vasárnap, december 11, 2016

A bombatechnológia működéséből eredő fizikai okok miatt sokkal nagyobb kárt tud okozni egy robbantás egy metróállomáson, mintha a felszínen csinálnák.

Nem csak Brüsszelben választottak célpontnak egy metróállomást (is) a dzsihádista terroristák, a földalatti megállók gyakran kerülnek fel a robbantani szándékozók térképére. Ennek egyik oka a bombák működési jellegzetessége. A robbanás kezdeti energiáját egy hangrobbanáshoz hasonlítja a Wirednek nyilatkozó David Lemonick oxiológus szakorvos, aki orvosi szakkönyvet is írt a robbanási sérülésekről. “A kezdeti túlnyomás kilyukasztja a dobhártyát és a tüdőt, térdre kényszerít, (f)ellök” – magyarázza, majd hozzáteszi, hogy csak ezután következik az, hogy a maga körül lévő dolgokat szétlövi minden irányba.
A robbantásból következő másodlagos sérüléseket a lökéshullám hatására szétrepülő tárgyak okozzák. Harmadlagosnak pedig azokat a sérüléseket nevezik a szakemberek, melyek azért következnek be, mert az elrepülő ember ütközik neki valamilyen tárgynak. A negyedlegesek pedig az égési sérülések.

A szakember által említett kezdeti túlnyomás mindössze 10 milliszekundumig tart, ezután a lökéshullám elül. Kivéve viszonylag kicsi, zárt terekben – mint például egy metróállomás –, a falak és a kemény felületek visszaverik azt, így az egész effektus még egyszer végigfut a bent tartózkodókon.

A merényletek által fokozottan sújtott Izraelben a kutatók már arra is rájöttek, hogy a hideg, téli napokon, amikor be vannak csukva a buszok ablakai, sokkal nagyobb eséllyel halnak meg egy robbantástól, mint amikor a nyílt terepen, mondjuk a megállóban történik meg a terrorcselekmény. Könnyen belátható, hogy ha már egy viszonylag könnyen kirobbanó üveg hatással van a súlyosságra, akkor ahol nincs ablak, amelyet kitörve “távozhat a lökéshullám”, ott minden felület komolyan felerősíti a robbantás hatását.

A metróállomások további sajátossága, hogy nehezen ellenőrizhetők, nincsenek például csomagellenőrző pontok és fémdetektoros kapuk. A Tennessee egyetemén kutató Christopher Cherry és munkatársai még 2008-ban tettek javaslatot arra, hogyan lehetne némileg redukálni egy metrós robbantás hatásait. Azt javasolták, másféle anyagokat alkalmazzanak az építéskor: a kevesebb üveg alkalmazása például kevesebb szétrobbanó üveget, így kevesebb másodlagos sérülést jelenthet. A mérnökök szerint a metróállomásokat nyíltabb térként kellene kialakítani. Arra is rájöttek, hogy az 1996-os párizsi metrós merénylet során a metrókocsik szerkezetében és üléseiben alkalmazott viszonylag nehezen égő anyagok hozzájárultak ahhoz, hogy ne haljanak meg még többen a robbantás következtében.

Cherry szerint azonban nem csak az építés során lehet jó megoldásokat találni. Kínában például egyre inkább hasonlítanak a metróállomások repülőterekre: még a lenti vágányokhoz jutás előtt fémdetektorokon és egyéb átvizsgálókapukon kell áthaladni. Bár ez csökkentheti a lejutó veszélyt, a tömött sorokban álló emberek szintén vonzhatják a terroristákat.

Forrás: HVG

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all

Ajánljuk még...