Ötvenedik évére fejét vesztette az Intel
A hidegháború és az oroszokkal folytatott űrverseny az 1950-es években hatalmas feladatok elé állította az Egyesült Államok iparát, és elkezdett kiépülni az a technológiai cégek által uralt régió, amit ma Szilícium-völgyként ismerünk.
Egy erős hadiipari kapcsolatokkal rendelkező félvezetőgyártó vállalat, a Fairchild Semiconductors műhelyében találkozott egymással Robert Noyce és Gordon Moore, a szilícium alapú integrált áramkörök és tranzisztorok gyártásának két elismert úttörője, akik 1968. július 18-án úgy döntöttek, hogy inkább saját céget alapítanak.
EZ LETT AZ INTEL.
Robert Noyce és Gordon Moore Fotó: Wikipedia
A cég létrejöttének napján csatlakozott hozzájuk Andy Grove, aki Gróf András István néven született Magyarországon, és több évtizeden át irányította az Intelt, a szárnyai alatt vált a 4 milliárdos cég 197 milliárd dollárt érő multinacionális vállalattá. A csapat negyedik tagja is egy magyar bevándorló volt, Leslie L. Vadász, aki többféle vezetői pozíciót betöltött az Intelnél, és ő irányította azt a fejlesztőcsoportot, amely összerakta a világ első működőképes mikroprocesszorát, az Intel 4004-et.
Az Intel eredetileg DRAM memóriamódulok gyártásával foglalkozott, és egészen 1981-ig ez volt a fő bevételi forrása. Aztán a japán cégek lehalászták a DRAM világpiacát, és alig maradt valami nyereség a memóriákon. Addigra viszont az Intel a processzorbiznisz legnagyobb szereplőjévé vált.
Az Intel sikeréhez viszont nem volt elég az IBM. Az is fontos momentum volt, hogy a csipeket az IBM-klónokat gyártó cégek is megkapták tőlük, és ez világszerte fellendítette a számítógépek iránti igényt. Az újabb áttörést 1985-ben megjelent, 32 bites 80386 jelentette. Az Intel ezzel bebetonozta a pozícióját, és azt ígérte, hogy a későbbi processzorai mind kompatibilisek lesznek vele, vagyis a 386-os gépekre megírt szoftverek az újabb processzorokon is futtathatók lesznek.
EZZEL KEZDŐDÖTT A HÍRHEDT WINTEL-KORSZAK, AMIKOR A MICROSOFT WINDOWS ÉS AZ INTEL PROCESSZOROK PÁROSA LETARTOLTA A VILÁGOT.
A Pentium-korszak
Intel 486, Intel Pentium Fotó: Science Society Picture Library / Getty Images Hungary
Ez volt az az időszak, amikor szakítottak a processzorok hagyományos számozásával, és levédett márkaneveket kezdtek használni. Az 1993-ban bemutatott Pentium volt az első ilyen processzor, és ebben elképesztő számítási teljesítményt sűrítettek a lapkába, beindítva a komolyabb grafikájú videojátékok piacát. A Pentiumban egy óriási tervezési hibát találtak, a tranzisztorok hibásan végeztek el bizonyos osztási műveleteket, és miután ez kiderült, vissza kellett hívni az eladott processzorokat, és a cég ezen közel félmilliárd dollárt bukott.
Grove 1998-ban adta át a vezérigazgatói pozícióját Craig Barrettnek, akinek a lehető legnehezebb időszak jutott, az informatikai ipart megrázó és átalakító dotkom-válság alatt kellett helyt állnia. Őt 2005-ben a harminc éve ott dolgozó Paul Otellini követte, aki a processzorokkal foglalkozó részleg vezetőjeként a Pentium piaci bevezetését is felügyelte. Otellini kinevezése meglepő volt, mert mérnökök sorát követte, ő viszont üzleti végzettségű. Bizonyára ez jól is jött, amikor még az IBM-mel kellett üzleti kapcsolatot ápolnia, és döntő szerepe volt abban is, hogy az Apple áttért az Intel processzorok használatára a Mac gépekben.
Steve Jobs és Paul Otellini (2006) Fotó: Justin Sullivan / Getty Images Hungary
Paul Otellini vezetésével érkezett el az Intel a következő technológiai mérföldkőhöz, a 2006-ban bemutatott Core architektúrával, amelyet ma is használunk, a nyolcadik generációját találjuk meg a legfrissebb számítógépekben.
Részben Otellininek, részben pedig 2013-ban az őt követő – és 2018-ban lemondatott – Brian Krzanichnak róják fel azt, hogy a vállalat gyakorlatilag nincs jelen az okostelefonok piacán.
Amikor már látszott, hogy pc-k piaca – és ezzel az Intel processzorok iránti kereslet – meredeken zuhan, a csipgyártó óriás 2013-ban úgy döntött, hogy abban erősít, amihez ért: a gyárak szabad kapacitását eladta más megrendelőknek. Magyarán elkezdett olyan csipeket gyártani, amiket mások terveztek. Ez talán működött volna, ha nem lenne ilyen erős konkurencia. A megrendelésre félvezető lapkákat gyártó versenytársak nemcsak utolérték az Intelt, hanem jócskán leelőzték. A TSMC, a Samsung és a Global Foundries ma már előrébb tartanak a gyártási technológiában.
Nagyon úgy tűnik, hogy az Intel képtelen elszakadni a Wintel-korszaktól, és a Microsofttal kell folytatnia. Ahogy a Windows háttérbe szorult az Android mögött, és a Microsoft a felhőszolgáltatásokra fókuszál, úgy az Intel is a szerverekbe való csúcskategóriás Xeon processzorokban találta meg a számítását.
Túl nagyra nőtt
Egy ekkora cégnél szinte természetes, hogy jogi nehézségek is felmerülnek. Az Intelnek a mérete, pontosabban a piaci dominanciája jelentette a legtöbb gondot, ami miatt az 1980-as és az 1990-es években is vizsgálatokat indítottak ellene. A fő rivális AMD 2005-ben perelte be a versenyellenes magatartás miatt, de az eljárást 2009-ben megegyezéssel lezárták, az Intel 1,25 milliárd dollárt fizetett az AMD-nek.
Eközben az Európai Unió versenyügyi hatósága is rászállt az Intelre, mert mint kiderült, a cég pénzt fizetett a pc-gyártóknak, hogy kizárólag az ő processzorait használják. A versenykorlátozó magatartás miatt 1,44 milliárd dolláros büntetést szabtak ki rá, és megtiltották neki a pc-gyártók illegális ösztönzését. Hasonló okból Dél-Koreában is megbüntették a céget 25,5 millió dollárra.
Most azt is nehéz lenne megmondani, hogy milyen lesz az Intel következő öt éve. Egyelőre találni kell egy új vezérigazgatót a 2018 június 21-én nőügy miatt lemondott Brian Krzanich helyére, akinek a feladatait most Bob Swan, a társaság pénzügyi vezetője látja el átmeneti vezérigazgatóként.
Forrás: Index