Regős Róbert: Hőguta

Nem bagatell játszmák zajlanak a hazai politikai erőtérben.

Szárnyal a turul, igen komoly, s egyben gyalázatos kultúrharc van kibontakozóban, ahol a Fidesz igyekszik teret nyerni, s az eddig még be nem hódolt, függetlenségét kényesen őrző területet az uralma alá hajtani. Nem mintha saját kulturálatlanságán kívül bárkit is hibáztathatna azért, hogy ezidáig ott – szerintük – a jelenlétük alulreprezentált volt. És persze ott van a Hír Tv esete Nyerges Zsolttal, amiről nyilván nem lehet nem írni egy ilyen blogban. Tervezem is, úgy hétfőre. Meglehet, addigra sikerül magamhoz térni a cseppet sem váratlan esemény okozta sokkból, meg talán ez az átkozott hőség is enged kicsit a szorításából.

Persze őszintén szólva nem nagyon tudom, miben reménykedem. Az egyre megbízhatóbb meteorológiai előrejelzések szerint még a jövő hét is kánikulában telik majd, sőt, a forróság állítólag csütörtök körül fog tetőzni. A környezetvédők most ujjal mutogatnak a globális felmelegedésre, akik viszont nem hisznek benne, azt hajtogatják, hogy egy nagy lehűlési perióduson belül egy földtörténeti léptékkel mérve aprócska felmelegedési szakaszban járunk. Én nem tudom, de hogy rohadt meleg van, az biztos.

32 ℃ fölött az embernek csak úgy random ugranak be nevek, jelenségek, képek, események. A 2005-ben hatályba lépett Kiotói Egyezménytől kezdve, az egyre apróbb jégtáblákon egyensúlyozó jegesmedvéken keresztül, a nagyokat szellentő, ráadásul a légkört metánnal teleböfögő ausztrál marhákon át, a hitetlenkedő Trumpig, meg a csillogó tekintetű, környezettudatos Áder Jánosig. Attól tartok, nem is várható el, hogy szisztematikus gondolatmenetté álljanak össze ezek az asszociációk, miközben az asztalon felejtett étcsokoládé olyan folyóssá válik, mint Salvador Dalinál az idő.

Pedig ismerem jól a hőség okozta kínokat. Az ennél jóval nagyobb forróságét is, amikor nem állhatsz ki meztelen felsőtesttel, kisgatyában a teraszra, hogy kicsit lehűtsd magad az árnyékban, élvezve az aprócska szellő csiklandozását. Azt, amikor a sivatag homokja magába szívja a fehéren izzó nap hevét, s csak megérinteni is olyan, mintha forró rezsóra tenyerelnél. Amikor még az izzadás sem képes enyhülést adni, mert a tested minden négyzetcentiméterét terepszínű ruha fedi, azon pedig a jól ismert mellény. Azt valahogy, így utólag mégis, mintha könnyebb lett volna elviselni, mert egyrészt abban a forróságban alig volt pára, meg hát tudtad, az éjszaka már-már fogvacogtatóan hideg lesz.

Az ott amolyan őszinte hőség volt. De ez, ez a mostani alattomos és sumák. Szinte megfojtja az embert. Már reggel nyomasztóan hat, hisz ha éppen pihensz valamerre, s kicsit tovább alszol a megszokottnál, a reggeli kávé idején már szakad rólad a víz. Aztán, ha abban reménykednél, hogy majd valami tavi, vagy folyami frissesség enyhít a dolgon, abban is csalódnod kell. A víz fölött egyrészt szinte soha nincs árnyék, másrészt a hőfoka napról napra közelebb kerül a maghőmérsékletedhez, így aztán szinte semmit nem hűt, hogy az elkerülhetetlen gyerekzsivajról ne is beszéljek.

A népegészségügy persze működik. Eleget tesznek tájékoztatási kötelezettségüknek, kiadják a különböző fokú riasztásaikat, elmondják, hogy ne tegyük ki magunkat közvetlen napsütésnek és fogyasszunk sok folyadékot. Légkondicionált irodákban dugják össze a fejüket, s próbálnak hatékony tanácsokat adni a metrókocsikban fulladozó tömegnek, a szúfolt kórtermek betegeinek, az útépítő munkásoknak, ácsoknak és tetőfedőknek.

Portugália egyes részein a hőmérséklet ma elérheti az 50 ℃-ot. Szinte elképzelhetetlen. Itt még nem tartunk. Bár annyi elképzelhetetlennek hitt dolog következett már be a világban. Nem nagyon van mit tenni, csak talán annyi, hogy figyeljünk jobban egymásra, s szurkoljunk, hogy jusson mindenkinek hideg víz a pohárba, luxusnak esetleg egy citromkarika is mellé, meg egy átnedvesített törölköző a nyakba, csuklóra. Aztán várjuk együtt ideológiamentesen a péntekre jósolt enyhülést.

Képek forrása: hvg.hu / mix.hu / duryea.us

Forrás: BloggerBob