Regős Róbert: Lesújt a házelnöki bunkó
Egy közjogi méltóságot illetlen dolog lebunkózni. Nem is teszem. Mondjuk az is bunkóság, ha a közjogi méltóság teszi ugyanezt bárkivel. Kövér László megtette. Lelke rajta. Most aztán itt állok kétségbe esve a semmi közepén azzal a tudattal, hogy én egy intellektuálisan üres, morálisan értékelhetetlen személyiség vagyok, ugyanis április 8-án nem a Fideszre szavaztam.
Persze, ha valaki közméltóságként bevallottan a stadionok lelátóinak szóhasználatával él, az elkerülhetetlenül belefut olyan kifejezések kimondásába, amely a világ civilizált részén megengedhetetlen egy hasonló posztot betöltő személy részéről. Kövért ez látványosan nem zavarja. Ő a nép egyszerű gyermeke, ezért aztán úgy is beszél, ahogy ők, s nem úgy, ahogy azt egy felelős politikustól elvárnánk. Nehezen tudom elképzelni, hogy akár Göncz Árpád, akár Antal József megengedte volna magának, hogy nemes egyszerűséggel
lebunkózza az ellenzéki politikusokat, s ezzel együtt azok választóit.
De hogy ne a levegőbe beszéljek, az ellenzéki képviselőket a magatartásuk miatt oly gyakran ostorozó házelnök az említett interjúban így fogalmazott: „Edzeni kell, készülni kell, taktikát kell kidolgozni, nem baj, ha a pályán intelligens játékosok is játszanak, nem pedig – hogy a lelátók szóhasználatával éljek – minden poszton egy bal bunkó áll.”
Értem én, hogy mindenki olyan párhuzamokkal él, amelyekben otthonosan mozog. Stadionépítő korunk idején szinte természetes, hogy a hazai labdarúgásból kerülnek elő a példák. Ráadásul egy haverom szerint valamikor Kövér is egészen ügyesen focizott.
A mezei szorgalomra való ösztönzést még el is kell fogadnom. Az ellenzék valóban adós maradt az edzéssel, a készüléssel, a stratégiaalkotással. Meg is lett az eredménye. De azért könyörgöm, a két politikai tábort nehogy már az alapján állítsuk szembe, hogy az egyik oldalon intellektuális hegyormok foglalnak helyet, a másik oldalon pedig minden poszton bal bunkók! Nem, nem fogok személyeskedni. Nem teszem meg azt a szívességet, hogy bárkit lebunkózzak a kormánypárti politikusok közül. De azért tisztelt házelnök úr, vegye már a fáradságot, s nézzen körül a háza táján.
A választási kampány során a Fidesz egy olyan beszédmódot vezetett be, amely messze kimeríti a bal bunkóság fogalmát. Magyarul bal is, meg bunkó is. A politikusaik pedig, igazodva ehhez a beszédmódhoz, tökéletesen alakították a szerepüket. Agresszív, leegyszerűsítő, ostoba – leginkább ezekkel a szavakkal jellemezhető ez a beszédmód.
Persze megvan a helye ennek is. A jobb helyeken tömegeket vonzó labdarúgásnak egyebek mellett abban is fontos szerepe van, hogy levezesse az emberekben felgyűlt feszültséget. Igen, a focipályán le lehet egyszerűsíteni a dolgokat. Két erő feszül egymásnak. A két küzdő csapat a szurkolótáborukkal együtt. A lelátó az a hely, ahol a hétköznapi szituációknál szabadabban tombolhatnak az indulatok. Ahol lehet kiabálni, lehet káromkodni, s lehet együtt örülni. Mindennek a stadionokban helye van. De nincs helye a közbeszédben, s még kevésbé az Országgyűlés elnöke parlamenti dolgozószobájában.
Fotók: MTI/ Bruzák Noémi / 24.hu / youtube.com
Forrás: BloggerBob