szerda, szeptember 20, 2017
> <
  • 1
  • 2

Legnépszerűbb

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a magyar egészségügy agóniájáról minden felnőtt magyar állampolgár rendelkezik valamilyen tapasztalattal. Azzal sem vállalunk túl nagy kockázatot, ha azt állítjuk, hogy e tapasztalatok többsége negatív előjelű. A magyar egészségügy működése ma ugyanis nem normális.

Mert ugye az nem nevezhető normálisnak, ha:

  • Európa egyik legmagasabb színvonalú orvostudományi képzése nem képes ellátni az anyaországot megfelelő számú orvossal.
  • egy városi kórház egy urológus rezidensre kénytelen bízni sürgősségi osztályán egy teljes műszakot (ahogy az a közelmúltban borzolta a kedélyeket)
  • midőn a beteg evőeszközt kér a szerény ebéd mellé, megkérdezik tőle, miért nem hozott otthonról?
  • kötszerről, elemről, gumikesztyűről, gyógyszerről is a betegnek magának kell gondoskodnia.

hogy a várólistákat szóba se hozzuk.

Az elkeserítő az egészben az, hogy a magyar lakosság ebbe a kilátástalan küzdelembe, a mai kornak megfelelő színvonalú egészségügyi ellátásért folytatott harcába már régen belefáradt, fásultan beletörődött. Egyszerűen tudomásul veszi az elfogadhatatlant. Közismertek azok a Facebook bejegyzések, amelyek orvosoknak, ápolónőknek, egyáltalán, kórházi dolgozóknak mondanak köszönetet a munkájukért. A magyar egészségügyet ma az egyre fogyatkozó számú – divatos kifejezéssel – humánerő-forrás tartja úgy, ahogy a felszínen. Úgy élünk együtt a hazai leromlott egészségüggyel, ahogy szótlanul lélegezzük be a szennyezett levegőt, szállunk le az újra, meg újra lerobbanó metrószerelvényekről, megyünk el a népbutító, gyűlöletkeltő Soros-ellenes plakátrengeteg előtt. Magyarország ma nem normális ország. Normális országban ugyanis mindez nem fordulhatna elő.

A fejünket is már csak akkor kapjuk fel, ha újabb és újabb tragédiákról szólnak a hírek. Legújabban arról, hogy egy tizenéves kislány meghalt, miután az Országos Kardiológiai Intézet nyitott mellkassal, azaz visszazárt műtéti sebbel, ám össze nem kapcsozott szegycsonttal volt kénytelen CT vizsgálatra átszállíttatni őt a Heim Pál Gyermekkórházba, mert az Országos Kardiológiai Intézet jelenleg nem rendelkezik Computer Tomográffal. A kislány halála vélhetően semmiféle összefüggésben nem állt a fent említett szállítás tényével, ez viszont nem normális állapot, hogy a nevezett intézetben nincs CT. Ahogy az sem, hogy miközben – a Blikk információi szerint – Ausztriában 100 ezer lakosra 3 CT és 1,9 MR készülék jut, addig Magyarországon ez a szám 0,8 illetve 0,3. Lehet persze hivatkozni az ország gazdasági fejlettségi állapotára, a lassan homályba vesző elmúlt nyolc évre, forráshiányra, vagy épp Soros Györgyre, a tények azonban tények maradnak. A sógoroknál csaknem négyszer annyi CT és több mint hatszor annyi MR gép található a lakosság számára vetítve, mint idehaza.

Egy CT berendezés jó drága. A műszaki paraméterek persze az árat is befolyásolják, de darabja jó megközelítéssel úgy negyed milliárd forint. Ez irgalmatlanul sok pénz. Mégis, amíg azt tapasztaljuk, hogy a tehetősebbek magántulajdonban lévő intézményekben gyógyíttatják magukat, az átlagpolgár pedig paraszolvenciát fizet, addig nem lehet forráshiányra hivatkozni az egészségügyben. Egyszerűen annak a módját kellene megtalálni, hogy miképp csatornázhatók be ezek a pénzek az egészségügyi ellátásba, nem pedig azt harsogni, hogy minden milyen kiváló a hazai orvoslásban. Rossz nyelvek szerint az OEP a rendszerváltás óta abban az egy évben (2007) volt szufficites, azaz abban az egyetlen évben volt képes pozitív egyenleget produkálni, amikor létezett a vizitdíj. 2007 első három hónapjában 24 milliárddal volt több a bevétele, mint a kiadása, amihez a vizitdíj mellett számos egyéb intézkedés – többek között a munkavállalókat terhelő egészségbiztosítási járulék drasztikus emelése – is hozzájárult.

Negyedév alatt 24 milliárd többlet. Nem játszunk el a gondolattal, mert a rendszer messze nem ilyen egyszerűen működik, hogy az bizony negyedév alatt majdnem 100 darab CT készülék ára. Az OEP adatbázisa szerint 2015-ben 83 finanszírozott CT volt Magyarországon. De tegyünk félre minden populizmust. Még így sem tudunk bedőlni annak a Balog minisztertől származó szövegnek, amit az ATV-ben hablatyolt össze. Hogy tudni illik – szabadon idézve – az lehet, hogy a betegeket időnként nyitott mellkassal kell másik intézménybe küldeni CT vizsgálatra, de másutt már legalább van ilyen készülék. Mintha ugyan nekik volna köszönhető. A szóban forgó tragikus esettel kapcsolatban említett Heim Pál Gyermekkórház már 20 éve működtet CT osztályt. A jelenlegi egészségügyi kormányzatnak arról kellett volna gondoskodnia, hogy az Országos Kardiológiai Intézetnek is legyen.

Csak hát ez az átkozott, örökös kérdés: miből?

Gyakoroljuk továbbra is a populizmustól való tartózkodás erényét. Ne is hozzuk szóba a hazánkban dúló bősz stadionépítési lázat. Csak kapkodjuk a fejünket a milliárdok hallatán. Itt 4, ott 5, amott 9 milliárd. Ja, hogy kellene még hozzá, mellé, alá, fölé ez, meg az? Nem gond, tegyünk hozzá még 5-öt. Mit szólnátok, ha bevállalnánk egy vizes világbajnokságot? Mi? Hogy annak 170 milliárd körül lesz a vége? Mi persze már ezt sem hisszük el. Az olimpiát megfúrták, ez így most sokkal olcsóbb. Ma este ünneplőbe öltöztetjük a szívünket és készülünk a megnyitóra. 3,4 milliárd. Hogy erény a visszafogottság is? Hogy szerénységgel is lehet jó szervezettség mellett nemzetközi elismerésre szert tenni? Ugyan. Álszerénység. Ha a nemzetközi porondon kell legitimálni a rezsimet, bármennyi pénzért sem kár. Ismerjük jól 1936-ból, Berlinből. Ma este éppen percenként 28 millió jó magyar forintért az ára. 120 percen keresztül. De legalább mi ne legyünk populisták, az ég szerelmére. 

Beteg ez az egészségügyi rendszer. Beteg ez az ország. Félő, hogy már csak egy életmentő beavatkozás segíthet rajta.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!