Regős Róbert: A szarvasvadász

Most akkor mi van? Az emberben egyre kavarognak a gondolatok. Persze, először a nagy klasszikus, A szarvasvadász jutott az eszembe, De Niro felejthetetlen, Oscar-díjjal is jutalmazott 1978-as alakításával.

A mi emberünk azonban a szóban forgó vadászatért elismerésben biztosan nem részesül. Aztán, hüledezve olvasva/látva az események helikopterezéssel kapcsolatos verzióit, Kosztolányi Édes Annája első fejezetének a címe rémlett fel bennem: Kun Béla elrepül. Persze, ott repülőről van szó, s a cseppet sem szép emlékű egykori külügyi és hadügyi népbiztost bármilyen módon párhuzamba állítani a miniszterelnök helyettessel se indokolt, se ízléses nem volna.
Végül a gondolatáram harmadik nekibuzdulására mi más ötlött volna föl, mint a Hobo Blues Band gyönyörűséges, Vadászat című, ugyancsak klasszikus albuma.

Igen, egy újabb látszólagos gumicsontról, Semjén Zsolt svédországi vadászatáról van szó. Én magam nem vadászom, soha nem is vadásztam. Ám úgy gondolom, hogy a vadászat fontos részét képezi kultúránknak. Ha valakinek szenvedélye a vadászat, s megengedheti magának, hogy ennek az elég költséges hobbinak hódoljon, szerintem senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy szabadidejében mire költi a pénzét. Egyáltalán nem mindegy persze, hogy mikor, mire, milyen körülmények között, s milyen elveket követve vadászunk.

S talán ez utóbbi itt a leglényegesebb kérdés. Az a baj, hogy a magyar választópolgár nem szereti a rongyrázást. Mert valljuk be, a többségnek nemhogy ideje nincs rázni, de még rongya sincs. Aztán itt van az a bűvös fogalom, hogy közszereplő. A kettőt együtt végképp nem szeretjük. Egy rongyrázós közszereplő – ezt minden közszereplőnek tudnia illik – elkerülhetetlenül válik céltáblává. Eszemben sincs irigyelni egy svédországi vadászatot. De azt igenis határozottan gondolom, hogy egy felnőtt embernek el kell tudnia dönteni, a hobbijának akar hódolni, vagy közszereplő akar lenni. A kettő együtt legtöbbször nem megy.

A választópolgár nagyon érzékeny szenzorokkal rendelkezik. Akinek van esze, tanulhatott volna az akár Czinege elvtárs, akár Lázár János vadászatai körül kialakult közhangulatból. Igen, egy közszereplőnek, amíg betölti tisztségét, bizonyos kedvteléseiről le kell mondania. Előtte, utána törvényes keretek között azt tesz, amit akar. De közben illő visszavennie. Főleg akkor, ha a vagyonbevallásából nyilvánvaló, hogy a szerény miniszteri fizetéséből nem futja luxusvadászatokra. Minden magyarázkodás csak ront a helyzeten.
Persze, miért ne finanszírozhatna évente egyszer egy haver egy ilyen kiruccanást? Ám az azért elég gáz, ha a miniszteri vadászatot finanszírozó barát meglehetősen közel van a kormányzati húsosfazékhoz, ahogy azt a HVG írásában olvashatjuk.

Ami dühít, azt ezzel el is mondtam. Ám a mi szeretett magyar rögvalóságunk a botrányok mellett mindig szolgál szórakoztató részletekkel is. A magyarázkodásból csak baj születik. A miniszterelnök helyettes – a vadászatot firtató újságírói kérdésekre adott magyarázkodást követően – Facebook profilján zavarában azt a megjegyzést találta kiírni, hogy „nem én helikopterezek, hanem a jávorszarvas.” Márpedig a szarvas, amely mellett a fenti képen is pózol, bizony rénszarvas, mint ahogy az interneten keringő felvételen is az lóg le szállítás közben egy helikopterről. Félreértés ne essék, nem feltételezem, hogy a miniszter helyettes nem tud különbséget tenni a jávorszarvas és a rénszarvas között. Elég nehéz is volna őket összekeverni.

Ez itt az Europai jávorszarvas:

Forrás: elovilag.turaoldal.hu

Ez pedig egy rénszarvas:

Forrás: termeszettar.hu

A hajbókolás és a lojalitás közötti különbség már nem ennyire egyértelmű. De félre cinizmus. Ki tudja, talán Semjén Zsolt is azért jár hivatali időszakában minden racionális megfontolás ellenére vadászni, hogy személyében egy egész nemzet erkölcsi tartását erősítse. Mert ha az úgynevezett politikai elit komolyan venné a vadászat alapelveit, akkor Magyarország örökre erős bástya maradhatna Európa viharos tengerén. Jobban belegondolva, elolvasva, vagy Major Tamás előadásában meghallgatva a vadászat alapelveit, talán mégis inkább szerencsésebb volna valamennyi hazai politikust elküldeni vadászni. Mennyire szebb lehetne a világunk:

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.

Semjén Zsolt pózol a lelőtt, vélhetően háziasított rénszarvas mellett Forrás: mno.hu

Forrás: BloggerBob.hu