szerda, augusztus 22, 2018
728x90 EU Imagery

Az élet nap mint nap szolgál olyan eseményekkel, amelyek gondolkodásra, vagy éppen megszólalásra késztetik az embert.

Ezért van az, hogy a blogomban többnyire nem foglalkozom kétszer ugyanazzal az eseménnyel. Hogy most mégis megteszem, az valami eget verő bunkóság, amit szó nélkül hagyni – meggyőződésem szerint – bűn.

Hajlamunk van arra, talán a kényelmességből eredően, hogy a felelősséget kizárólag azok nyakába varrjuk, akiknek szerepe közismert. Csakhogy se Hitler, se Sztálin nem követhette volna el azokat a borzalmakat, amelyeket elkövetett, ha a hallgatag tömeg nem tűri el a gaztetteiket. A kisebbségek elleni gyűlöletbeszéd sem volna működőképes, ha a tisztességesen gondolkodó többség az első pillanatban hangosan megálljt parancsolna neki. A kereszténynek mondott Magyarországon nem lenne jelen az idegengyűlölet, ha a hívő emberek sokasága figyelmeztetné saját egyházát, hogy a politika helyett, teszem azt, a pápa szavára hallgasson.

A helyzet az, hogy a világunkban tomboló borzalmakért sajnos a tisztességes, becsületes, gondolkodó tömegek legalább annyira felelősek a hallgatásuk okán, mint a szörnyűségek aktív elkövetői. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ösztönöztek egyebek mellett arra is, hogy elindítsam ezt a blogot. Szeretnék évtizedek múlva is a tükörbe nézni anélkül, hogy szemközt kelljen köpni magam. Mivel jelen pillanatban más nem adódik a számomra, a megalkuvás nélküli kimondás útját választottam. Ezért nem hagyhatom szó nélkül azt sem, amit a tegnapi jelentkezésemben érintett esettel összefüggésben a hazai médiában tapasztaltam.

Mamoudou Gassama
 Az ember eredendően jó cím alatt Mamoudou Gassamaról, arról a fiatalemberről osztottam meg gondolataimat a blog olvasóival, aki Párizsban az életét kockáztatva mentett meg egy négy év körüli gyermeket. Gassama a világ egyik legveszélyesebb országából, Maliból, papírok nélkül érkezett Franciaországba. Hősiessége – bátran nevezhetjük így – a világ minden részén elismerést váltott ki. Tegnap este maga a francia köztársasági elnök, Jean-Michel Frédéric Macron is fogadta, s tettének méltatása mellett állampolgárságot és munkát ajánlott neki. Azt gondolom, ez így teljesen normális, hiszen Gassamanak aligha lehet nagyobb álma, mint az állampolgárság megszerzése.

Az esettel majd minden számottevő hazai orgánum foglalkozott. Így tett a kormánypropagandát rendre félig emésztett szárazkolbász és újhagyma kombójának illata kíséretében felböfögő 888.hu is. A stílusért a továbbiakban elnézést kell kérnem, de alig lehet indulatok nélkül szóba hozni azt, ahogy a párizsi történéseket kommentálták.

A jobb érzésű, igényes, a kizárólag valamely vállalható értékrendet képviselő médiumokat böngésző olvasóimnak, tehát azoknak, akik nem szennyezik magukat nap mint nap a média szutykában, el kell mondanom, hogy a 888.hu az az online folyóirat, amely Habony Árpád nevéhez köthető. Ennyit az értékrendről. Kiadója az a Modern Media Group Zrt., amely 2017-ben a 24.hu információi szerint 3,4 milliárd forint értékű állami hirdetési bevételt kasszírozott, természetszerűleg közpénzből. Az egykori mosoly ennek tudatában nyilván máig ott ül Habony arcán.

Hogy a felháborodásom még érthetőbb legyen, megemlítem még azt is – erre amúgy a hvg.hu is felhívta a figyelmet -, hogy a 888.hu-nál április 7-én, azaz az országgyűlési választásokat megelőző napon Orbán Viktor személyesen tett látogatást. Egy ilyen vizit természetesen messze túlmutat önmagán. A világról a Fideszétől/Orbánétól eltérő módon gondolkodó úgynevezett fake news sajtót kerülő, azzal szóba se álló miniszterelnök látogatása nyilván legitimációs célt szolgált. Ebben az értelemben a 888.hu tekinthető akár a kormány/Fidesz/Orbán szócsövének is. S a dolog ettől a ponttól válik élessé.

Már a 888.hu írásának címe is beszédes. A történteket a maga sajátos és tegyük hozzá rögtön, gyalázatos nézőpontjából értelmező, értékelő, ennek megfelelően jó hosszúra sikeredett cím. Íme: A kerítésmászó migránsnak most az egyszer jól jött a tudása. Ugye nem kell érvelni amellett, hogy Magyarországon a kerítés és a migráns szó egyazon mondatban való említése pontosan kijelöli azt az erőteret, amelyen belül a szöveget értelmeznünk kell. Az Oláh Gellért által jegyzett írás meglehetős egyértelműséggel szólaltatja meg a gyűlöletbeszéd jól ismert szókészletét.

Ugyanezt teszi a következő mondat is: … a baloldal máris hősként ünnepli a majmokat megszégyenítő ügyességgel mászni tudó mali franciát. Egy papírok nélkül érkező migránst, függetlenül attól, hogy életet mentett, a szóban forgó portál szerint kizárólag a baloldal ünnepelhet. A gyűlöletbeszéd része ez is. Arra azonban, hogy a szerző a fiatalember ügyességét majmokat megszégyenítőnek nevezi, attól tartok, a 21. századi Európában már nincsenek szavak.

Mindenki emlékszik Mészöly Kálmán szerencsétlen mondatára. Épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket – utalt a színesbőrű labdarúgókra. Akkor 2007-et írtak. A 61-szeres válogatott játékos később ezekkel a szavakkal mondott le a Magyar Labdarúgó Szövetségnél betöltött elnöki tanácsadói posztjáról: Maximálisan elismerem a rasszizmus elleni harc fontosságát. ...elnézést kérek mindenkitől, akit meggondolatlan megjegyzésemmel megbántottam, nem állt szándékomban, és nagyon bánom…

Mészöly Kálmán indulatos, de kiváló labdarúgó és szerethető figura. A szavai megengedhetetlenek ugyan, a bocsánatkérése azonban hiteles. S ami mindennél többet jelent, korábban rengeteget letett a magyar labdarúgás asztalára. Ezek azonban, ezek a Habony Árpád-ok, Oláh Gellért-ek, meg az őket legitimáló vezér… De bocsánat, nagyon előre szaladtam. Nem tehetek úgy, mintha máris megkövettek volna bárkit is a 888.hu bunkó írásáért. Mintha azon kellene morfondíroznom, hogy vajon hiteles és őszinte-e a bocsánatkérésük. Ráadásul a miniszterelnöki vizitet, a 888.hu megalapítását, vagy a szóban forgó cikket nem az indulat szülte. Mindezt patikamérlegen számolt tudatosság vezérli.

Szóval bocsánatkérésnél még nem tartunk, s attól tartok, nem is fogunk. Egyelőre csak ez az álságos szentencia pöffeszkedik az írás végén: vigyázni kell a kisgyerekekre és magasabbra kell építeni a kerítést. Ennyi jut eszükbe a történetről. Arra gondoltam, beidézem ide Mészöly leggyakrabban használt szókapcsolatát a bosszúságaiból, gólörömeiből. Nem teszem. Gondolom, ismeri mindenki.

Képek forrása: hvg.hu / index.hu

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all