Regős Róbert: A terror Tisztelt Háza

Dőlnek a milliárdok a magyar labdarúgásba! A búsképű edzőjétől megvált Felcsút a hírek szerint úgy egymilliárdot költött játékosok vásárlására.

A 2,7 milliárdot elverő 12 csapatos első osztály összes költésének több mint harmadát. Közben a fogorvos vezette Izland a világbajnokság idejére a munkahelyükön nyári szabadságot kivett játékosaival széjjel szívatta a végső győzelemre is esélyes Argentínát, hogy a spanyolokkal csaknem döntetlent elérő Iránról ne is beszéljünk. Igaz, nem vagyunk kint a VB-n, de legalább gólt se kaptunk. A vadonatúj stadionjaink mellett van már vadonatúj edzőnk is. Georges Leekens, alig pár hónap után, ki tudja mekkora fájdalomdíjjal távozik. Ismerve elődje, Bernd Storck szomorúságát, az ő esetében is százmilliós nagyságrendről lehet szó.

Nem csavarjuk a gondolatmenetet se a hámló vakolatú kórházak, se az állami igába vert közoktatás irányába. Az a pár százmilliárd, amit a vezér hóbortja a focira tékozol el a büdzséből, jól tudjuk, nem váltaná meg egyik ágazatot sem. Ahhoz bizony, hogy 21. századi, az egészséghez való, alkotmányba is foglalt jogunkat biztosítani képes egészségügyünk, vagy a gyermekeinknek az európai munkaerőpiacon való helytállást lehetővé tevő kompetenciákat nyújtó közoktatásunk legyen, bizony ezermilliárdokra volna szükség. Ezek a fociba öntött százmilliárdok legfeljebb irritálják az embert.

Persze ez is inkább csak azért van így, mert látjuk Izlandot, meg látjuk Iránt, s arra a következtetésre jutunk, hogy a jó focit nem feltétlenül a pénz teremti meg. Hatalmas összegekre legfeljebb ahhoz van szükség, hogy a kimagasló teljesítményt honorálják. Nálunk mintha fordítva lenne. Mintha azt hinnénk, ha milliókat fizetünk egy-egy semmit nem mutató játékosnak, attól jobb lesz a teljesítménye. Igen, a kiváló teljesítményhez kiváló feltételek kellenek. Csakhogy előtte mutatni kellene valamit. Ez nem „a tyúk, vagy a tojás van előbb” kérdése. A brazil zsenik nem akadémiákon teremnek, hanem az óceánparti fövenyen, meg a szegénynegyedekben. Nálunk azonban a Parlament által elfogadott törvények garantálják, hogy a közpénz akár teljesítmény nélkül is utat találjon a hazai labdarúgás feneketlen kútjába.

A megtermelt javak gátlástalan elvonása, majd fékek és egyensúlyok nélküli újraelosztása teszi lehetővé, hogy az állam minden területre kiterjessze felügyeletét. Mivel egy szervilizmusra épülő rendszerben a hatalom kizárólag alattvalókat tűr meg a közelében, aligha várható el haszonélvezőitől autonóm gondolkodás. Nyilván összefügg ezzel, hogy képviselőink jelentős része a legkevésbé sem reagál érzékenyen, ha az autonómia különböző formáinak újabb és újabb megnyirbálásáról kell szavazni.

Gátlástalanul hagyták jóvá a felsőoktatás több évszázados autonómiájának sárba tiprását, költségvetési megszorításokkal, kancellária rendszerrel. Ugyan hogyan is volna elvárható egy képviselőtől, akinek legfeljebb az autonómia definíciójáról van fogalma, de értelméről láthatóan semmi, hogy felemelje szavát az ország egyik nemzetközileg legmagasabban jegyzett egyeteme, a CEU mellett, amelyet éppen kiszorítani készülnek Magyarországról, méghozzá a törvény erejével. Hogyan volna elvárható ugyanettől a képviselőtől, hogy megértse, a finanszírozásnak a Magyar Művészeti Akadémián keresztül történő megvalósítása épp a művészet létezéséhez elengedhetetlen autonóm gondolkodást teszi lehetetlenné. Vagy ott van legújabban az akadémiai intézetek finanszírozása körüli, ugyancsak a kutatás autonómiáját veszélyeztető balhé. S a magyar Országgyűlés mindehhez asszisztál.

Nem ismerek a Parlamentnél szebb középületet. Én legalábbis imádom. A látványon kívül főleg az tetszik, ahogy Steindl Imre a szellőzését, fűtését megoldotta, de erről már írtam korábban. Talán épp ez a mély, személyes vonzalom teszi, hogy mérhetetlenül dühít az a sok ostobaság, ami a falai között zajlik. Tiszteletet érdemelne ez az épület. Helyette kipattan valakinek a fejéből az a valóságidegen agyrém, hogy Magyarország 2020-ra legyen fűmentes ország. Nosza, hoznak is olyan szabályokat, rendeleteket, amelyek alapján akár tízesével lehet kirúgni középiskolás gyerekeket a gimnáziumukból, mert egy spanglival belesodródtak korosztályuknak abba az 50 %-ába, amely már kipróbálta a vadkendert, s akikkel persze a hatalom képtelen bármit is kezdeni. Hajrá, csapjon csak le a rendőrség az otthonaikban a gaz kölykökre. Foglaljuk csak törvénybe, hogy a civil szervezetek ne támogathassanak büntetlenül rászoruló menekülteket. Tegyük csak újra, meg újra céltáblává az egész országot értelmetlenül megalkotott és minden értelmet nélkülöző Stop Soros törvényekkel.

A hatalom egyáltalán nem kifinomult, mégis a civilizáltság látszatát keltő módon, a törvényhozáson keresztül kényszeríti ki a saját érdekeit szolgáló jogrend létrehozását. A hatalomgyakorlásnak akár ez az erőszakos eljárása is nevezhető terrornak. Ki tudja, talán erre utal a képen látható egyszerre fájó, mégis igaznak tetsző rakparti felirat a Parlament előtt: a terror háza. A terror Tisztelt háza?

Képek forrása: 24.hu

Forrás: BloggerBob