Mámoros bús fejem nyúz, 
részeg vagyok. 
A bor, a blues az útra húz 
ha maradok, meghalok. 
Még ülök. Kocsmában nyert, 
keserű öröm. 
Kivénhedt kurva, gondolat gyötör 
s pár törött műköröm. 
Uram, te költőnek küldtél ide? 
vagy hallgatva halni 
mikor szólni illene? 
hát nem akad emberfia, ki 
ordítana, micsoda demokrácia 
az, mely térdeket rogyaszt sorba, 
és magát nyelvekre tolva 
emelteti? 
Hát így kell élni? 
Lehajtott fejekkel 
meg kérem tisztelettel? 
Mert nem merem 
mert nem lesz kenyerem. 
Itt kell élni? 
hol választott királyok, és 
parasztból lett urak 
mutatják nekem azt az utat 
melynek végén ősz fejemnek 
karéj nyomor a díj? 
Nem! Nem! 
Inkább megyek. 
Kinn faltámasztó kedvem lesik 
a döglegyek. 
És gyomrom a számban felgagyog, 
de én részeg vagyok, ó ti józanok.