Nem kis vehemenciával szállt bele nemrég L. Simon László a jobboldali művészvilág egy részébe:

Azoknak, akik a saját sikertelenségüket a liberálisok már nem létező túlzott támogatásában látják, Kassák nyomán azt tudjuk üzenni: művekkel csak művek vitatkozhatnak. Jobbnak, okosabbnak, tehetségesebbnek kell lenni, a párthűség nem pótolja a tehetséget.

A Figyelőben megjelent írás annak a NER-en belüli vitának a legújabb epizódja, amelyben bizonyos fideszes kultúrkörök jobbra és balra is osztanak pofonokat. Szokatlanul erős ütések csattantak házon belül, ezért utánajártunk, mi állhat a konfliktus hátterében.

Árulózás a Fideszben

A vita 2017 novemberben indult, amikor megjelent a kormánypárti Magyar Időkben a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikk, amely azóta nyolcrészes sorozattá duzzadt. A választások előtti szövegek főleg az állami támogatásokat elfogadó, kormánykritikus liberális művészekről szóltak, április 8-a óta viszont a szerző keményen ostoroz jobboldali értelmiségieket, intézményvezetőket, de még az Emmi is megkapta a magáét.

A Magyar Időkben megjelent sorozatot Szakács Árpád jegyzi, ő Mészáros Lőrinc megyei lapjainak országos tartalmáért felelős főszerkesztője. Szakács korábban Nagy Magyarország címmel adott ki folyóiratot, és az akkor még bőven szélsőjobboldali időszakát élő Jobbiktól is jobbra állva követelte a Szabó Ervin Könyvtár átnevezését. Szakács egyébként annyira közel állt az ős-Jobbikhoz, hogy 2009-ben a cigányozásairól és zsidózásairól ismert Szent Korona Rádió munkatársa és Zagyva György Gyula mellett vett részt a II. Rongyos Gárda emléknapon. Szakácsot Lovas István a legjobb és legbátrabb magyar jobboldali újságírónak nevezte. (Frissítés: cikkünk megjelenése után Szakács Árpád jelezte, hogy nem beszélt Zagyva Gyulával, nem lépett fel 64 Vármegye rendezvényen és a Szent Korona Rádióval sem volt kapcsolata. Szakács szerint hivatkozásunk "kamuoldalra" vezethet".)

Szakács mostani írásai annyira népszerűek lettek kollégái körében, hogy egyik munkatársa külön cikkben mondott neki köszönetet a Magyar Idők hasábjain. “Szerintem a cikksorozat nem pusztán hiánypótló, de az utóbbi évek legfontosabb kulturális kordokumentuma, és tiszta tónusával, szókimondásával szembesülésre késztet mindannyiunkat” - írta Szentesi Zöldi László. Szakács cikkei kiszabadítottak egyfajta szellemet a palackból, ugyanis a választások után már nemcsak Orbán Viktor kedvenc napilapjában, hanem a korábban a Fidesz parlamenti frakciója által támogatott Pesti Srácokban is kemény szövegek jelentek meg.

Kép: Facebook / Orbán Viktor

Mintha csak egy helyben topognánk. Tizenkilenc éve, hogy Csurka István a Magyar Fórumban megírta a Frankfurti zsarnokság című esszéjét. Ebben leleplezte, hogy a frankfurti könyvvásárra, amelynek díszvendége Magyarország volt, szinte kizárólag balliberális, zömében SZDSZ-es káderek műveit szállítmányozták ki. Egy belterjes kör, egy egymást kölcsönösen oda-vissza ajnározó kultúrmaffia tartotta (akkor is) megszállás alatt a magyar irodalmat, jórészt ezeket a szadeszos arcokat ejtőernyőzték ki Frankfurtba, hogy hazánkat képviseljék. 1999-et írtunk, az első Orbán-kormány volt hivatalban – tehát látható, a Fidesz kultúrkádereinek egy része már akkor is gyáva megalkuvó és/vagy közönséges áruló volt

- olvasható az egyenesen az államnak címzett szövegben. Mivel nyolc év kétharmad után valószínűleg nincs olyan állami intézmény, ahol ne a Fidesz által kinevezett emberek ülnének, a megszólítás lényegében a Fidesznek szól.

A pártmédia támad

A teljesség igénye nélkül érdemes rápillantani, kik kaptak mostanában pofonokat a fideszes sajtó egy részéről.

