szerda, május 23, 2018

Ha már Velence, én bizony a hatalmas katedrálisok között aprócskának tetsző Chiesa di San Giacomo dell’Orioról mesélnék.

Ezt a turisták által alig látogatott csodát éppúgy Szent Jakabról neveztek el, mint a mi, jó 300 évvel később épült, ám idővel grandiózusra növelt léb ényiplébániatemplomunkat. A Chiesa di San Giacomoban a 980-es években már javában szertartásokat tartottak. Elképzelem, ahogy a darócba öltözött gyülekezet az igehirdetést várva megtölti a szűk kis teret. Egy ilyen képzelet szülte látványába szinte beleborzong az ember.

Forrás: venice-tourism.com

Egy barátom hívta fel a figyelmemet Velence kevéssé ismert részeire. Ahogy mesélte, egyszer halvacsorára hívta meg a Velencei Egyetem klasszika-filológus professzora, akinek az apja nem mellesleg egy hét kötetes filozófiatörténettel ajándékozta meg az olasz szellemi életet. Nagyapja, ugyancsak cseppet sem mellesleg, Mussolini alatt volt Olaszország kulturális attaséje előbb Afrikában, aztán a Távol-Keleten. Amikor a vacsora előtt az eredeti ébenfa szobrokkal és keleti kalligráfiákkal  telezsúfolt szalon egyik 6 méter magas, színes üvegablakát kinyitotta, s megpillantotta a Chiesa di San Giacomot, azonnal beleszeretett. Évekkel később aztán megmutatta nekem is. A professzor épp nem volt otthon, így maradt ez a templom, de legalább megismerhettem Velencének azt a részét, amely élhető. Azt, ahol a szezononkívül a helyi lakosok a mindennapjaikat tölt ik. Szerintem egyszer mindenkinek látnia kellene. Valahogy tudatosítani kellene, hogy Velence nem csupán közvetlenül a CanalGrande két partját jelenti.

Most azonban szezonkezdet van. Hamvazószerda előtt 14 nappal veszi kezdetét a Karnevál, hogy aztán két héttel később, a húshagyó keddre eső nagy felvonulást követően jöjjön a 40 napos böjt. Ez a mostani a legzsúfoltabb időszakok egyike. Néhány nap múlva szinte elviselhetetlen lesz az emberáradat. Ma azonban még szombat van, s az itt megszokotthoz képest kevesen vagyunk. A kedélyállapotomnak nem, ám a tömegiszonyomnak mindenképpen jót tesz a hűvös idő és a szemerkélő eső.

A város aprócska utcái ebben a nedves csillogásban a szomorkásabb arcukat mutatják. A penészes házfalak éppúgy részét képezik ennek a miliőnek, mint a paloták pompája és ragyogása. Reggelre azonban már így is együtt van minden, ami egyszerre teszi taszítóvá és vonzóvá a karneváli Velencét.A zömében illegális árusok kipakolták a portékájukat. Igazán rugalmasan alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Ha pillanatokra előbújik a nap, fillérekért árulják a kizárólag márkás napszemüvegeket. Ha megint elered az eső, azonnal előkerülnek a pult alól az esernyők. A legálisan működő boltokban minden szinte megfizethetetlen. A kirakatok egy kirakatvárost mutatnak.

Az árusok ócska, papírból, vagy jobb esetben műanyagból készült álarcokat kínálnak. A kirakatok mögött felbukkannak a nemesebb karneváli maszkok, ám három számjegynél kevesebbet nem találni egyik árcéduláján sem.

