Regős Róbert: Magasabbra kell építeni a kerítést
Az élet nap mint nap szolgál olyan eseményekkel, amelyek gondolkodásra, vagy éppen megszólalásra késztetik az embert.
Ezért van az, hogy a blogomban többnyire nem foglalkozom kétszer ugyanazzal az eseménnyel. Hogy most mégis megteszem, az valami eget verő bunkóság, amit szó nélkül hagyni – meggyőződésem szerint – bűn.
Hajlamunk van arra, talán a kényelmességből eredően, hogy a felelősséget kizárólag azok nyakába varrjuk, akiknek szerepe közismert. Csakhogy se Hitler, se Sztálin nem követhette volna el azokat a borzalmakat, amelyeket elkövetett, ha a hallgatag tömeg nem tűri el a gaztetteiket. A kisebbségek elleni gyűlöletbeszéd sem volna működőképes, ha a tisztességesen gondolkodó többség az első pillanatban hangosan megálljt parancsolna neki. A kereszténynek mondott Magyarországon nem lenne jelen az idegengyűlölet, ha a hívő emberek sokasága figyelmeztetné saját egyházát, hogy a politika helyett, teszem azt, a pápa szavára hallgasson.
A helyzet az, hogy a világunkban tomboló borzalmakért sajnos a tisztességes, becsületes, gondolkodó tömegek legalább annyira felelősek a hallgatásuk okán, mint a szörnyűségek aktív elkövetői. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ösztönöztek egyebek mellett arra is, hogy elindítsam ezt a blogot. Szeretnék évtizedek múlva is a tükörbe nézni anélkül, hogy szemközt kelljen köpni magam. Mivel jelen pillanatban más nem adódik a számomra, a megalkuvás nélküli kimondás útját választottam. Ezért nem hagyhatom szó nélkül azt sem, amit a tegnapi jelentkezésemben érintett esettel összefüggésben a hazai médiában tapasztaltam.
Az esettel majd minden számottevő hazai orgánum foglalkozott. Így tett a kormánypropagandát rendre félig emésztett szárazkolbász és újhagyma kombójának illata kíséretében felböfögő 888.hu is. A stílusért a továbbiakban elnézést kell kérnem, de alig lehet indulatok nélkül szóba hozni azt, ahogy a párizsi történéseket kommentálták.
Hogy a felháborodásom még érthetőbb legyen, megemlítem még azt is – erre amúgy a hvg.hu is felhívta a figyelmet -, hogy a 888.hu-nál április 7-én, azaz az országgyűlési választásokat megelőző napon Orbán Viktor személyesen tett látogatást. Egy ilyen vizit természetesen messze túlmutat önmagán. A világról a Fideszétől/Orbánétól eltérő módon gondolkodó úgynevezett fake news sajtót kerülő, azzal szóba se álló miniszterelnök látogatása nyilván legitimációs célt szolgált. Ebben az értelemben a 888.hu tekinthető akár a kormány/Fidesz/Orbán szócsövének is. S a dolog ettől a ponttól válik élessé.
Már a 888.hu írásának címe is beszédes. A történteket a maga sajátos és tegyük hozzá rögtön, gyalázatos nézőpontjából értelmező, értékelő, ennek megfelelően jó hosszúra sikeredett cím. Íme: A kerítésmászó migránsnak most az egyszer jól jött a tudása. Ugye nem kell érvelni amellett, hogy Magyarországon a kerítés és a migráns szó egyazon mondatban való említése pontosan kijelöli azt az erőteret, amelyen belül a szöveget értelmeznünk kell. Az Oláh Gellért által jegyzett írás meglehetős egyértelműséggel szólaltatja meg a gyűlöletbeszéd jól ismert szókészletét.
Ugyanezt teszi a következő mondat is: … a baloldal máris hősként ünnepli a majmokat megszégyenítő ügyességgel mászni tudó mali franciát. Egy papírok nélkül érkező migránst, függetlenül attól, hogy életet mentett, a szóban forgó portál szerint kizárólag a baloldal ünnepelhet. A gyűlöletbeszéd része ez is. Arra azonban, hogy a szerző a fiatalember ügyességét majmokat megszégyenítőnek nevezi, attól tartok, a 21. századi Európában már nincsenek szavak.
Mindenki emlékszik Mészöly Kálmán szerencsétlen mondatára. Épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket – utalt a színesbőrű labdarúgókra. Akkor 2007-et írtak. A 61-szeres válogatott játékos később ezekkel a szavakkal mondott le a Magyar Labdarúgó Szövetségnél betöltött elnöki tanácsadói posztjáról: Maximálisan elismerem a rasszizmus elleni harc fontosságát. ...elnézést kérek mindenkitől, akit meggondolatlan megjegyzésemmel megbántottam, nem állt szándékomban, és nagyon bánom…
Szóval bocsánatkérésnél még nem tartunk, s attól tartok, nem is fogunk. Egyelőre csak ez az álságos szentencia pöffeszkedik az írás végén: vigyázni kell a kisgyerekekre és magasabbra kell építeni a kerítést. Ennyi jut eszükbe a történetről. Arra gondoltam, beidézem ide Mészöly leggyakrabban használt szókapcsolatát a bosszúságaiból, gólörömeiből. Nem teszem. Gondolom, ismeri mindenki.
Képek forrása: hvg.hu / index.hu
Forrás: BloggerBob