• Andy Vajnát és a Filmalapot azért bírálták, mert olyan rendezők kaptak százmilliós támogatásokat filmjeikre, akik aztán arról beszélnek, hogy diktatórikus állapotok vannak Magyarországon. És hiába megy rengeteg pénzt a magyar filmbizniszbe, elmaradtak a nemzeti identitást erősítő kultuszfilmek.
• Ókovács Szilvesztert azzal vádolták meg, hogy melegpropagandát folytat az Operában. (A Magyar Idők cikk hatására előadásokat kellett lemondani.)
• Az Emberi Erőforrások Minisztériuma azért kapott, mert 69 millió forintot adott a “balliberális” Clio Intézetnek.
• A Balassi Intézet a cikkek szerint sorra utaztatja külföldre a balliberális írókat, költőket, még olyanokat is, akik a CEU-n tanítanak. Az intézetet vezető Hammerstein Juditot a napokban leváltották, azonban a rendszeren belül marad, miniszteri biztosként folytatja, és továbbra is kultúrával fog foglalkozni. Egyik forrásunk szerint távozásához nincs köze a Magyar Idők cikkének, "optimalizálásról" van szó. 
• A Petőfi Rádiót is megtalálták, mert zenei téren főleg balliberális előadókat futtat, de
• a Magyar Távirati Iroda is ki lett szerkesztve, mert beszámolnak a balliberális művészek bemutatóiról.
• A fideszes önkormányzatok által fenntartott kőszínházak is szóba kerültek, mert mint mondják, ezeken a helyeken is tobzódnak a balliberálisok.
• A Petőfi Irodalmi Múzeumot vezető exállamtitkár, Prőhle Gergely külön cikkben kapta meg, hogy az általa támogatottak között túlsúlyban vannak a balliberálisok.

Tehát: olyan figurákat töm ki milliárdokkal a kormányzat, akik olykor tevőleges erőszakra, forradalomra buzdítanak ugyanezen kormány ellen. S míg ők szépen híznak-pufisodnak az általuk gyalázott állam emlőin, sok kiváló konzervatív alkotó napi megélhetési gondokkal küzd, nekik ugyanis nem osztanak lapot a balliberálisok kifizetőhelyein, a PIM-ben vagy például a Balassi Intézetben. A konzervatív művészek háttérbe szorításában kulcsszerepe van a kormány által kinevezett, csigagerincű Prőhle-féléknek. A „Nyúl Béláknak”, akik összecsinálják magukat, ha a libsik és médiaterroristáik rosszat mondanak-írnak róluk – ezért inkább hajbókolnak előttük, s ballib kifizetőhellyé alakítják az adóforintokból működő közintézményeket. Hát mi folyik itt? És hogy került szar a palacsintába?

- foglalta össze a helyzetet a már említett Pesti Srácok cikk.

Nincsen selyemzsinór 

A fideszes sajtóban megjelenő cikkeket többen egyértelmű üzenetként, selyemzsinórként értelmezték, a hivatalos pártlapban született írások ugyanis látszólag egybevágnak Orbán Viktor gondolataival. A miniszterelnök a választások után tartott Kötcsei találkozón állítólag arról beszélt, hogy a “minőség” és a “teljesítmény” mellett “térfoglalást” vár el a jobboldali értelmiségtől.

Több, a Fidesz spektrumának különböző szintjén elhelyezkedő politikussal beszélgettünk, és abban mindenki egyetértett, hogy a cikkek mögött nincsen szó központi politikai akaratról.

A parlament újonnan felálló Kulturális Bizottságának eddig egy rendes ülése volt, azon nem került elő a kultúratámogatási rendszer átalakítása, és a bizottság egyik kormánypárti tagja szerint várhatóan nem is fog. A párton belül az új kulturális államtitkár, Fekete Péter pontos szándékai még nem ismertek szélesebb körben, de annyit már többen kijelentettek róla, hogy “nem a véleményformáló elitnek akarnak majd megfelelni”, értendő ez a jobboldali értelmiségre is.

Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház főigazgatója egy páholyban 2017. november 22-én. A főigazgató 2018 februárjától újabb öt évig vezetheti az intézményt. Fotó: Máthé Zoltán

“A vita a választások előtt nyilván nem fért bele, de most teljesen helyénvaló. Nyolc év kormányzás után vannak, akik elfáradtak, az ilyen viták pedig táboron belül mindenkit jobb teljesítményre sarkallnak, nemcsak az érintetteket” - vélekedett egy humán területen dolgozó államtitkár, aki szerint részben személyes sértettség motiválhatja a cikkeket. Az Ókovács Szilveszter elleni támadás mögött az Opera/Erkel egy kirúgott dolgozóját sejti, és arra is lett volna tippje, ki gerjeszti a Petőfi Irodalmi Múzeum elleni hangulatot, de nem akarta elárulni. “Akkorák vagyunk, hogy ezeket a vitákat már házon belül kell rendezni” - mondta az államtitkár.

