csütörtök, március 28, 2024

      Augusztus 20. van. Államalapító Szent István királyunk ünnepe. Az Istvánig visszanyúló történelmi hagyomány részben a nemzeti összetartozást, részben pedig elidegeníthetetlen európaiságunkat reprezentálja. Ehhez az ünnephez kapcsolódva adják át Magyarország legjelentősebb állami elismeréseit, az összetartozás és az európaiság jegyében. Ezért is nem mindegy aztán, kik kapják a különböző kereszteket, érdemrendeket.

Akik 2016-ban döntöttek a kitüntetésekről, nem kellő körültekintéssel jártak el. Mert ki lehet-e jelenteni Bayer Zsoltról, hogy dicstelen munkássága bármilyen értelemben is képes képviselni az összetartozást és az európaiságot? A Miniszterelnökség a 444.hu, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének odaítélését firtató kérdésére a következő indoklást adta: „A Gulágokban elpusztultak emlékét őrző közösség indítványozása alapján, Bayer Zsolt, számos nemzeti ügy feltárása, illetve képviselete terén, különösen a GULAG rabtelepein fogvatartottak sorsának és az erdélyi magyarság életének hiteles és méltó bemutatása tekintetében végzett újságírói tevékenysége elismeréseként kapta megérdemelten a Magyar Érdemrend lovagkereszt kitüntetését.”

Anélkül, hogy az említett újságírói tevékenység vélt, vagy valós értékeit vizsgálnánk, bárkiben felmerülhet a kérdés, várhatunk-e hiteles képet a Gulágon fogvatartottak sorsáról, vagy az erdélyi magyarság – tehát egy kisebbségben élő közösség – életéről egy olyan embertől, aki írásaiban folyamatosan megbélyegez vallási, etnikai, vagy épp szexuális orientációjukban a többségtől eltérő kisebbségeket? Értelmes dolog-e egyáltalán valakit újságíróként számon tartani, aki beszédmódja állandó elemévé tette a „kurva, a geci és a rohadt féreg” kifejezéseket úgy, hogy azoknak se a tényközlésben, se stiláris szempontból nincs semmiféle szerepe. Lehet-e a kitüntetés erejével példaképpé emelni valakit, akinek 2006-ban volt képe leírni, hogy „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba." Lehet-e hányinger nélkül olvasni egy olyan publicisztikát, amelynek szerzője azon kesereg, hogy az orgoványi erdőben elmaradt a zsidóság teljes kiirtása. Sorolhatnánk szinte a végtelenségig a gyomorforgató, vérlázító, gusztustalan, az elmélyült gondolkodásnak még a látszatát is kerülni igyekvő írásokból származó idézeteket.

Bayer írásai ugyanakkor tökéletesen illeszkednek a Tudta? - plakátok uszító beszédmódjához. Ennek ellenére még a rövid kantáron tartott magas testületek sem hagyhatták szó nélkül a Fidesz jeles alapítójának ámokfutását. A Kúria már 2013-ban elmarasztalta zsidózásért. Pár éve a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa büntette a Magyar Hírlapot egy Bayer írás miatt, amelyben kártékony állatoknak nevezte a cigány kisebbséget. Legújabban pedig a médiahatóság azért szabott ki büntetést szintén a Magyar Hírlapra, mert egy írásában Bayer a 14 évesnél idősebb migránsokat potenciális gyilkosoknak nevezte.

A magyar kormány Miniszterelnökséget vezető minisztere, Lázár János ezzel az emberrel fogott kezet. Ennek az embernek adta át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.

Mi folyik itt? Meddig mehet még, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. A Kúria és a Médiahatóság elítéli, Lázár kitünteti Bayert, miközben Orbán az olimpián dülleszti büszke mellkasát. Persze világos a képlet. Zsidóság, cigányság, migránsok. A közbeszédnek a politika által pontosan tematizált tárgyterületei. Bayer az írásaival igazi lovag módjára küzd azért, hogy a valóban kényes kérdések el se érjék a magyar választópolgárok ingerküszöbét. Nézőpont kérdése tehát. A kormány szerint mindezzel kiérdemli a magas állami kitüntetést.

Képzeljük el ugyanakkor, mit érezhetnek azok, akik hasonló elismerésben részesültek. De el se kell képzelnünk. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok volt országgyűlési biztosa, valamint Kenyeres István biotudós már jelezték, hogy visszaadják kitüntetésüket Bayer elismerése miatt. Az ugye azért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen klubhoz tartozik az ember. Ők nem akarnak Bayerral egy klubba tartozni. Ám egy ilyen kitüntetés arcul csap mindannyiunkat. Legitimálja és a magyarság által elfogadott értékek közé emeli az uszítást. A zsidózást, a cigányozást, a migránsozást.

Augusztus 20-a van. Államalapító Szent István királyunk ünnepe. A nemzeti összetartozás és európaiságunk ünnepe. Mi pedig, ahelyett, hogy felszabadultan átéreznénk ennek az összetartozásnak az örömét, lehajtott fejjel állunk, mert a kormánypárt kitüntette a kormánypárt egyik alapító tagját. Szégyenkezhetünk újra, de még meddig?

Még meddig IV. – Frissítés 2016. augusztus 23. 20.30

A fent megjelent publicisztikámban említett Kaltenbach Jenőt és Kenyeres Istvánt követően ma újabb két közismert korábbi kitüntetett, Tóth Bálint matematikus és Rózsa Péter újságíró jelezte, vállalhatatlan számára, hogy egy névsorban szerepeljen a neve Bayer Zsolttal, ezért lemond lovagkeresztjéről, s visszaküldi azt. És azóta is folyamatosan adják vissza tudósok, újságírók, pedagógusok, immár 71-en vannak!

Óráról-órára nő a kitüntetésüket visszaadók száma (frissítjük!)

Magyarország elnöke és miniszterelnöke mindeközben hallgat. Vajon még meddigtűrjük, hogy az uszítást állami szintre emeljék?

Kövess bennünket a Facebookon!