csütörtök, március 28, 2024

Hurrá, nyaralunk! Végre együtt a család! Megérdemelt pihenés. A reggel kicsit stresszes ugyan, de hát minden valamire való nyaralás így indul. A hajnali kelés miatt akár karcos is lehetne a kedved, különösképp, hogy az utolsó munkanap jócskán éjfél után ért véget, így az a három-négy óra alvás talán kevés, de a kölyök mosolya feledteti a fáradtságot, éreznie pedig végképp nem szabad, hogy papuskát az ágy még marasztalta volna kicsit.

A csomagok bepréselve, huszadszor is ellenőrizve, nem maradt-e ki a nagy kapkodásban az elektromos fogkefe, a hajfixáló, a gyerek kedvenc plüssállata, ami nélkül esély sincs a békés esti nyugalomra.

Végül még egy utolsó magaslati túra a negyedikre, mert bár pontosan tudod, hogy beütötted a kódot, bezártad, ráfordítottad, miegymás, de azért úgy nem lehet nekivágni, hogy ne ellenőriznéd ötödször is, meg még egyszer, meg még egyszer.

Innen viszont megy minden, mint a karikacsapás. Hurrá nyaralunk! Apa kocsit hajt.

A nagydarab terepjáró teszi a dolgát, százasával falja a kilométereket maga előtt. Közben pörögnek a dolgok a fejedben, de nem jut eszedbe semmi, amivel gond lehetne. Jó előre lefoglaltál mindent, még hónapokkal korábban. Az iratok között ott a visszajelzés az utazási iroda részéről, a közvetítő iroda is küldött visszaigazolást, s még arra is volt gondod, hogy az érkezés előtt egy héttel emailen keresztül újra ellenőrizd, minden rendben van-e.

Hurrá, nyaralunk! Jól van ez így. Lassan ellazulsz, a kilométerek csak fogynak, egyre fogynak, Szlovénia, hegyek, Horvátország, hegyek, aztán a hegyek közül előbukkanó tenger, szikrázó napsütés, ez igen, nyár a javából. Végül Porec. A GPS magabiztos, ellentmondást nem tűrően kalauzol a szállodához, ahol, félpanzió, erkély és tengerre néző ablakok várnak rátok, három személyre. Az időzítés tökéletes, 14:30. A visszajelzésből tudhatóan a szobákat kettőtől lehet elfoglalni, tehát se korán, se későn nem érkeztetek.

A turistáknak azzal az utánozhatatlan mosolyával lépsz a recepcióhoz, amelyből boldogság és bizalom árad, s amely még egy csatavert, hiányos fogsorról is képes volna elhitetni, hogy a résnyire nyíló szájüregben legkevesebb 38 ragyogóan fehér fog lakozik a békés egymás mellett élés jegyében.

Igen, itt vagyunk, megjöttünk mind a hárman, mi vagyunk az a magyar család, akivel nem lehet probléma, hisz mindent jó előre lerendeztünk, s tudom, te is örülsz nekünk, hiszen ebből élsz. Ha mi nem volnánk, ki tudja, talán állatokat őriznél valamely kopár fennsíkon, ezért aztán mindjárt, mindjárt, de mindjárt ránk emeled hálás tekinteted, amely csak azért nem viszonozza egyre türelmetlenebb, s mohó pillantásunk, mert nyilván valami rendkívüli jelentőséggel bíró hivatalos nyomtatványt tanulmányoz, amely a vezérigazgatóságtól érkezhetett. Az az alulöltözött hölgy a nyomtatvány jobb felső sarkában biztos csak a figyelem elterelését szolgálja, és nem egy bulvárlapra utal.

Kínos, óráknak tetsző másodpercek, a gyerek meghúzza az inged szegélyét, és olyan hangon kérdezi, hogy mikor megyünk végre fürödni, amelyért nem lehet neheztelni. Te viszont most mégis foghegyről veted oda, hogy majd ha elfoglaltuk a szobát. A hangodban remegő visszafogott ingerültség persze nem a fiúnak szól, hanem a recepciósnak, aki most épp a szája jobb szegletéből a balba irányítja a sokat látott fogpiszkálót, majd rezzenéstelen arccal olvas tovább. Torokköszörülés. Aki hallja, érti mit jelen: ember, itt vagyok, még mindig reményektől hajtva, de apai méltóságomban némiképp megtépázva, amiért ezt velem meg lehet csinálni. Segíts hát, az ég szerelmére!

Végül az asszony is rád néz. A tekintete mindent elárul, amit ebben a pillanatban gondol rólad. Aztán megteszi azt, amit te egészen addig feleslegesnek tartottál, hisz ott állsz a pultnál. Határozott mozdulattal rácsap a csengőre.

Áttörés, átvágott gordiuszi csomó, heuréka, asszonyi lelemény! A recepciós végtelenül lassan rád emeli mélabús tekintetét. Nem, nem az asszonyra. Rád, mert te voltál, aki hagyta, helyben hagyta, hogy ez az akusztikai atrocitás megessen vele. Odaköp eléd egy két-három szótagból álló hangsort, amelyből persze semmit nem értesz, te meg még utoljára megpróbálod magadra erőltetni azt a mosolyt, de érzed, hogy ez már nem az igazi, hagyod hát a fenébe.

