csütörtök, március 28, 2024
  • Regős Róbert: A szél lassan elfújja…

    Nem volt könnyű ez az év. Sőt, talán nem túlzás azt mondani, amióta az eszemet tudom, ez volt a legnehezebb.

    Bővebben... +
> <
  • 1

Legnépszerűbb

jégvirág

Idejét sem tudom, mikor láttam utoljára jégvirágot.

A korábbi nagy telek hidege gyakran rajzolta ezt a szépséges alakzatot fűtetlen folyosók, kamrák, pincék ablakára. A minap azonban, a várost járva több ház behúzott függönyei előtt kacskaringóztak újra a jeges szirmok, levelek és indák a fagyos üvegeken. Ez a varázslatos, szemet gyönyörködtető látomás azonban az újév első napjaiban keserű szájízt ad az embernek.

A rezsiharcban kivérzett Magyarországon egyre gyakrabban hallani, hogy a sérült, vagy teljesen amortizálódott hálózatok miatt egész utcák, háztömbök, vagy lakótelepek maradnak fűtés nélkül. A tél öt éve nem volt ilyen kemény. S bár a kormánypolitika retorikája szerint az ország egyre erősebb, ezt nem tapasztalják az emberek. Az a nyugdíjas özvegyasszony sem, aki azt látja, hogy a rezsiharc évei alatt a tűzifa ára az egekbe szökött. Ha a nyáron nem gyűjtött volna kellő előrelátással letört száraz ágakat a falu szélén elterülő erdőben, most végképp nem volna mivel fűtenie. 

A jégvirág persze így is ott mosolyog az aprócska konyha ablakán, mert a hangzatos energetikai programból ide nem jutott egyetlen fillér sem.

Ennie sem nagyon volna mit, ha rőzsegyűjtés közben nem ad az erdő gombát. A rendszerváltás előtti, mára boldog békeidőkké szelídült években beszerzett hűtőláda mélyén, gondosan feliratozott, színes margarinos tégelyekben és kefires dobozokban sorakozik előfőzve a vargánya, a róka és őzlábgomba. Leárazott fagyasztott húsok, a rapsictól kapott halak és a nyáron szedett gyümölcsök társaságában várja, hogy az asztalra kerüljön. Jut majd belőle a gyereknek, meg az örökké éhes unokáknak is, hisz ők meg a hitelt nyögik, s csak az ő segítségével tudnak hónapról hónapra megélni.

A néni nyugdíja Matolcsy úr számára felfoghatatlan összeg. A beígért 0,9 %-os, majd csaknem megduplázott emelés pedig egyenesen mikroszkopikus méretű. Nem rossz ember ő, csak a J. K. Rowling fantáziavilágára emlékeztető, mindent leplező varázsszemüvegén keresztül ezek az életsorsok nem érzékelhetők. Mint ahogy azoké az ezreké se, akik ételosztáskor kanyarognak türelmes sorokban a Blahán. Mert Magyarországon nincsen szegénység. Nem is lehet, hisz ez a varázselme a felhalmozott megtakarítások adataiból arra következtet, hogy a hazai háztartások bankszámláján átlagosan 10 millió Ft duzzad. A hűtőláda mélyén matató néni persze nem tud róla, hogy az övé is egy e háztartások hosszú sorában.

Egy ilyen matolcsys perspektívából értelem szerűen nem aggályosak se stadionok, se kisvasutak, se a fénysebességgel gazdagodó gázszerelők, vejek, szomszédok és egyszerű haverok. Nem az a lenyúlt média, a mindenféle szolidaritást elvileg kizáró egykulcsos jövedelemadó, a százezrekért a taxisok és egyéb vállalkozók tízezreinek nyakába sózott, használhatatlan, gagyi online pénztárgép, a rajta pöffeszkedő PRC (People’s Republic of China) felirattal.

