péntek, február 23, 2018

Úgy tűnik, a hidegben kedve kerekedik az embereknek levelet írni. A napokban az alábbit találtam a postaládámban.

Nem volt rajta se bélyeg, se feladó. Bár a megszólítás nyilván nem nekem szól, azt gondoltam, változtatás nélkül megosztom a blog olvasóival. Várom a hozzászólásokat.

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Azért írok Önnek, hogy tájékoztassam, megkaptam levelét a kormány január 17-én hozott határozatáról a Stop Soros törvényjavaslat tárgyában. Engem úgy neveltek, hogy a levelekre válaszolni illik, hát most megteszem.

Már az meglepett, hogy levelet kaptam Öntől. Ráadásul nem is egyet. A nevemre ugyan csak egy érkezett, ám a velem egy fedél alatt élő, választójoggal rendelkező családtagjaim mindegyikének kézbesítették az Ön elsőbbségi küldeményét. Mondhatnám, korábban soha nem látott számban érkeztek hozzánk aznap a miniszterelnöki borítékok. Meglepődtem azért is, mert a nevezetes csekkes levelet, amelyben a Fidesz választási kampányára kér pénzt, én nem kaptam meg. Úgy vélem, ez alapján okkal feltételezhetem, hogy Ön pontosan tudja, kiket érnek el leegyszerűsítő üzeneteinek gondolatai, és azt is, hogy kiket nem. A legnagyobb örömömre engem eddig az utóbbiak listáján tartott számon a Fidesz adatbázisa. Azt sem értem továbbá, ha egyszer ki van írva a postaládámra, hogy azt a sok szart, ami naponta érkezik reklám és propaganda céllal, volnának szívesek a kézbesítők az alatta elhelyezett karton dobozba dobni, hogy aztán onnan a kukába kerülhessen, akkor az Ön levele miért landolt mégis a levelesszekrényem mélyén. Rejtély.

Aztán ott van a megszólítás. Utálom a latinul nem tudó, félművelt emberek erőlködését, amikor időről időre e holt nyelven szóló idézetekkel próbálják fitogtatni szellemük nem létező ragyogását, s az európai kulturális hagyományokhoz való üres kötődésüket. Sic transit gloria mundi. A latin ma már csakugyan holt nyelv, s a latin frazeológia használata a hétköznapi kommunikációban, a szememben legalábbis paprikajancsivá teszi a beszélőt. Így vagyok a honfitársam kifejezéssel is. A herderi jóslat nem következett be, gyönyörűséges magyar nyelvünk még él, s egyhamar nem is fog elsüllyedni a nyelvek olvasztótégelyében. Még akkor sem, ha nem óvjuk kerítésekkel. Ám egy 21. századi miniszterelnöktől szerintem elvárható, hogy igényes, 21. századi magyar nyelven szólítsa meg a választókat. Létezik ez a magyar nyelv, higgye el. Elég belelapoznia a kortárs magyar írók műveibe, s meg fogja tapasztalni. Jó, hogy nem mindjárt én junhumnok bel bua.

Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? A honfi szó itt van jó helyen. A 19. század első harmadában, Kölcsey Huszt című versének szövegkörnyezetében. Ma azonban már pöffeszkedő, anakronisztikus, patetikus hatást kelt, szóval szerintem pojácaság. Dagadjon csak az a honfi kebel. Attól tartok azonban, hogy engem az Ön társának nevezni bármilyen tekintetben nyilván Önre, de rám nézve is sértő. Hagyjuk is inkább. Ami levelének tartalmi részét illeti, a legnagyobb bajom őszintén szólva magammal van. Nem értem, hogy vagyok képes megdöbbenni újra, meg újra, meg újra azon, ahogy hetet-havat összehord Ön és a környezete nem létező dolgokról. Ön azt írja, a „nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre.” Nos, ha annak idején Tuzson Bence igazat mondott – s ugyan miért is vonnánk kétségbe az őszinteségét –, akkor a szóban forgó nemzeti konzultáción 2,3 millióan vettek részt. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindannyian nemet mondtak az Önök által Soros-tervnek nevezett izére, aligha állítható, hogy ez az ország polgárainak elsöprő többségét jelentené. Vagy aki nem mondott nemet, az nem is polgára ennek az országnak? Mi, a háromnegyed, legfeljebb honfitársnak vagyunk jók.

Ennél is nagyobb probléma, hogy aki nemet mondott, az ugyan mire mondott nemet? Tessék már egyszer a választópolgárok orra előtt meglobogtatni azt az aljas Soros-tervet. Vagy leülni Soros Györggyel egy televíziós vitára. Tudom, a Gyurcsány vita óta rühelli az ilyesmit, de amíg ezt meg nem teszi, engedtessék meg nekem, hogy Ön helyett Soros György személyes nyilatkozatainak higgyek. Annak, amit én eddig az ő szájából hallottam, illetve annak, amit az ő neve alatt megjelent írásokban olvastam. Ha már hiszek Tuzson Bencének, had’ higgyek Soros Györgynek is. Soros nyilatkozataiból számomra az derül ki, hogy esze ágába sincs kerítést bontani, s esze ágában sincs illegális bevándorlók millióit telepíteni Európába. Azaz nincs semmiféle Soros-terv. A nem létező dolgokról, azaz a semmiről folyó gondolkodást pedig hagyjuk csak meg a filozófusoknak.

Soros nem migránsok, hanem dollárok millióit telepítette Magyarországra. Egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy megszabadulhattunk a szovjet birodalmi befolyástól. Ahogy az is, hogy hazánkban vér nélkül mehetett végbe a rendszerváltás. Ám ennek vitathatatlan előnyeit az Ön kormánya most minden igyekezetével erodálni, illetve saját klientúrája javára kisajátítani igyekszik. Talán egyetért azzal, hogy Soros milliói, az általa finanszírozott tehetséggondozó programok nélkül Ön most aligha ülhetne a miniszterelnöki bársonyszékben.

Végezetül had’ hívjam fel a figyelmét arra, hogy Magyarország etnikai, vallási, kulturális, s a jó ég tudja még milyen értelemben, soha nem volt magyar ország. Hacsak meg nem egyezünk abban, hogy a magyar melléknév egyik legfontosabb tartalmi összetevője a sokszínűség fogalmával írható le. Ezt Ön épp oly jól tudja, mint én. E nélkül a megegyezés nélkül az a mondata, amelyben ezzel a gondolattal foglalkozik, nemcsak ostoba, közhelyes és álságos, de megengedhetetlen is egyben, mert kirekesztő.

 A Soros György által jelentősen támogatott bibo.pngBibó István Szakkollégium egykori hallgatójától ilyet olvasni, legalábbis gyomorforgató. Ám hogy e sok ellenkezés mellett egyetértés is legyen közöttünk, hát igazat adok Önnek abban, hogy itt az idő kiállni Magyarországért. Bizony, ki kell állni. Nemcsak azért, hogy visszaszerezzük azt a nemzetközi elismertséget, amit az Ön miniszterelnöksége alatt sikerült szinte teljes mértékben elveszíteni, de azért is, hogy a választások másnapján, április 9-én tudjunk majd tükörbe nézni. Sajnos azonban attól tartok, sehogy nem fog összejönni ez az egyetértés. Félek, Ön egészen mást ért azon, hogy álljunk ki Magyarországért, mint én.

Üdvözlettel:
egy magyar állampolgár

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!