Nyaralunk. Világnyelvre váltva kibököd hát, hogy kellene az a szoba, amelyet hónapokkal ezelőtt lefoglaltál. A recepciós újra papírjaiba mélyed, mintha volna ott bármi tanulmányoznia valója, majd unott arccal közli, hogy olyan szabad szoba itt aztán nincs, és olvas tovább. Papírhegyekkel próbálod igazolni, márpedig a te igényed jogos, itt van, tessék nézni, visszaigazolták. Ezeken a dokumentumokon nincs egyetlen dúskeblű hölgy sem, így aztán el sem érik a fickó ingerküszöbét. Egy kulcsot dob a pultra, morog valamit, ami a nyelvekben jártas asszony szerint annyit tesz: ez van.

Vert hadként vonultok az alagsor felé három emeleten keresztül, a lépcsőn mögöttetek pattogó bőröndökkel, mert a hegyoldalba épült szállodában lefelé nincs lift. De ez a legkevesebb. A bejárati ajtó mögött feltáruló szobában ugyanis se erkély, se tengerre néző ablakok, de még a zár nyelve is hiányzott, így a nikotintól megsárgult ajtó csak kulcsra zárva marad a helyén. A tengerparti panoráma helyett egy játszótérre lehetett látni, ahol épp vagy negyven gyerek próbálta teli torokból üvöltve elhitetni, hogy egyedül neki van érvényes és hiteles mondandója a világról. A koszos fürdőszoba csak addig tűnik szutykosnak, amíg meg nem pillantod a szemetest, amelyben mintha még a Tito-korszakból ottfelejtett halkonzerv utolsó morzsáiért küzdenének a legyek.

Az már nem oszt, nem is szoroz, hogy mindössze két ágy kínálja kétes komfortját, egymással párhuzamosan, de a szoba két oldalán, az egykori szállóvendégek zsíros hajának emlékét őrizve a falon. Na, ezt azért mégsem, nyomás reklamálni!

A recepcióssal továbbra is nehéz interperszonális kapcsolatot létesíteni. Alternatívaként azért felajánl egy ebédet a családnak, ám visszaemlékezve az olajos hal bomló tetemére, ezt is célszerűbbnek látszik visszautasítanod. Végül – mintha császári kegyet gyakorolna – mutat még egy felújításra váró szobát. Ez a helyiség maga a történelem. A közepén található asztal olyan, hogy azon még maga a láncos kutya táncolhatott, amikor összejöttek egy zajos bulira az egykori partizánokkal.

Menekülés, telefonálás.

Az utazási iroda persze nem veszi fel, a közvetítő iroda udvarias, ám ők ugye csak viszonteladók. Észre sem veszed, hogy a tortúrával az érkezésetek óta eltelt 7 és fél óra, s a recepciós még mindig türelemre int. Elég belenézned az ötéves szemébe, s tudod, ebből elég. Elállsz a foglalástól, gondolván, majd csak sikerül keríteni valamit. Azért ez nem ilyen egyszerű, mondja a fickó, az eddigieknél határozottabban. Le kell írni! Mit? Hogyan? Milyen nyelven? Végül a közvetítő iroda tulajdonosa segít Magyarországról, németül foglalja össze a tényállást, emailben megküldi, a horvátok még valamit hozzábiggyesztenek és aláírják. Megszabadultatok végre! Hurrá, nyaralunk!

Történt már ilyen, a nyár elején Görögországban. Adtak másik szobát, kedvesek voltak, udvariasak, s másnap megkaptad, amit eredetileg rendeltél. Lehet hibázni, s azt lehet normálisan kezelni, kommunikálni, de nem így. Itt se segítőkészség, se udvariasság, a kedvességről, előzékenységről nem is beszélve.

Este 10 van, s ott álltok a semmi közepén az 5 éves gyerekkel. A pénzt majd talán visszafizetik, ha úgy gondolják, van rá 30 napjuk, de azon, hogy belerondítottak egy család egész évben várt nyaralásába, ez már nem segít.

Kérdések persze vannak:

1. Miért nem kerestek megoldást, ha hibáztak, s több szobát adtak el, mint amennyi a rendelkezésükre áll?

2. Miért kell hazudni, hogy szeptember 15-ig teltházuk van, ha elég lett volna elnézést kérniük, és segítőkésznek mutatkozniuk?

3. Mitől családbarát az a hotel, ahol 9 órát várakoztatnak egy 5 éves gyereket?

4. Miért kell 30 napot várni a válaszokra és a befizetett pénz visszautalására, amit már 90 napja használnak?

5. Miért nem gyakorolták a korrektség és a segítőkészség emberi erényét?

Csak azért is, hurrá nyaralunk! Apa kocsit hajt! Éjszaka. Apartman övezet, kiadó apartmanok. Három szoba, magas színvonalon berendezett konyha, klíma, internet, kábeltévé, két háló, fürdőszoba, kocsi beálló, 2 perc gyalogosan a tenger, 5 a városközpont, kedves és udvarias tulajdonos, mindez az eredetileg befizetett nyaralás árának a feléért.

Ez is Horvátország. Hepiend!

Kövess bennünket a Facebookon!