Regős Róbert: Éhezők viadala

Megvallom őszintén, ehhez foghatót még csak nem is hallottam soha.

Bizonyára vannak a világnak olyan, más kultúrában, vagy kulturálatlanságban gyökerező részei, ahol az embertelenség hasonlóan brutális formában ölt testet. Abban az Európában azonban, ahova annak idején annyira igyekeztünk tartozni, meggyőződésem, hogy napjainkban nem fordulhat elő ilyen eset.

A hírek szerint a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal, mivel az előírások alapján nem köteles az első fokon elutasított, eljárás alatt álló menekülteknek gondoskodni az ellátásáról, ezt nem is teszi meg. Nem nagyon van ehhez mit hozzáfűzni. Innen is üdvözlöm a rendeletalkotókat. A beszámolók 8 emberről tesznek említést. Az első hét menedékkérő a Strasbourgi Bíróság felszólítására állítólag már ismét kap enni a magyar államtól. A 8., egy afgán nő, a tranzitzónában kizárólag azért nem bízik a Bíróság pozitív döntésében, mert vélhetően fogalma sincs, milyen jogai vannak, milyen hivatalok és bíróságok foglalkoznak az ügyével. Ezért aztán csak reménykedhet, hogy előbb, vagy utóbb, ha az emberi érzések nem is, de legalább a józan ész diadalmaskodni fog, s ételhez jut végre. Ennek, s a Helsinki Bizottságnak közreműködésének köszönhetően, reményeim szerint az ő ellátása is hamarosan megoldódik.

Ezek után abba, hogy mit tesznek eléjük, bele sem merek gondolni. Aki képes megtagadni az ételt az éhezőtől, csak mert nem köteles az ellátásáról gondoskodni, ha mégis rákényszerül, hogy enni adjon, vajon mérlegeli-e, az illető vallásából adódó étkezési szokásokat?

Aki hallott erről az esetről, s azokat kárhoztatja, akik szót emelnek ez ellen az embertelenség ellen, továbbá nem szégyellik magukat magyarságukban a magyar hatóságok eljárása miatt, azoknak ajánlom figyelmébe Radnóti Töredékének a következő sorait:

"Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen."

Itt tartunk. Ide vezették Magyarországot Szent István, 1848 és 1956 után. A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal embereket éheztet a tranzit zónában, mert nem kötelessége gondoskodni az ellátásukról. Augusztus 20-án Áder János a Parlament elé kifüggesztett, keresztet ábrázoló lobogók előtt arról beszélt, hogy „Magyarországnak ragaszkodnia kell ahhoz a nyugati kultúrához, amelyhez Szent István királyunk a sorsunkat kötötte.”

Mindeközben a második legsikeresebb olimpiai nemzetté váltunk az egy lakosra jutó olimpiai érmek száma tekintetében. A svédeket a harmadik helyre szorítva jöttünk fel a finnek mögé. Nem az érmek száma szaporodott az olimpiai ciklus közepén. Míg a magyar lakosság egyre fogy, egyebek mellett az országot elhagyók miatt, addig Svédország népessége folyamatosan nő, többek között a bevándorlók integrálásának köszönhetően. Tiborcz István összefog Mészáros Lőrinccel, hogy a gazdasági társaságaik „közötti szinergiákban rejlő üzleti potenciált” a lehető legteljesebben kiaknázzák. Orbán Ráhel pelenka hajigáló versenyre nevezett be. A miniszterelnök pedig a horvát Vis szigetén pitét és polipot vacsorázott, hozzá pedig bort ivott. Váljék egészségére!

Képek forrása: MTI / magyarkurir.hu / nyugatifeny.hu

Forrás: BloggerBob