szombat, december 10, 2016

Beszélgetések során bizonyára elgondolkodtatott már téged is, hogyan lehet az, hogy ami számodra teljesen természetes és öntudatlanul magadévá tett készség a másik ember számára akár kihívás is lehet.

Ennek egyetlen oka van, hogy tudatossági szintjeink nagyon különbözőek, sem érzelmeinkben, sem azok feldolgozásában nem állhatunk ugyanott, ahol embertársunk, mivel más háttérből érkezünk, más célok hajtanak előre az úton.

Nekünk találkozni kellett – majd elváltunk csendesen s mert találkoztunk, tükröt tartunk egymás elé. Nézd meg magad, ilyennek látlak és szomjazom rá, hogy megtudjam, te milyennek látsz engem? Elfogadsz, vagy sem, bármit meglátsz bennem, én magam vagyok. Nem feltétlenül hasonlítok hozzád, s talán nem is kell, hogy hasonlítsak. Megjelentem az életedben, hogy megismerhesd magadat, milyen lennél, ha rám hasonlítanál – közvetítik a neuronok a tudatalattiba az információkat, miközben kezet rázol valakivel, akit most mutattak be neked.
Esetleg fordítva történik mindez. De semmiképpen sem véletlen a találkozás.

A kapcsolódás pillanatában, vagy idejében, mely lehet akár hosszabb időtartam is, gondoljunk csak a házassága aranylakodalmát ünneplő idős párra!
A másik véglet, amikor a fiatal pár néhány évnyi házasság után, anélkül, hogy tudnák mivé válhattak volna egymás mellett 50 év elteltével, szakít és elválnak útjaik. Erre szoktuk mondani, hogy kinőttük a másikat, vagy minket nőtt ki a társunk, mely mindig fájdalmasabb az érintett számára.

Emelt fővel fogadni a megtörténteket nagyon nehéz, mégis erősen javallott, végtelen bátorságot, erőt és önbizalmat ad, amit aztán az élet minden területén kamatoztathatunk. nem lesz többé olyan nehéz helyzet, amelynek gödréből ne nézhetnénk ki optimistán – egyszer már sikerült kimászni belőle, most is kerül egy létra, vagy más arra alkalmas eszköz, ami kijuttat szorult helyzetünkből.

Sokszínű szeretet

Mi nem szeretet? Amikor függésben vagy valakitől, amikor valaminek, valakinek a hiányát szeretnéd pótolni a szeretet érzésével, amikor elemi szükségleted, hogy szeress valakit – olyankor te magad szorulsz arra, hogy védelmezzenek.

Minőségileg és nagyságrendekkel különbözhet a szereteted a kapcsolataid függvényében. Saját személyiséged az, amely az alap ízét adja kapcsolataidnak, nyitottságod, empatikus készséged, optimizmusod vagy pesszimizmusod mély nyomot hagy a szereteteden.
Nyilván egyetértünk abban, hogy másként érzel a testvéred, szüleid, nagyszüleid iránt. Gyermeked szeretete teljesen eltölti a lelkedet, míg szerelmedé minden porcikádat megremegteti.

Olykor lelki családunk alakul ki, mely akár erősebb kapcsolódás lehet, mint a vér szava.

Emlékképeink meghatározzák élményeinket, melyeket a szeretet átélése során érzünk. Biztos lehetsz benne, hogy szeretsz valakit, ha a hangját, az illatát fel tudod idézni magadban. Mégsem feltétlen szerelem az, ha az egész napodat legszívesebben csak vele töltenéd. Akkor sem, ha ő is így érez irántad és szorgalmazza a közös órákat.
Néha csak jólesik valakivel beszélgetni, akivel egy hullámhosszon vagyunk, megérti gondolatainkat, munkánkat, mozgatórugóinkat, ismerjük egymás titkait.
Mégis, egymás titkait ismerve sem lehetünk biztosak abban, hogy szerelmet érzünk – a valóságot megszűrve rejtett képességeinket ismerhetjük meg, lehet, hogy empátiánk és a vágy, hogy könnyítsünk társunk helyzetén okozza a felfokozott érzelmeket. Kis időt hagyva magunknak és a másiknak, ha az érzés nem változott, már gyanakodhatunk, hogy megszerettük az illetőt. Legyen az nő, vagy férfi. Azonos neműekkel, ha vonzódásunk klasszikus példát követ, a folyamat vége barátság lesz. Ellenkező neműekkel kétirányúvá válhat: barátság vagy szerelem.
Legszebb szerelmek a barátságokra szoktak épülni, legforróbb lángolások a szenvedélyre.

Szeretet-függőség

Kimondhatatlanul vágyva egyfajta típusú szeretetre csak egyet jelez: mire van önmagunknak szüksége? Könnyű a függőség csapdájába beleesni, annál nehezebb kimászni belőle. Konfliktusaink fő okozója az lehet, ha elvárunk valamit a társunktól, amit az rövid ideig, vagy egyáltalán nem képes nyújtani számunkra. Hajszoljuk az érzést, melyet nem kaphatunk meg a kapcsolattól, és egy ördögi körbe kerülve már magunk sem tudjuk a végén, hogy mit is akartunk valójában.
Amíg nem tanulod meg szeretni önmagadat, újra és újra beleléphetsz ebbe a pocsolyába, mely ha langyos is időnként, azért csak pocsolya. A tiszta érzelmek pedig messze elkerülik a függésben lévő lelkeket.

Amíg a helyzettel nem nézel szembe, kedvesedtől, barátodtól, szomszédodtól, vagy a jó ég tudja kitől várod a megoldást belső konfliktusaidra, addig nem lehetsz önmagad, nem élsz szabadon. Addig csak manipulálod magadat és a környezeted áldozatává lépsz elő, hogy manipulálhassanak téged.
Vége szakad majd, amikor belátod, hogy lelkedet meg kell nyitni az újdonság befogadására, tudatosan keresni kezded a fejlődés útját – mely sokszor igen fájdalmas és kétségbeejtő tud lenni, cserébe viszont megajándékoz a lehetőséggel, hogy úgy éld az életedet, olyan szabadon és bizakodva, ahogyan mindig is szeretted volna – igen, néha valaki mással.
Forrás: Ezoterikus.hu

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!