kedd, augusztus 21, 2018
728x90 EU Imagery

Ezermilliárd euró a tét az EU 2020 utáni költségvetéséről szóló, most kezdődő brüsszeli tárgyaláson. Az alkudozás a tagországok vezetőiből kihozza a pénzért küzdő vadállatot, a magyar miniszterelnök ehhez képest úgy tesz, mintha nem is lenne szó a Magyarország számára fontos kérdésről. Kevés olyan ország van az Európai Unióban, amelyiknek annyira fontos lenne az EU-támogatások szintjének fenntartása, mint Magyarország. A 2020 utáni hétéves költségvetésről a pénteki brüsszeli EU-csúcson kezdődik meg az alkudozás, amely szakértők szerint a korábbiaknál is nagyobb vitákat vetít előre.

Miről egyeztetnek a mostani csúcson?

Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
 Pontos számokról egyelőre nem, inkább az alapokról, vagyis például arról, hogyan tömik be a Brexit miatt keletkező lyukat. A britek távozása miatt kapásból 15 százalékkal csökken a források nagysága – ezen még az se igazán változtat, hogy meg lehet végre szabadulni a híres brit visszatérítéstől is. A magyar kormány az első pontban az adakozók közé tartozik: Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter már január elején közölte, hogy hajlandó az ország a nemzeti jövedelem 1,2 százalékának megfelelő befizetésre - a mostani befizetés alig 1 százalék. Nem egyéni felajánlásról van szó, hanem mindenkire vonatkozó javaslatról, tehát ezt a szintet várjuk el a többiektől is. A magyar kormány önfeláldozása azonban nem olyan nagy, hiszen a hozzánk érkező támogatások a nemzeti jövedelem 4,6 százalékát teszik ki – ennél csak Bulgáriában magasabb ez az arány. Egy másik számmal élve: egy magyar naponta nagyjából száz forintot fizet be az uniós költségvetésbe, ehhez képest csak felzárkóztatási támogatásra nagyjából 300 forintot kap vissza – ha nem is ő, de valamelyik kormányközeli vállalkozó. A magyar kormány tagjai azt is világossá tették az elmúlt időszakban, hogy a magasabb befizetésért cserébe azt várják el, (nagyon) ne csökkenjenek a két legnagyobb kasszából származó források, vagyis az agrárkifizetések és a strukturális támogatások.

Mit akarnak a többiek?

Három dologban kellene minél gyorsabban megegyezni: mennyi pénzt dobnak be a közösbe, milyen forrásokból fedezik ezt az összeget, mire szánják? Az Európai Bizottság azt szeretné, ha először az utolsó pontban egyeznének meg, és mindjárt meg is tette kezdeti tétjeit: a kassza csak az innovációs támogatások és az Erasmus+ ösztöndíjprogram esetében nem esne vissza, máshol még akkor is a támogatás csökkenésével kellene számolni, ha valami csoda folytán sikerülne betömni azt a 15 százalékos lyukat. Azt tudjuk, hogy a magyar kormány mit szeretne: minél több pénzt megszerezni abból a kasszából, amit eddig is olyan nagy sikerrel csapolt. Brüsszel másképp gondolkodik: az esetleges „nyereséget” új célok finanszírozására fordítaná a bizottság, például a migrációs helyzet – vagy előre még nem is látható válságok – kezelésére.

De meglesz a pénz?

A frontvonalak már kialakultak az országok, országcsoportok között, és az is látszik, hogy ezúttal nem a megszokott forgatókönyv érvényesül. Abban persze nincs semmi meglepő, hogy a visegrádi országok több pénzt szeretnének, ahogy abban sem, a fejlettebb középméretű országok elutasítják az emelést. Így tett a dán, a svéd és a holland miniszterelnök is a csúcs előtt, de annak már Orbán Viktor sem örülhet, hogy osztrák kollégája, Sebastian Kurz sem hajlandó több pénzt felajánlani a közösbe.