Kicsit értetlenül bámulom az ékszerboltokat, a szobáikat felfoghatatlan összegért kínáló szállodákat, meg a fényűzéstől megrészegült embereket, akiknek az arcán valami földön túli boldogság árad szét. Ha csak egyetlen napra is, de részesei lehetnek ennek a csodának, mielőtt visszatérnek a hazai hétköznapokba. Igen, ennyi jár mindenkinek. S ennél még több is talán. Ha figyelsz, rájössz, hogy az 1-es vaporettovalolcsón végig mehetsz az egész csatornán. Találsz olyan gondolát, amely 50 centért visz át a másik oldalra. Oké, ez a transzfer addig sem, hogy a párodnak, a néma gondolás lesújtó pillantásai mellett eldúdold: Che bella cosa na jurnata 'e sole,/ N'aria se rena doppo na tempesta! / Pe'  ll'aria fresca paregia' na festa... / Che bella cosa na jurnata 'e sole. / Ma n'atu sole / Cchiu' bello, oi ne'. /  'O sole mio / Sta 'nfronte a te! / 'O sole, 'o sole mio / Sta 'nfronte a te! / Sta 'nfronte a te! – jól kitartva az utolsó szót, de a pillanat örökre a tiétek! Ezt senki el nem veheti tőletek! Vagy ott van az a kávéház, ahol legutóbb George Clooney-ével akadt össze a tekintetem. Tényleg ő volt az, és nem reklámfilmet forgatott. Itt hétköznapi halandó az infarktus kockázata nélkül még az itallapot sem veheti a kezébe. Ám ha tudod, hogy Olaszországban a kávé hatósági áras termék, azaz ha lemondasz a pincérek amúgy is mogorván előadott szolgáltatásairól, akkor a pultnak támaszkodva a legpuccosabb helyen is laza eleganciával kortyolgathatod  el a feketéd. Ráadásul olcsóbban, mint Rudolf Peti Sanyikával súlyosbított Üvegtigrisében. Ha pedig tisztában vagy azzal is, hogy a szomorú Sóhajok hídja közvetlen közelében 1 csillagos szállodában is találsz egyszerű, de tiszta szobát, garantáltan életed legcsodálatosabb éjszakája várhat rád a szerelmeddel.Karjaiban nem kell azon tűnődnöd, miből veszel neki másnap hot dogot, ha megéhezik.

Ezen jár az eszem, amíg el nem érem a Rialtot. Meg az ember léptékű két szigeten, Buranon és Muranon. A Dózse-palotát elérve már azon nevetek magamban, mekkora lelkesedéssel beszéltek a mesterek az üvegfúvás művészetéről, s milyen reménytelenül, mégis hálásan csiszolták a kiejtésemet, amikor az ugró ló fújására próbáltam rákérdezni.

Mindez most valahogy nagyon hiányzik. Meg az a végtelen nyugalom, ami egyszer az egész vidék mára szinte elnéptelenedett, de legrégebb óta lakott szigetén, Torcellonfogadott, a templom épületegyüttesének árnyékában. Hiába, ezek a régi emlékek, meg a szemerkélő eső mindig melankolikussá tesznek.  Ma valahogy...

Torcello a lagúna felől Forrás: Both Előd a(z) magyar Wikipédia-ról

Azért nehogy már itt a beszámoló végén könnyeket kelljen morzsolnunk a szemünk sarkából. Íme egy örökbecsű Karel Gottól. Tessenek figyelni a mozgáskultúrát is, kérem:

 

 
S hogy nemzeti honkeblünk is dagadhasson, jöjjön ugyanez Korda Györgytől:
 
 

Nos, ha a retro feeling – csöppet sem érthetetlen módon – végleg elvette a kedvét valakinek az élettől, azt még talán megmentheti Phil Collins. Semmi köze Velencéhez, de tökéletes bizonyíték arra, hogy a legnagyobb örömet a leghaszontalanabb dolgok képesek nyújtani: 

 
 

Végül, hogy ma se maradjunk olvasmány nélkül, aki szakszerűbb Velence-képre vágyik, mint az én mai borongásom, az lapozzon bele ebbe a könyvbe:

Galla Ágnes: Karnevál Velencében (Alexandra Könyvkiadó, Budapest, 2000)

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all