Mindez más okból, de a néni szemüvegén keresztül sem érzékelhető. A megyei napilapot ő nem a hányingert keltő, politikai elfogultságtól bűzlő szellemisége miatt mondta le. Egyszerűen nem futott rá tovább. Ő arról sem tud, hogy hiába zuhan az olaj ára, azt itthon alig érezni, mert ilyenkor az árba épített adótartalom emelkedik. Fogalma sincs arról, hogy Ausztriában olcsóbban lehet hozzájutni a sokkal jobb minőségű üzemanyaghoz, mivel nincs autója. Nem érinti igazán az se, hogy szülőhazája, a posztkommunista országok egykori élharcosa gazdasági teljesítményével Bulgária mellett, az uniós országok végén kullog. Pedig fiatal korában egy alkalommal az állami gazdaságtól azt a jutalmat kapta a munkájáért, hogy egy szakszervezeti delegációval elutazhatott egy egész hétre Várnába. Amikor a sparhelt mellett melegedik, olykor eszébe jut még a végtelen Fekete-tenger morajló hullámverése és a rózsaolajjal átitatott kéztörlő kendők illata. A tengerpart szép volt. Egy keresztbe csíkos pólójú matróz napokig még udvarolgatott is neki. Útközben azonban látta azt is, mennyire szegények a bolgárok, és akkor arra gondolt, milyen szerencsések vagyunk mi, jobb sorban élő magyarok.

A vele együtt megöregedett televízió készüléken csak azokat a csatornákat nézi, amelyek ingyen foghatók. Így aztán alig érti, hogy a bolt mellett söröző, a városból olykor hazalátogató fiatalok miért hőzöngenek a törvényhozás által bebetonozott diktatúráról. Az is zavaros előtte, miért aggódnak sokan a gyerekek jövőjéért az oktatás gyenge színvonala miatt. Ő még olajos padlójú osztályteremben a felsőbb évesekkel együtt tanulta a betűvetést. Az állami gazdasághoz akkor elég volt ennyi. A munkaerő szabad áramlása Európában számára nem létezik, így az sem világos, miért vezet esélyegyenlőtlenséghez a nemzetközi munkaerő piacon a hazai köz- és felsőoktatás finanszírozása, s minőségének az ebből adódó mélyrepülése. Minderről csak annyit tud, hogy a szomszéd fia karácsonyra Londonból küldött képeslapot. Az anyja meg egyfolytában sír, mert hiába taníttatta ki a gyereket, az valami alja munkával próbál boldogulni odakinn, amit már a pakik sem vállalnak. A legnagyobb szerencse a néni életében, hogy nincs dolga a magyar egészségügyi rendszerrel. Egyszerűen nem találkozik vele. A faluban mindenki úgy tartja, ha kórházba kerül valaki, annak többnyire temetés a vége.

Ül hát naphosszat a sparhelt mellett a háromlábú egykori fejőszéken, s arra gondol, vajon mit vásárolt a gyerekeknek a fia a 9.000 Ft értékű Erzsébet-utalványból. Karácsonyra adta neki abból a 10.000 Ft értékűből, amit a miniszterelnök úrtól kapott. Azt az 1.000 Ft-os utalványt, amit megtartott magának, épp a délelőtt költötte el. Csirke farhátat, meg szárnyat vett belőle, s bár nem vette észre, állítólag olcsóbban, mint karácsony előtt. Azt sem igen értette, miért mondta a boltos Juli, hogy jókor, mert pár hónap múlva, áfa csökkentés ide, áfa csökkentés oda, ugyanolyan magas lesz az ára, mint eddig.

Épp kiérek a Lövölde térre. Itt tényleg hideg van. Úgy tűnik, nincs semmi, csak a jégvirág, meg a lassan meginduló hóesés, ami megszépíti e fagyba dermedt Magyarországon a zimankós napokat és a kilátástalan jövőt.

Kövess bennünket a Facebookon!

Partner ajánlat

Fedezd fel a Mátra gyöngyszemeit: Legjobb helyek a Mátrában, amiket érdemes meglátogatni Bővebben...
Új hajnal virradt a DAX indexre? Bővebben...
Álomhely Dubai városában Bővebben...
Wellness hétvége a hévízi Hotel Palace****-ban Bővebben...
A Biztonsági Ajtó: A Megbízhatóság és Védelem Alapköve Bővebben...
  • icon
  • icon
  • icon
  • icon
  • icon