Regős Róbert: Mechelenbe kéne menni
Amikor az ember kórházban fekszik – szerintem a legtöbben így vagyunk ezzel –, mindig máshova vágyik.
Még akkor is, ha viszonylag jó körülmények között van elhelyezve. A vizitek, a látogatások és a hírek olvasása között én többnyire azzal töltöm az időt, hogy lehunyom a szemem, és a korábbi utazásaim helyszíneire képzelem magam. A fantázia bármire képes. Hallom a tenger hullámainak mormolását, a sirályok rikoltozását, érzem bőrömön az afrikai nap forróságát, beszippantom az isztambuli bazárban árult egzotikus fűszerek illatát, megüti fülemet a Big Ben harangjátéka, vagy épp a New York-i metró csörömpölése.
Nem biztos, hogy képes volnék pontosan meghatározni az okát, de az egyik kedvenc európai úticélom mindig is Belgium volt. Képzeletben talán épp szerdán délután jártam arra, úgy 2 és 3 óra között. Ott valahogy minden egyes alkalommal felszabadultnak éreztem magam. Láttam sok szépséget, jót és persze rosszat is, ám ha egyetlen szóban akarnám összefoglalni a belgiumi élményeimet, az a szó egészen biztosan a szabadság volna.
Nekem mégis a Brüsszel és Antwerpen között fekvő Mechelen a kedvencem. Brüzs nagyon felkapott hellyé vált, nekem túl sok ott a turista. Mechelen még kevésbé zsúfolt, s a látvány itt is lenyűgöző. Mutatok pár képet a netről.
De úgy fecsegek itt már megint, mintha legalábbis valamelyik utazási irodának írnék marketing szöveget. Eszembe sincs reklámoznia várost. A képek alapján is beláthatja bárki, aligha szorul erre. Szóba is csak azért hozom, mert a neve felbukkant a friss hírek között. A tudósítás egy, az önkormányzatok munkájával foglalkozó rendezvényről szólt, melyet Bilbaoban rendeztek. Itt szólalt fel Mechelen polgármestere is. Bart Somers cseppet sem mellesleg elnyerte a 2016-os World Mayor Prize-t. Az elismerést a menekültek befogadásáért és integrációjáért végzett erőfeszítéseiért kapta meg.
Előadásában a polgármester megjegyezte, nagy örömmel megmutatná Orbán Viktornak Mechelenben azt, hogy a békés együttélés az eltérő etnikumú, vallású és kultúrájú emberek között igenis lehetséges. És bár problémák nyilván ott is vannak, szerinte a sokszínűség leginkább gazdagítja az ott élőket. Had’ tegyem rögtön hozzá, hogy e tétel igazságára az egyik legjobb bizonyíték épp a mi hihetetlenül összetett és szépséges kultúránk. Kár, hogy ezt sokan szándékosan nem akarják megérteni, sőt, igyekeznek elhallgatni.
Megvallom, magyarként egyre gyakrabban okoz szomorúságot számomra, ha a civilizált világból hasonlóan finom iróniával telt kioktatás érkezik felénk. És nem mondja nekem senki, se nemzeti konzultációra, se országgyűlési választásokra hivatkozva, hogy a magyarok így döntöttek. Meggyőződésem, hogy egyetlen szavazó sem adta a voksát se a korrupcióra, se az idegengyűlöletre. Hogy is írta Batsányi János? Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! Gyűlölet- és félelemkeltés helyett, nem ártanak körülnézni Mechelenben. Hátha találnánk ott valami jó gyakorlatot vélt és valódi problémáinkra.
Képek forrása: utazona.hu / hellovilag.hu / unitravel.hu / tripadvisor.co.hu / flemishparliament.eu
Forrás: BloggerBob