Fotó: AFP / Ludovic Marin
 A szintén nettó befizető Franciaország viszont támogatná a hozzájárulás növelését. Emmanuel Macron államfő azonban különösen az euróövezet erősítését tartja szem előtt, és nem annyira a francia agrártermelőket, akiknek – magyar társaikkal egyetemben – igencsak van vesztenivalójuk a most kezdődő tárgyalásokon. Aligha véletlen, hogy Macron a csúcs előtt és után is farmerekkel tölti az idejét, és már pénzt is ígér nekik jövőbeli beruházásaikhoz. Ezt egyébként, ha a tagországok is elfogadják a bizottság nagyobb rugalmasságra vonatkozó javaslatát, könnyebben megteheti a jövőben, mint most. Olaszország és Németország sem ellenzi a mostaninál magasabb befizetést. Berlin azonban a másik kezével odacsapna a legnagyobb kedvezményezetteknek: Angela Merkel a csúcs előtt a német szövetségi parlament alsóházában kifejtette, a támogatást a jogállamiság betartásához és a menekültek befogadásához kötné. 

Nagy titkot senki nem csinált abból, hogy a fenyegetés a legtöbb támogatásban részesülő Lengyelországnak, illetve Magyarországnak szól. (Az sem mellékes, hogy ezek az országok nem csak alapjogi kérdésekben állnak harcban a bizottsággal, de nem vesznek részt a felálló, az EU-forrásokkal kapcsolatban nyomozati jogkörrel is rendelkező uniós ügyészség munkájában sem.)

A csúcsra érkezve Sebastian Kurz osztrák kancellár is támogatta ezt az álláspontot, igaz, ő azt is hozzátette, „csak annyit kérnék, ne a menekültekre összpontosítsunk állandóan, hiszen a szolidaritás jóval többről szól, mint a menekültek befogadása. A kérdésről az Európai Bizottságnak még nincs hivatalos álláspontja, bár már Günther Oettinger, az MFF kidolgozásáért felelős biztos (a brüsszeli bizottság egyetlen tagja, akit Magyarországon Orbán Viktor mindig személyesen fogad) is arról beszélt a Süddeutsche Zeitung pénteki számában, hogy kapcsolatot kell teremteni az értékrend és a költségvetés között.

Mi jön a csúcs után?

Mivel ez egy informális találkozó, hivatalos döntés nem várható, legfeljebb egymás álláspontját mérhetik fel az állam- és kormányfők. A terv szerint egy menetrendet is felállítanak, ebből azonban csak a következőket lehet biztosra venni: májusban az Európai Bizottság benyújtja hivatalos javaslatát, jövő júniusban EP-választások lesznek.

Mivel a választás hagyományosan az őrségváltás ideje az unióban, ha addigra nem sikerül megegyezni, bő féléves szünet következhet, utána pedig bármi elképzelhető. Az előző büdzsét mindenesetre 29 hónap alatt fogadták el, ha csak ezzel számolunk, akkor is 2020 közepéig húzódhat az alkudozás. A tagállamok jóváhagyása után azonban még az EP-nek is rá kell bólintania a kompromisszumra, utána a tagállamok által benyújtott nemzeti programokat kell jóváhagynia az Európai Bizottságnak. Aztán lehet kiírni a pályázatokat – ez a mostani ciklusban több mint egyéves csúszást jelentett.

Ez pedig végzetes lehet Magyarország számára: amíg az előző ciklusban a végére torlódott fel a pénz felhasználása és elköltése, most igyekezett a kormány ezt bezsúfolni a 2018-as választás elé. Ez azt is jelenti, hogy 2020-ra megvalósulnak a támogatott beruházások is, és 2022-ig nem jön egy fillér sem.

Mivel indult harcba a magyar kormányfő?

Orbán Viktor, legtöbb kollégájával – és korábbi szokásával – ellentétben, még a közmédiának sem nyilatkozott a csúcs előtt, sőt, ezúttal még az előző, decemberi találkozó idején felvett hátizsákos/harcos videóktól is megfosztotta közönségét. Ugyan felkerült Facebook-oldalára egy rövid monológ, ám az ott elhangzottak alapján mintha egy másik találkozóra készült volna a miniszterelnök.

Pedig a tét éppenséggel jóval nagyobb Magyarország számára, mint kétezer menekülő befogadása: Magyarország a mostani hétéves periódusban 12 ezer milliárd forintnyi támogatással számolhatott. Ennek nagyjából a harmada az évenként fizetett agrártámogatás, a maradékot, vagyis a pályázható összegeket azonban úgy osztja el a választások előtt – ígérete szerint márciusra – a kormány, mintha nem lenne holnap.

Forrás: HVG

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all