szombat, december 10, 2016

Vándor Farkas: magyarul valahogy így hangzana a maine-i kisfiú, Strider Wolf neve, akit szülei A Gyűrűk Ura kószájáról és arról a pólóról (pontosabban annak vonyító farkasos mintájáról) neveztek el, amelyet az apja viselt a születése napján.

Még nincs hatéves, de máris sokkal több dolgon ment keresztül, mint a nála szerencsésebbek egész életükben. A történetéről a Boston Globe készített rengeteg embert megmozgató anyagot. Sarah Schweitzer újságíró és Jessica Rinaldi öt hónapon keresztül szinte együtt élt vele és a családjával, kora hajnalban már náluk voltak az ébredéskor, este csak akkor hagyták magukra őket, amikor aludni készültek. Az elkészült fotósorozat a héten meghozta a Pulitzer-díjat Rinaldi számára.

Strider egy fa ágain kapaszkodik felfelé a Maine-i ideiglenes otthonukhoz közeli erdőben, a hasán pedig az életmentő beavatkozások nyomai láthatóak: egy hosszú vágás a felsőtestén, és a cső helye, amin keresztül táplálták.
Strider neve egyszer már bejárta a sajtót: amikor kétéves korában az anyja barátja, Justin Roy kis híján halálra verte. Nem tudják ma sem, mi volt az az eszköz, amivel Roy lyukat ütött Strider gyomrán azon a 2011. decemberi éjszakán. Lehetett csizma, lehetett ököl. A kisfiú éppen vacsorázott. Nyűgösködött, ahogy a gyerekek szoktak. A férfinak elege volt abból, hogy Strider és kisöccse, Gallagher láb alatt van a mobilházában. Dührohamot kapott. Kirángatta Stridert a házból, belökte egy kutyaketrecbe, és elcibálta a ház mögötti pajtába. Bezárkózott vele, az ablakokra pólókat aggatott, hogy ne lehessen belátni.

Nem sokkal pirkadat előtt végül beviharzott a házba a gyerekkel, még mindig dühöngve. A 11 hónapos Gallagherrel üvöltözött, Stridert a földhöz vágta. Az anya ekkor közölte vele, hogy elhagyja. Fogta a fiúkat, és elhajtott a kocsijával. Csak valamivel később tűnt fel neki, hogy Strider szeme kiakadt. Reggel fél 8 körül jelentkezett vele a kórházban. A kisfiút helikopterrel vitték Portlandbe, három műtétje volt négy nap alatt. Olyan sérülései voltak, amilyeneket a tanúskodó orvosok szerint karambolok után látni, amikor száguldó kocsik ütköznek frontálisan.

Amikor a gyámhatóság felajánlotta a fivéreket a nagyszülőknek, nekik megvolt a maguk baja. A nagymama, Strider vér szerinti apjának, a mentális problémákkal élő Michaelnek az anyja, Lanette Grant akkoriban 51 éves volt. Betegségei miatt munkaképtelen és gyógyszerfüggő, fájdalomcsillapítón és antidepresszánson élt. Férjével, Larryvel 1991-ben találkoztak egy táncmulatságon. Larry 63 éves volt, cukorbeteg, memóriazavaros, és szokása volt kocsiba ülni, órákra eltűnni, hogy aztán ugyanolyan kedvetlenül jöjjön vissza, és hallgasson arról, merre járt. Nem sokkal korábban veszítette el a legutóbbi alkalmi munkáját. „De a család az család” – mondta Lanette, és Striderék 2012. január 11-én megérkeztek Granték mobilházába.

A gyerekek a negyedik közös tavaszukat töltötték Larryvel és Lanette-tel, amikor két év után Granték háziura megelégelte a be nem váltott ígéreteket meg a nemfizetést: lekapcsolta az áramot, és kirakta őket az ingatlanáról. Ott maradt egy csomó holmijuk, Lanette testvérének boncolási jegyzőkönyve éppúgy, mint Strider biciklije. A nagyszülők azt mondták a fiúknak, hogy kempingezni mennek. Az első két napot egy Walmart parkolójában töltötték, ahol Strider az áruház fényei mellett próbálta megírni a zsiráfokról szóló házi feladatát az óvodába.

