2016-os vizsgálatokkal revolverezi most az állam a kórházakat

A kórházak gazdálkodása anarchia és botrány, mondta hétfőn a Magyar Időknek adott interjúban Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. A belső korrupcióra, a közbeszerzések és a hiteles leltár hiányára utaló kijelentések akár meglepőek is lehetnének azok után, hogy az elmúlt hónapokban és években kormányzati oldalról csak azt lehetett hallani: az egészségügy területén minden rendben van.

ÁRULKODÓ AZONBAN, HOGY AZ ÁSZ ELNÖKE A KORMÁNYLAPNAK MOST OLYAN ELLENŐRZÉSEKRŐL BESZÉL, AMELYEK A 2008-2015-ÖS IDŐSZAKOT VIZSGÁLTÁK, ÉS AMELYEK MÁR 2016-2017-BEN LEZÁRULTAK. EZEKET MÁR AKKOR NYILVÁNOSSÁGRA HOZTÁK ÉS A KÓRHÁZAKAT EGYENKÉNT ÉRTESÍTETTÉK IS RÓLA.

Idén júliusban csak ezek összesítése készült el. Vajon miért volt fontos most a nyár kellős közepén, tisztes távolban a harmadszor is megnyert választások után nyilatkozni erről az ÁSZ elnökének?

Fentről jött az engedély

A rendszer működését ismerve a kormánymédiában ma már nem történnek véletlenül a dolgok. Ennek a nyilatkozatnak és az időzítésének célja volt. A cikk írása közben be is futott az infó, hogy az interjúra közvetlenül a miniszterelnök környezetéből adtak engedélyt Rogán Antal kabinetirodájából. 

 

Az egészségügy területét ismerve nem is nehéz kikövetkeztetni, miről van szó: elsősorban Varga Mihály pénzügyminiszter szeretne kancellárokat vagy kórházi biztosokat ültetni az egyenként is több tízmilliárdos állami vagyonnal gazdálkodó kórházak élére. Domokos nyilatkozata ehhez szolgál alapul.

Domokos László Fotó: Soós Lajos / MTI

Több elképzelés látott már napvilágot a kórházak állami felügyelőiről:  

  • vagy minden kórház kap egy kancellárt,   
  • vagy az azonos területen dolgozó kórházaknak lesz közös állami biztosa,
  • vagy csak a rosszul gazdálkodó és eladósodott intézményekbe delegálnak kincstári szakembert.

Nagy Anikó egészségügyi államtitkár nemrég azt nyilatkozta, nem tervezi a hagyományos kancellári rendszer bevezetését a kórházakban, a harmadik verziót viszont valószínűsítik a számvevőszék elnökének szavai: 

Ott kell beavatkozni, ahol a gazdálkodásban súlyos szabálytalanságok vannak. Lehet, hogy az ottani vezető egyébként kiváló orvos, remekül ért a gyógyításhoz és nincs párja a műtőben. De akkor csak azzal foglalkozzon, a pénzügyekkel, a logisztikával ne törődjön, azokat vigye valaki más.

 Túlélő szocialista nagyvállalatok

Ez volt az egyik legfőbb érv az állami vagyon felett őrködő kancellári rendszer bevezetésére az egyetemeken is, amely komoly konfliktusokat okozott. Az állam akkor is azzal indított, hogy ezek az intézmények is sokmilliárdos állami vagyonnal gazdálkodnak, de egy rektornak kinevezett orvos- vagy bölcsészprofesszor nem feltétlenül ért a professzionális gazdálkodáshoz. Válasszák tehát szét az egyetemek tudományos és gazdasági vezetését. Az egyetemek ezt autonómiájuk korlátozásként élték meg, de az is kiderült, hogy a kancellári állás több helyen jó alkalom volt kiszolgált fideszes káderek pozícióba helyezésére és jutalmazására.

A kórházaknál részben más a helyzet. Az ő esetükben kevésbé lehet akadémiai szabadságról vagy belső autonómiáról beszélni. Hatékony egészségügyi rendszert eleve regionálisan vagy országosan érdemes megszervezni, amelyben az egyes intézmények csak egy hálózat elemei jól körülhatárolt feladatokkal.

AZ EGÉSZSÉGÜGY EGYRE DRÁGÁBB. MAGYARORSZÁGON MÉG MOST IS SOK A KÓRHÁZ, AMELYEK RENDSZERVÁLTÁS IDE, KÉTHARMADOS FÜLKEFORRADALOM ODA, TÚLÉLTÉK AZ ELMÚLT HARMINC ÉVET, ÉS NAGYRÉSZT MOST IS KLASSZIKUS SZOCIALISTA NAGYVÁLLALATKÉNT (CSŐDTÖMEGKÉNT) MŰKÖDNEK.