Ez egy belső erjedés, ahol ütköznek vélemények és álláspontok. Lehet, hogy jobban szól a pénzről, mint az értékekről. Rendszeren belül sokan sértettek, és sokan igaztalanul sértettek. Az is hozzátartozik a helyzethez, hogy tele vagyunk neofitákkal

- mondta a vitáról a Fidesz egyik parlamenti képviselője. (A neofita új hívőt jelent, ebben a kontextusban azokra utalhat, akik a kétharmados győzelmek után a kecsegtető lehetőségek miatt csapódtak a párthoz).  A politikus egészen biztos benne, hogy nincs központi akarat a cikkek mögött. “Gondolod, hogy ül Orbán, aki óránként kapja a kinyomtatott hazai és nemzetközi sajtószemlét, és azzal foglalkozik, hogy mit csináljon Brüsszelben, de közben megbízza az általa valószínűleg egyáltalán nem ismert Szakács Árpádot, hogy írjon cikket arról, hogy egy múzeumban ki állít ki, és ki nem? Azt gondolod, hogy itt minden csak megrendelésre történik?”

A Fidesz egyik politikai tanácsadója is azt mondta, hogy szinte biztosan nincs köze a nagypolitikához a vitának. “Azoknak, akik a holdudvarba tartoznak, és érinti őket a kultúra, ez egy remek gőzleeresztő lehetőség. Ilyen típusú viták egyébként is mindennaposak ott, ahol újraelosztó rendszerek vannak. A politika szempontjából ez viszont abszolút nem fontos” - mondta a tanácsadó, aki szerint amíg itthon és Európában "más típusú események" zajlanak, addig ez a kérdés nem is lesz lényeges.

Engem mikor kértek fel egy filmre? 

A választások után a Pesti Srácok szervezett egy beszélgetést, ahol Prőhle Gergely és L. Simon László osztották meg a gondolataikat a témáról. A beszélgetésen több érdekes állítás is elhangzott, például, hogy Hóman Bálint egykori kultuszminiszter saját bevallása szerint is támogatott olyan művészeket, akikkel nem értett egyet. Prőhle elmondta, hogy a “közintézmények természetrajza, hogy a teljes spektrumot lefedik, a pénzt pedig az adófizetők adják”, akik nemcsak fideszesek.

L. Simon László Fotó: Bődey János

A beszélgetés egy pontján némiképp ki is bújt a szög a zsákból. “Alig alakult meg a balliberális történelemtudomány intézet, a Clio Intézet, az Emmi máris kitömte 69 millió forinttal, miközben a Pesti Srácok évek óta pályázat ad be az Emmihez - például kulturális folyóirat kiadására, hiszen nekünk van egy társportálunk, a nullahategy pont hu -, és az a pályázatunk évek óta ott pókhálósodik” - fejtette ki álláspontját a kormánypárti lap dolgozója.

A beszélgetésen egyébként L. Simon elmesélt két sztorit, amelyek elég sokat mondanak a NER holdudvarának elvárásairól. 2010 után a Nemzeti Kulturális Alapnál dolgozott, amikor felhívták a Miniszterelnökségről, hogy XY Kossuth-díjas művész már többször panaszkodott Orbánnál, hogy őt miért nem támogatják. L. Simon utánanézett, és kiderült, hogy azért nem, mert az illető sosem adott be pályázatot. A másik történetében odament hozzá az egyik kötcsei pikniken egy filmrendező, és megkérdezte: “Lacikám, engem mikor kértek már fel egy filmre?”.

A politikus egyébként arról is beszélt, hogy azért is tűnhet úgy, hogy viszonylag kevés fideszes előadó/művész kap állami támogatást és lehetőséget, mert színvonalas fideszes kulturális szereplőből nincs túl sok.

Nagyon fontos látni, hogy a mi politikai közösségünkben azok a kiművelt fők, akik komoly teljesítményt tudhatnak maguk mögött, tehetségesek, képesek a mai kor kihívásaira megfelelően reagálni, és mindeközben még vállalják is a saját politikai nézeteiket és vitaképesek...bizony ezekből a kiművelt főkből kevés van.

(Borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Forrás: Index, Fábián Tamás