A következő hónapok táborhelyről táborhelyre költözéssel teltek. Hol legyek között, hol sárban éltek, hol azért kellett továbbállniuk, mert a közelben lakók panaszkodtak a kutyáikra, hol azért, mert a helyet már lefoglalta más a nyárra.

Röviddel azután, hogy a gyerekek a nagyszülőkhöz kerültek, a családot kilakoltatták, mert ekkor már két éve nem fizettek lakbért. A fotó a kilakoltatás napján készült, amikor Lanették a kipakolással voltak elfoglalva, és magukra hagyták a testvéreket a kocsiban. Gallagher megharapta a testvérét, aki begubózott, és az autó ajtajához passzírozta magát. Így ült hosszú percekig.

A kilakoltatás után folyamatosan úton voltak a konfort nélküli lakókocsival, és egy-egy helyen csak néhány napra táboroztak le a Maine-i erdőben - ahol persze nem volt vezetékes víz. Naponta többször kellett fordulnia, hogy mindig legyen vizük a főzéshez, fürdéshez, mosogatáshoz és a mosáshoz. A nagyszülők nem mondták el a fiúknak, hogy mi történik velük, a gyerekek csak annyit tudtak, hogy táborozni mennek a nyáron.

Strider virágot visz a nagymamájának az erdőből, hogy kibéküljenek. Lanette előző este kiabált vele, mert Strider éjszaka bepisilt. A pszichológusa szerint az ágyba vizelés komoly trauma jele, amit okozhat egy hirtelen felidézett rossz emlék vagy a mindennapos szorongás és a szeretethiány is.
A helyi szabályok szerint, mivel nem volt állandó lakcímük, a család elvesztette a nekik járó étkezési támogatások egy részét,így száz dollár esett ki az amúgy is szűkös családi kasszából. Lanette és Larry mindketten rokkant nyugdíjasok, és alkalmi munkákból próbáltak megélni. Fogyatékosságaik miatt korábban sem dolgoztak, és ketten is nehezen éltek meg. Most pedig két gyerekről kell gondoskodniuk, aztán ott van még egy macska és két kutya is.
Lanette és Strider egy bottal játszanak, és a délutáni nap fénye szűrődik át a fák között. A nagyszülők a kezdetektől fogva kételkedtek benne, hogy gondját tudják majd viselni a fiúknak. Pláne, hogy szinte mindenüket elvesztették, amikor a tartozásaik miatt holmijaik egy részét le is foglalták a kilakoltatásuk előtt.
Strider sovány volt, az ablakokban kísérteteket vélt látni, szellemkutyának hívta őket, és éjszakánként arról suttogott, hogy érte jön a bagoly, hogy elvigye. Aztán az oviban új formát öltöttek a félelmei. Amiatt szorongott, hogy elveszít dolgokat: játékokat, barátokat, és főként a nagyszüleit. Lanette-et mamának, Larryt papának hívta, a biológiai anyját „rossz mamának”, az apját Michaelnek. Aztán apránként kiderült róla, hogy fürge eszű, szerzett egy legjobb barátot, és amikor hazajött az oviból, rakétákról, hangyászsünökről és prizmákról mesélt. De a traumák nyomai időnként előtörtek, sokszor ágyba vizelt, és még a hiperaktvitiás elleni gyógyszerek sem lassították le eléggé őt és az öccsét örökké fáradt nagyszüleik számára.

Miután először jelent meg a fiúk története a hírekben, a család rengeteg felajánlást és támogatást kapott. Találtak egy házat is Maine-ben, ami elég olcsó volt ahhoz, hogy ki tudják venni. A főbérlő felajánlotta, hogy lenyírja nekik a füvet, de Larry ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálja - hiányzott neki a fűnyírás, miután hónapokig táboroztak a lakókocsival. A fűnyíró lerobbant, így maradt a gaz a kertben, ahova Strider egy adományként kapott fürdőköpenyben ment ki játszani.
Végül 2015 augusztusának közepén találtak egy házat a Craiglisten Lisbonban. Havi 800 dollár bérleti díjért kapták meg a romos templom melletti öreg, ütött-kopott parókiaépületet. Miután megjelent a Boston Globe anyaga, özönleni kezdett hozzájuk a pénz, az ajándék és a jókívánság. Sok tízezer dollárt gyűjtöttek össze nekik.

Forrás: Index

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!