Nem új dolog, hogy ezek a sokszor kiskirályiságként vezetett intézmények ma is a korrupció és az átláthatatlan gazdálkodás melegágyai. Ezt próbálta annak idején a magánbiztosítós rendszer bevezetésével felszámolni és professzionális működésre átállítani a néhai Molnár Lajos, de az SZDSZ-es miniszter nem éppen a legjobb stílust, és nem a legátgondoltabb politikai eszközöket választotta ehhez. Bele is bukott.

Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Az ő példája annak idején az volt, hogy egy kórház beszerezhetné a zsemlét nagykereskedőtől is olcsóbban, de érdekes módon inkább a szemben lévő pékségtől rendeli 2-3 forinttal drágábban, és az a pékség történetesen a kórház gazdasági igazgatójának a rokonáé. Domokos László 2018-ban a vécépapírral példálózott. A kórház hatalmas mennyiségben vásárol vécépapírt, de ezt közbeszerzési eljárás nélkül teszi, azaz eleve drágábban jut hozzá. A nagy mennyiségű vécépapír a kórházban nem kerül a leltárba, és ezután nehéz eldönteni, miért nincs papír a kórházi vécében: elfogyott vagy már azelőtt ellopták, hogy kikerült volna. A kórház ezután újra rendel vécépapírt, de a szállító tudja, hogy az eladósodott intézmény nem tud időben fizetni, ezért ezt a késedelmet is beépíti az árba. A 24.hu ugyanakkor azt írja: Domokos példája nem áll meg, mert a kórházaknak épp egy 2011-es BM-rendelet tette kötelezővé, hogy a büntetés-végrehajtási cégektől rendeljék a vécépapírt. 

Ha eladósodsz, kisegítelek

Mindez csak a szocialista nagyvállalat alapszintű korrupcióját jelenti, most nem beszélünk a nagy értékű gépbeszerzésekről, az ismerősöktől megrendelt orvostechnikai műszerektől, az állami kórházban, állami eszközökön kezelt hálapénzes betegekről és így tovább.

A KÓRHÁZAK VÉDELMÉBEN VISZONT EL KELL MONDANI, HOGY AZ INTÉZMÉNYEK HOSSZÚ ÉVEK ÓTA ISZONYÚ PÉNZÜGYI PRÉSBEN PRÓBÁLNAK MEG VALAHOGY TALPON MARADNI. 

A kórházi ellátásokat az állami egészségbiztosító (NEAK) már régóta nem a valós értékén finanszírozza. A kórházaknak ezért a túlélésért trükkök százaihoz kell folyamodniuk, amelyek közül teljesen általános, hogy a beteg ellátása után fals vizsgálatokat jelentenek le az állami egészségbiztosítónak, és inkább több napig bent fektetik a pácienst (néha csak papíron), hogy így kapjon több pénzt a kórház. Közben nem volt éppen ösztönző az a gyakorlat sem, hogy az utóbbi években a jól vezetett, hatékonyan és gazdaságosan működő kórházak maradványait elvonta az állam, míg az eladósodottakat rendre milliárdokkal segítette ki.

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

A 2010 óta kormányzó Fidesz - tanulva a területhez "reformdühvel" közelítő SZDSZ hibájából -  orvosi gumikesztyűben mert csak hozzányúlni az egészségügyhöz. A legfontosabbnak a működőképesség fenntartását tartotta, és előre deklarálta, hogy nem privatizálják a kórházakat és nem fognak intézményeket bezárni. A csődtömeggel azonban kellett valamit kezdeni. 2012-ben az összes kórházat kivették az önkormányzatok kezéből és állami irányítás alá helyezték előbb a szörnyű nevű Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), majd az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) égisze alatt. Ahogy az iskolák nem éppen jól sikerült államosításánál, itt is az volt az elképzelés, hogy közös állami irányítással megszüntethetők a párhuzamosságok, hatékonyabban szervezhető az ellátás, a központosított közbeszerzéseken pedig alacsonyabb árak érhetők el.   

No control

Izgalmas nyári olvasmánynak nem mondanám, de nagyon is tanulságos belenézni a Domokos László által most felemlegetett 2016-os és 2017-es számvevőszéki jelentésekbe. Az ÁSZ 2016-ban zárta le a központi alrendszer egyes intézményeinek pénzügyi és vagyongazdálkodási ellenőrzését. Ebben 51 állami intézmény működését vizsgálták  a 2008-2015 közötti időszakban különböző szempontok szerint: 3 múzeumot, 11 szociális intézményt, 6 vízügyi igazgatóságot, 4 szakképző iskolát és 14 egészségügyi intézményt. Ellenőrizték többek között az Országos Mentőszolgálat, több fővárosi és megyei nagy kórház, és néhány kisebb vidéki kórház és gyógyintézet gazdálkodását és belső kontrollmachanizmusait. 

