált pénzt az unió visszakövetelte a falvaktól. Nyomozás indult az ügyben, ám a hatóságok máig se nevezték meg a pénz lenyúlóit. Ebből, no és abból, hogy a központi költségvetés 2015-ben átvállalta a játszóterek országos szinten 1,8 milliárdos költségét, sokan arra következtettek, hogy a pénzek zsebre vágói politikai védelmet élveznek.

– El fog tűnni az Ős-Dráva 25 milliárdja is, minden eredmény nélkül – prognosztizálja a fideszes játszótereket emlegető polgármester.

Alkonyatkor motorcsónak metszi ketté a Drávát és az erdők között szélesen hömpölygő folyó csendjét Drávasztára határában. A csónakból két pécsi férfi ugrik partra a sztárai kikötőben. Egyikük 30 éve innen indult.

– Vége az Ormánságnak – morogja, miközben a csónakot ráhúzza terepjárójának utánfutójára. – Magára hagyták az ittenieket. Akárcsak a holtágakat.

Forrás: nepszava.hu  Ungár Tamás

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!