szombat, június 23, 2018

Habár Orbán Viktor mindent elkövet annak érdekében, hogy örökre kitörölje a magyar nyelvű politikai értelmező szótárakból a píszí (politically correct) fogalmát, mi azért, vállalva ezt az anakronizmust, minden igyekezetünkkel ragaszkodunk hozzá. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy nem húzzuk rá ész nélkül a vizes lepedőt Knézy Jenőre az emlékezetes minapi teljesítménye miatt, azaz nem ítélkezünk róla anélkül, hogy előzetesen meg ne ismertük volna véleményét az ügyben. Megismertük. Sajnos alig lett jobb a helyzet.

Történt, hogy a 100 méteres női pillangóúszás első előselejtezőjét az a szíriai származású Yusra Mardini nyerte meg, aki a riói olimpián a 10 fős menekült csapatot képviseli. A futamot a magyarázkodásokban jeles Knézy Jenő közvetítette, s bizony tény, hogy egyetlen szót sem ejtett se a menekültek csapatáról, se Yusra Mardiniről. Helyette jó egy percen keresztül a futamban nem szereplő Szilágyi Liliána esélyeit latolgatta.

A gaz ellenzéki média persze nem hagyta szó nélkül a dolgot. Az MTVA rendesen megsértődött, amiért őt meg se kérdezték a dologról, a jeles kommentátor pedig, szokásához híven, hosszú magyarázkodásba kezdett arról, milyen technikai nehézségekkel kellett megküzdenie neki és a stábnak. Nincs okunk megkérdőjelezni ezeknek a nehézségeknek a tényét. Mondjuk az MTVA, ahelyett, hogy a hazai sajtó egy részét a közmédiával ellenségesnek minősíti, megtehetné azt is, hogy időről-időre értékeli az eseményeket követő tragikus gyorsinterjúkat. Ezek tükrében bizonyára szerényebben fogadná a szakmaiságot számon kérő kritikákat.

Visszatérve Knézy Jenőre, összevetettük a képernyőn látottakat azzal, amit mondott. A futam résztvevőit valóban egy, a kezébe nyomott hivatalos rajtlista alapján mutathatta be, amelyen se a pályabeosztás, se a versenyzők száma nem stimmelt, merthogy köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a nézők láthattak. Ettől függetlenül azonban észre kellett volna venni, hogy a közvetítés fel-fel villanó képein eggyel több úszó látható, mint amennyit bemutatott.

Talán azt sem kellett volna a néző helyett neki magának eldöntenie, hogy ez a futam „kevésbé ismert versenyzőkkel zajló és a verseny szempontjából abszolút indifferens”. Számunkra egyáltalán nem volt az. Cseppet sem mellesleg épp a menekültek csapatának képviselője miatt nem. Végezetül, tekintettel az olimpiai eszmék ethoszára, akár az MTVA által említett szakmaiság is megkövetelte volna, hogy a szakkommentátor külön figyelmet szenteljen a menekültek csapata tagjainak. Az ókorban még a háborúkat is felfüggesztették antik olimpiák idejére. Különös missziója van tehát ennek a tíz fős alakulatnak, közöttük pedig YusraMardini szereplésének.

Ha Knézy rendesen felkészül, erre a selejtezőre figyelni kellett volna. Várnia kellett volna Mardini futamát. Ha rendesen felkészül, nem zúdul rá össztűz a média MTVA-nak nem tetsző részéről. Ha felkészül, nem kell belefognia a hosszas magyarázkodásba. Hasonlókba, mint amikor „tipikus pitiáner afrikai” mentalitásról beszélt a Konföderációs Kupa nyitómeccsén 2013-ban. Vagy amikor – igaz, nem nyilvános adásban – elárulta, hogy fogalma sincs mit jelent az általa lesajnált, Egyenlítői Guineából érkező Eric Moussambanineve mögött álló GEQ rövidítés. A politikai korrektség ugyanis megköveteli az ezirányú szakmaiságot is!

Ha a politikai korrektség Orbán szerint mára elavult eszménye szellemében Knézy érti és komolyan veszi a menekültek csapatát – technikai malőrök ide, technikai malőrök oda –, most nem fordulhatna elő, hogy szégyenkeznünk kell a közvetítés netre felkerült felvételéhez fűzött, a 10 fős együtt szerepeltetésének még az értelmét is megkérdőjelező, gyalázkodó és szégyenteljes magyar nyelvű kommentárok miatt.

Kizárólag a píszí jegyében nem engedjük meg magunknak azt a feltételezést, amit sokan képviselnek. Azt tudniillik, hogy az MTVA tudatosan emelte az olimpiai közvetítés alapelveinek szintjére a menekültek olimpiai szereplésének elhallgatását. Tény azonban az is, hogy ezekhez az összeesküvés elméletekhez rendkívül termékeny talajjal szolgálnak az olyan, politikailag abszolút inkorrekt jelenségek, mint a betelepítési kvóta elleni népszavazást előkészítő, végtelenül ostoba plakátkampány, amely se Európa, se Magyarország számára nem kínál semmiféle megoldást a kialakult válsághelyzetre. El kell tűrnünk, hogy az adófizetők pénzén, a mi pénzünkön járassák le Magyarországot, bennünket a világ előtt. Még meddig?

Végezetül had’ érintsek egy látszólag egészen más témát. Persze olimpia, úszás és Magyarország ez is. Hosszú Katinka 4x100 vegyesen a szó legszorosabb értelmében világra szóló eredményt ért el. Magyar, s nem magyar nézők ezrei tomboltak a lelátón. A lenti képen jól látható a magyar úszósport legfelsőbb vezetőinek „öröme”.

A válogatott szövetségi kapitánya, Hargitay András legalább tapsol, ha arca nem is árulkodik túlzott lelkesedésről. Gyárfás Tamás azonban még csak nem is tapsol. Ez a két arc, mintha nem tudna mit kezdeni a sikerrel. Ismerjük a Magyar Úszószövetség és Hosszú Katinka konfliktusát. A píszí jegyében megismertük Gyárfás magyarázkodását is. Azt, hogy a Nemzetközi Úszószövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként, valamint a Magyar Úszószövetség elnökeként miért nem kérte az érmek átadásának lehetőségét a 4X100-as női vegyes eredményhirdetéséhez? „Ha az eddigi nézeteltérésünk az ára annak, hogy Hosszú Katinka ilyen csodálatosan szerepeljen, akkor nem bánom, legyen.” Hiteltelen, őszintétlen, ráadásul bántóan zagyva mondat. És ezt is, Gyárfás mosolytalan, ellenséges tündöklését is el kell viselnünk. Vajon még meddig?

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!