Utóbbiakat nem véletlenül. Az ÁSZ jelentései bevezetőjében úgy csinál, mintha ez egy normális ország lenne. Azt írják:  "A társadalom tagjainak demokratikus joga, hogy a közpénzek és a közvagyon felhasználását nyomon kövessék." Aztán ezt: "Alapvető igény a demokratikus társadalmakban, hogy a közpénzeket és a közvagyont használók tevékenységükben törekedjenek a gazdaságos, hatékony és eredményes működésre". Ezzel csak egyetérteni lehet, elvégre ez az 51 intézmény a 2013. évi költségvetési beszámolóik adatai alapján 430 milliárd forint közpénzt használt fel, kezelt vagyonuk meghaladta az 5850 milliárd forintot, és 43 ezer embert foglalkoztattak. 

Képünk illusztráció! Fotó: Bugány János / MTI

A közpénz hatékony elköltéséhez a legfontosabb, hogy maga a szervezet tisztában legyen azzal, mire megy el a pénz és ez hogyan hasznosul. Az ÁSZ vizsgálatának egyik fókusza épp ez volt. Ahogy le is írják: egy szervezet csak úgy tud védekezni a korrupciós kockázatok ellen, ha ezek a kontrollmechanizmusok működnek. 

EHHEZ KÉPEST AZ 51 ELLENŐRZÖTT SZERVEZET KÖZÜL MINDÖSSZE EGY VOLT OLYAN, AMELYNÉL A FÜGGETLENÍTETT BELSŐ ELLENŐRZÉS EGYÁLTALÁN TELJESÍTMÉNY-ELLENŐRZÉSEKET VÉGZETT.

  • Domokos szavai szerint számos esetben hamis nyilatkozatokat tettek az intézményvezetők a gazdálkodásról, így esély sem volt arra, hogy kiderüljön, egyáltalán mekkora vagyonnal gazdálkodtak és a forrásokat mire fordították.
  • Volt olyan kórház, amelynél volt ugyan közalkalmazottként foglalkoztatott belső ellenőr, de az nem kapta meg időben a kért dokumentumokat.
  • Egy megyei kórház 2009 januárja és 2011 decembere között 1,5 milliárd forint értékben vásárolt gyógyszert, takarító és tisztítószereket, és közműszolgáltatást mindenféle közbeszerzés nélkül.
  • Egy másik kórházban úgy fizettek ki személyi juttatásokat, hogy a teljesítést nem ellenőrizték vagy a teljesítést arra jogosulatlan személyek igazolták.

Sorolhatnánk ezeket az egyes kórházakra vonatkozó megállapításokat, ahogy tette Domokos László is. Az ÁSZ elnöke azonban az interjúban saját vizsgálataik más megállapításait nem említette ekkora hangsúllyal. Például azt, hogy ez a bizonyos káosz egyáltalán nem csak a kórházak szintjén volt jellemző.

Az ÁSZ az egyik kórház esetében például az állami kórházellátót szólította fel amiatt, hogy nem vezetett be a központosított közbeszerzést, csak a gyógyszereket szerezték be így 2013-tól, a fertőtlenítőszereket és orvostechnikai eszközöket nem. Az is előfordult, hogy az emberi erőforrások miniszterének mulasztására hívták fel a figyelmet. Az egyik kórház esetében például a miniszter 2013-ban az alapító okirat módosításához nem kérte meg az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértését, de a megyei közgyűlés és a GYEMSZI sem érvényesítette és ellenőrizte a hatékony gazdálkodáshoz szükséges követelményeket.  

Bárhogy is alakul: a kancellárokkal, kincstári biztosokkal bizonyos megtakarítások elérhetők ugyan, de az egész rendszer ettől nem lesz működőképesebb. Az orvostechnika fejlődésével ma már egyre kevesebb kórházra van szükség, sok ellátás szakrendelőkben, járóbeteg-ellátásban megoldható. Erre halad a nemzetközi gyakorlat is. Nem kellene tehát ennyi kórház (főleg Budapesten), ezt azonban a kórházbezárásokat annak idején élesen ellenző Fidesz politikai okokból talán soha nem meri kimondani.   

Borítókép: MTI / Balogh Zoltán

Forrás: Index