szerda, december 07, 2016

Kevés népszerűbb női szupersztárt lehet mondani Amerikában Beyoncénél, ráadásul Jay Z-vel tényleg olyan párost alkotnak, mintha ők lennének az uralkodói család az afroamerikai popkultúrában. Pont ezért a Lemonade nemcsak egy szimpla hatodik stúdióalbum, hanem külön esemény, HBO-s bejelentéssel, dalokhoz készített vizuális világgal. Már most minden arról szól, hogy vajon Beyoncé mennyire utal Jay Z nőügyeire, hogyan áll ki a feminizmus mellett vagy éppen használja fel kereskedelmi célra. 

Fotó: Handout / Europress / Getty

Sokan arra számítottak, hogy a Beyoncé hasonlóan jellegtelen, pár éves trendeket lopkodó sorlemezt ad csak ki, aminek inkább közéleti, mintsem zenei értéke legyen. Ilyen volt például Rihanna legutóbbi lemeze, ugyebár. Ezzel szemben a Lemonade egy igazi grandiózus poplemez, aminek nincs szüksége nyíltan nyúlni semmit, inkább megveszi magának azt az egy tucat embert, akik 2016-ban tudják hogyan releváns, nem töltelék dalokat írni egy Beyoncé kaliberű szupersztárnak. Mindezt úgy, hogy közben a klasszikus hiphop mintázást sem elfelejtve egészen érdekes együttesektől emeltek át egy-egy hangot kezdve a Led Zeppelin When The Levee Breaksétől a Yeah Yeah Yeahsen és az Animal Collective-en keresztül egészen King Crimsonig. Bónuszként beszállt közreműködőnek vagy producernek Jack White, Ezra Koenig a Vampire Weekendből, Kendrick Lamar, James Blake, The Weeknd és persze Diplo, aki nélkül lassan egy mára valami is adó popsztár sem kezd albumfelvételhez.

Ilyen lehetőséggel baromi égő lett volna unalmas semmit gyártani, de a Lemonade-en alig akadt gyenge dal. Az egész alapvetően egy R&B album, de annak a létező összes mutacióját felvonultatja. Van itt vonósokkal megtámogatott lassúzás (Pray You Catch Me, Love Drought), némi jamaicai énekléssel feldobott mondóka (Hold Up), az old school rhythm and bluest megidéző, Jack White-tal és Led Zeppelinnel megátmogatott Don't Hurt Yourself, basszus nehéz, trap cinekkel és pörgetésekkel szétpakolt újiskolás R&B (Sorry) és Grammy-kompatibilis indie R&B (6 Inch, Forward) is.

Valahogy így kell 2016-ban a szó legklasszikusabb értelmében popzenét csinálni. Beyoncé nem Jay Z, nem Kanye West, pláne nem Kendrick Lamar, ezért senki sem várja, hogy Death Gripset koppintson, vagy bármi komolyabbat is innováljon. Toplistás szórakoztatóipari termékként pontosan ilyen zenéket vár mindenki, és Beyoncé, mint az amerikai szórakoztatóipar egyik csúcsa tökéletesen tisztában van vele, hogy bizonyos szintű háttérrel és infrastruktúrával miként kell kiszolgálni a legnagyobb tömeget. 

Forrás: Index

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!