péntek, szeptember 21, 2018
728x90 EU Imagery

Augusztus 27-én, élete 82. évében meghalt Simonyi Endre vegyészmérnök, folyamatszabályozási szakmérnök, a személyi számítógépek magyarországi úttörője

– olvasható a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság A jövő múltja című informatikatörténeti kiállításának honlapján. Az alábbiakban ezt a megemlékezést idézzük.

Simonyi Endre

Simonyi Endre már a hetvenes években otthoni számítógépet épített, abban a korban, amikor Steve Jobs és Steve Wozniak is a garázsában bütykölte az első Apple számítógépeket. Első gépét 1975-ben kezdte el építeni (abban az évben, amikor az USA-ban az első népszerű otthoni számítógépet, az Altairt elkezdték forgalmazni – és abban az évben, amikor Wozniak belekezdett az Apple 1 konstruálásába). Motorola mikroprocesszor köré épült az édesapjával, Simonyi Mártonnal és Székely Lajossal együtt épített készlet. A számítógép 4 Kilobájt RAM memóriával rendelkezett, a Simonyi Endre által fejlesztett BASIC-nyelvjárást 8 perc alatt töltötte be magnetofonkazettáról.

A Jobsékkal való párhuzam nem egészen légből kapott: ahogy a Jobs-Wozniak páros és egyébként a Microsoft-alapító Bill Gates is több szálon kötődött a kaliforniai Homebrew Computer Club (HCC) nevű számítógép-építő közösséghez, úgy a vasfüggöny mögött, a Magyar Népköztársaságban tevékenykedő Simonyi is megtalálta az utat a klubhoz. 1977-ben vette fel velük a kapcsolatot, majd 1980-ban el is jutott hozzájuk. Ettől kezdve sokszor járt az Egyesült Államokban. Az Intel vezetőjét, Andy Grove-ot is felkereste egyszer – aki egyébként, még Gróf Andrásként, padtársa volt az elemi iskolában.

Theodore Roszak Az információ kultusza című, sokat emlegetett művében ellenkultúrának nevezi az első személyi számítógépek építőit. Miként a beat garázsbandái szétrobbantották a hagyományos szórakoztatóipart és tökéletesen megváltoztatták a kultúráról való elképzeléseinket, úgy a HCC is megmutatta a klasszikus számítógépiparnak, hogy lehet másként is. A rádióamatőrök közösségeihez is hasonló csapat megépítette azokat a gépeket, amelyek gyártására az iparág óriásai még nem álltak készen. A méregdrága mikroelektronika korában személyi számítógépeket építettek olykor egészen lehetetlen körülmények között és hihetetlen leleményességgel – évekkel megelőzve az IBM-et –, és kitalálták, hogy mire is lehetne használni a mikroszámítógépeket, hiszen ez sem volt egyértelmű.

Ennek az igényteremtő, kreatív világnak a kelet-európai abszolút élharcosa volt Simonyi Endre, aki „Tokió és Berlin között” elsőként, 1980-ban hazánkban alapította meg az amerikai mintájú HCC klubot. Az ebben az időben Kovács Győző és Vámos Tibor által vezetett Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) pedig felkarolta a rendkívül előremutató kezdeményezést – és az egyre terebélyesedő, „önjáró” HCC-t a szakmai közösségévé tette, ezzel infrastruktúrát és hivatalos elismertséget biztosítva a mozgalomnak.

Vámos Tibor, az NJSZT elnöke (kép bal szélén) a HCC bemutatóján. 80-as évek eleje.

Fotó: Módos Gábor / ajovomultja

Simonyi Endre egy korszak emblematikus figurája lett. Ehhez szerencse is és zsenialitás is kell: jókor volt jó helyen. Bár biztos nem mindig érezte így, de jó korban élt. Ki tudja, talán előző életében nyomdász volt Gutenberg korában – ha pedig most lenne fiatal, nyilván robotokat építene.

A számítógép-tudomány jeleseit összefogó NJSZT a 70-es, 80-as évek fordulóján szélesre tárta kapuit a tömegek előtt – és katalizáló szerepet vállalt az otthoni- és iskolai számítógépek elterjesztésében. Ehhez nélkülözhetetlenek voltak Simonyi számítógépépítői és a különböző (pl. Apple, Sinclair) szekciókban dolgozó barátai is – nem is beszélve a Homelab/Aircomp gépeket építő Lukács testvérekről, akik szintén kapcsolódtak a HCC-hez.

Simonyi a társadalom informatizálását célul kitűző Kovács Győző munkatársa volt az első magyar, szélesebb közönségnek szóló informatikai lapnál, az NJSZT által kiadott Mikroszámítógép Magazinnál is – és kiváló újságíró maradt élete hátralévő részében.

E mellett harcos, kritikus személyiség volt, éles, jó humorral, makacs jellemmel. Az iskolaszámítógép pályázatok idején sem rejtette véka alá különvéleményét a HT-1080Z számítógépről, ahogy saját konstrukcióját, a SIMON68-at is minden fórumon népszerűsítette (hiszen maga is pályázott).

Szakújságíróként, feltalálóként, a BME és az Óbudai Egyetem oktatójaként is jellegzetes, szeretetreméltó, színes egyénisége volt a magyar informatikának. Élete utolsó hónapjaiig igazságügyi szakértői tevékenységet is folytatott.

Élete alkonyán, a kórházban is nála volt a laptop: amíg csak ereje engedte, dolgozott. Az NJSZT szeretné, ha minél többen megismernék a pályáját. A Társaság képviseletében Képes Gábor júniusban kereste fel a kórházban; a parkban felvett beszélgetésük itt meghallgatható:

Forrás: Index

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all