Regős Róbert: Hazugok, bolondok, vagy ostobák? – tiltólistán a gender

Ha a döntéshozók időnként csak egy kicsit is komolyabban utána néznének annak, amit aktuálisan tönkre akarnak tenni, vagy egyenesen ki akarnak nyírni, egészen bizonyos, hogy kevesebb olyan bűnt követnének el, amit talán el sem akarnak követni.

Itt van ez a gender-story, vagy ahogy újabban nevezik, a társadalmi nem mesterszak problémája. (Legalább ennyit olvasson el az, aki kapásból elutasítja)

Már az, hogy ezzel a sutának tűnő, magyarázó jellegű szópárral írják le a képzést, jelzi, képviselői védekezésre kényszerülnek. Olyan ez, mintha a saját közegében a világon szinte mindenütt gender studiesnak nevezett tanulmányokkal kapcsolatban már az elnevezés kimondásának pillanatában meg kellene kezdeni az első bevezető előadást: társadalmi nem.

genderbob
Tisztázzuk, ez nem a társadalmi igen ellentéte. A hangsúly a társadalmi kifejezésen van. Genderen tehát a társadalmi, azaz a nem-biológiai nem problémáját kell értenünk. A magyar nyelv felkent őrei, akik egyebek mellett épp a pár nappal ezelőtt említett Esterházy és Parti Nagy életművével összefüggésben tett nyilatkozataik alapján kep1.jpgérzékelhetően valahova a 19. század  első harmadába igyekeznek visszatolni 21. században is gyönyörű nyelvünket, felvethetik persze azt a kérdést, hogy minek itt genderezni? Miért nem lehet kimondani magyarul, ha egyszer kimondható, ha meg nem, akkor nyilván nem is érdemes arra, hogy megnevezzük. Csak hát a biológia szerencsére még mindig biológia, a geológia geológia, az antropológia antropológia, a gender pedig gender. Ez a mostani perpatvar persze közel sem nyelvi természetű, még akkor sem, ha a gender kutatásnak bizony vannak rendkívül izmos nyelvészeti összefüggései is.

A lényegi kérdés az, szükség van-e a mai Magyarországon a társadalmi nem kutatására, s ha igen, akkor kellenek-e nekünk ilyen tárgyú képzések. A közeli napokban a legkülönbözőbb érvek és ellenérvek hangoztak el a nyilván csak ideig-óráig kisebb hullámokat verő vitában. Az olyan ügyeket, mint a szakmai közegük által támogatott iskolaigazgatók kinevezésének megtagadása, intézménybezárás, vagy épp egyetemi képzések betiltás – had’ használjam így a kifejezést, bár korrekt módon a szak kivezetéséről, illetve egyelőre annak is csak a szándékáról van szó -, szóval az ilyen ügyeket az oktatáspolitika gyáva módon rendre a nyári hónapokban intézi, nyilván érthető okokból. Ilyenkor a legvalószínűtlenebb ugyanis, hogy tömegesen állnak ki a sérelmezhető döntések ellen az érintettek. 

A gender képzés megszüntetése elleni érvek világosak. A neten bárki utána olvashat, akit tényleg érdekel a probléma, s nemcsak zsigerből ért egyet a kormány álláspontjával, egy egészséges buzizás és köcsögözés kíséretében. A korlátozás melletti érvek azonban meglehetősen gyenge lábakon állnak. Gazdasági racionalitásra hivatkozni, vagy arra, hogy más szakok finanszírozását fenyegeti a gender mesterszak, több okból is ordas nagy hülyeség. A képzésben résztvevő oktatók egyrészt nyilván más szakon is tanítanak. Másrészt ideje lenne tudomásul venni végre, hogy az oktatás nem egy gyár, ami közvetlen profitot termel, a tanuló/hallgató pedig nem egy termék, ami könnyedén piacra dobható.

A köz- és felsőoktatás finanszírozása minden társadalomnak elemi érdeke és kötelessége, méghozzá a lehető legmagasabb színvonalon. Ráadásul, az ELTE bizonyos értelemben kirakatintézmény. Ahogy mondani szokták, az ország első egyeteme. Magyarország fejlettségét többek között éppen az jelzi, hogy milyen a köz- és felsőoktatása. Ugye nem kell idecitálnom se az ismert tesztek eredményeit, se a nemzetközi felsőoktatási rangsorokat. Elrontaná ezt a napfényes vasárnap délutánt. Az ország képzési palettájáról – egyetemi autonómia ide, fenntartói elvárások oda – egyszerűen nem hiányozhat egyetlen képzés sem, amely tudományos értelemben számottevő. Márpedig a gender ilyen.

Magyarországon különösen az. Elég szétnézni a parlamentben. A férfiak és nők ott tapasztalható arányában tökéletesen leképeződik a magyar társadalom álláspontja a nemi szerepekről. Elegendő visszaemlékezni házelnökök és helyetteseik, képviselők, miniszterek és miniszterelnökök női politikusokat érintő nyilatkozataira. Igen, a parlament az ország háza. Ott minden összesűrűsödik. Az is, amire büszkék lehetünk és az is, ami miatt szégyenkeznünk kell.

Nyilván nem tudom és nem is akarom meggyőzni a gender tanulmányok fontosságáról azokat, akiket az oktatási kormányzat tervezete most meg is erősített az álláspontjukban. Mégis, arról, hogy – persze a számos egyéb mellett – milyen jellegű gender kutatások eredményei jelenhettek meg eddig az egyetemi mesterképzésben, had’ idézzek egy 2017-es riportot az ELTE-n jelenleg futó képzésről. Teszem ezt úgy, hogy előzetesen felvetek egy kérdést: társadalmilag fontos problémát érint-e az alább idézendő példa?

A gender képzésben erőteljesebb fókuszt kapnak „a strukturális témák, vagyis azok a társadalmi-gazdasági kényszerek, amelyek a férfi-női szerepeket kitermelik és körülbástyázzák. … Legtöbbször nem vezet messzire például, ha egyéni, pszichologizáló szinten próbáljuk megközelíteni, miért nem hagyja ott a férjét egy bántalmazott nő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bántalmazás sokszor olyan környezetben válik gyakorlattá, ahol a nő fokozott gazdasági függőségben van a bántalmazójától, vagyis strukturális kényszerek miatt nem sok választása van. Ha ezt beláttuk, akkor már el lehet kezdeni azon gondolkodni, milyen közpolitikai gyakorlattal lehetne felszámolni ennek általánosságát.”

Nos, ha valaki az imént felvetett kérdésre – miközben ma Magyarországon hetente egy nő hal bele bántalmazásba – esetleg nemmel válaszolna, s jelentéktelennek minősítené a példában felvetett probléma kutatását, az hazug, bolond, vagy ostoba, s ez a poszt nyilván nem neki szól. Sokkal inkább azoknak, akiket felháborít a kormány gender tanulmányokat érintő elképzelése.

Képek forrása: pinterest.co.uk / 24.hu / femina.hu

Forrás: BloggerBob