Részletek

Kategória: Világ

Úgy tűnhet, hogy a menekültválság évek óta holtponton lévő kezelésében valamilyen előrelépés történt az elmúlt napokban és hetekben. Oldódtak konfliktusok, történtek megegyezések, optimistábbak lettek egyes politikusok nyilatkozatai, de hogy mindez valódi megoldást hoz-e, az egyelőre kérdéses. Az Európai Unió továbbra is tartja magát ahhoz az elvhez, hogy a valódi menekülteknek védelmet kell adni, az illegális és ellenőrizetlen bevándorlást azonban minden eszközzel meg akarja állítani. A cél nemes, de továbbra is vannak megoldásra váró problémák.

1. Ellenőrzés 2 nap alatt?

Németországban a három kormánypárt (CDU, CSU, SPD) verejtékes tárgyalások után az unión belüli illegális migráció kezelésére próbál megoldást nyújtani, de nem tudni, működőképesek lesznek-e a transzferközpontok.

Megállapodásuk szerint a német határra érkező menekültek csak azután léphetnek be az ország területére, ha státuszukat és menedékkérelmüket előbb megvizsgálják. Akiről kiderül, hogy egy másik uniós országban már regisztrálták, azaz ujjlenyomata máshol már bekerült az uniós nyilvántartásba (Eurodac), azt vissza fogják küldeni oda és ügyét ott kell elbírálni. Ehhez a CDU és a CSU eredetileg zárt tranzitzónákat akart létrehozni. Ebbe a szociáldemokraták nem mentek bele, nem akarták, hogy börtönökhöz vagy a németeknél különösen rossz emlékű koncentrációs táborokhoz hasonló létesítményeket hozzanak létre, amelyekben igen könnyen megsérthetik az emberi jogokat.

Fotó: Alexander Becher / MTI / EPA

Ehhez ugyanis hitelt érdemlően meg kell állapítani a nevét, állampolgárságát, a korát (később számos eset mutatta, hogy ez komoly gondokat okozhat), továbbá azt, hogy volt-e hazájában büntetve, kapcsolatban állt-e iszlamista terrorszervezetekkel és valóban lehetett-e üldöztetésnek kitéve és ezért védelemre szorulhat-e. A repülőterek hasonló transzferzónáiban ma egy nap alatt kb. 3-5 ember ügyével tudnak foglalkozni, miközben ez az ellenőrzési folyamat egyes esetekben hetekig, hónapokig is eltarthat és akkor sem mindig hoz eredményt.

2. Ki veszi vissza a visszaküldött menekülteket?

A német elképzelés szerint akit korábban már regisztráltak egy másik uniós tagállamban, azt vissza fogják küldeni abba az országba, de egyelőre nem látszik, ki venné vissza ezeket a bevándorlókat. Ez elsősorban a menekülthullám frontországainak számító Görögországot, Olaszországot vagy Spanyolországot jelenti. De ebbe a körbe tartozik az unió külső határán álló Magyarország is. Az Eurodac adatai szerint 2017-ben Magyarországról 2015 olyan ember utazott be illegálisan Németországba, aki egy másik országban már menekültként védelmet kapott. Ők lehetnek azok, akiket a kvótákat elutasító magyar állam kvázi titokban mégiscsak menekültként ismert el, és akikről a magyar külügyminiszter aztán azt mondta: 99 százalékuk Nyugat-Európába folytatta az útját.

A visszavételek ügyében a németek egy kicsit előre siettek. Az uniós csúcs után a német hírügynökség azt írta: Angela Merkel 14 országgal állapodott meg a visszafogadásokról, köztük Magyarországgal is. Ezt aztán sorban cáfolták. Az elsők között maga Orbán Viktor, aki kacsának minősítette ezt és kijelentette: mi nem veszünk vissza egyetlen menekültet sem, bármilyen más módon viszont szívesen segítünk az európai menekültválság megoldásában. Ugyanígy tett Lengyelország és Csehország is. Ebben az ügyben az olaszok jelentik az igazán kemény diót, hiszen oda kellene visszaküldeni a legtöbb embert. Hiába bíztak a németek az osztrákokban, a bécsi kormány sem egyezik bele abba, hogy náluk helyezzék el azokat, akiket nem fogad vissza Olaszország, Magyarország vagy valamelyik másik uniós tagország.

A német kancellárnak eddig csak Görögországgal és Spanyolországgal sikerült megegyeznie menekültek visszafogadásáról. A görög deal lényege, hogy Németország átvesz 950 embert görög táborokból, és a családokat Németországban egyesíti, Görögország pedig havi 100-150 embert fogad vissza, akiket a német határon tartóztattak föl. A spanyolok is vállalták menekültek visszavételét, cserébe Németország támogatja a kormányt a határőrizet erősítésében.

3. Nem védhető az EU külső határa

Fotó: MTI / EPA

Míg a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint 2016 első félévében 225 ezren, 2017 első felében pedig 85 ezren keltek át a tengeren Olaszországba és Spanyolországba, idén az első félévben ez a szám tovább feleződött: 45 500-ra csökkent.

4. A Földközi tenger veszélyes, de nem jelent határt

Történtek már lépések, de a Földközi-tengeren sem sikerült megkadályozni a bevándorlók érkezését. Az Olaszországban hatalomra került, baloldali és szélsőjobboldali populista kormány minden lehetséges eszközzel igyekszik megállítani a feléjük irányuló áramlást. Az Észak-Afrikából (elsősorban Líbiából) embercsempészek közvetítésével elinduló gumicsónakok eddig úgy jutottak el uniós vizekre, hogy a tengeren hánykolódó csónakok utasait a nemzetközi vizeken közlekedő hajók mentették ki, hiszen a tengeri jog előírja, hogy a bajba jutott embereket ki kell menteni. A menekültek érkezése annak ellenére sem állt meg, hogy az átkelés egyre veszélyesebbé vált. Az UNHCR adatai szerint míg 2017 első félévében minden 38. menekült halt meg a tengeren, ez a veszély idén már minden 19.-et fenyeget. Júniusban összesen 629 bevándorló és menekült vesztette életét, míg 3136 embert sikerült kimenteni a tengeren.

A Földközi-tengeren ezért már évek óta uniós missziók és nemzetközi segélyszervezetek hajói igyekeznek megakadályozni felnőttek és gyermekek tömeges és értelmetlen halálát. Ezeket a mentőakciókat eddig leginkább csak a magyar kormány nevezte "Soros embereinek", az "illegális bevándorlás segítőinek", akik "összejátszanak az embercsempészekkel".

Fotó: Olmo Calvo / MTI

5. Sehol nincsenek az unión kívüli menekültközpontok

Az unión belül régóta hangoztatják, hogy az EU határain kívül létrehozott tranzitközpontok jelentenék a megoldást, de ezekre egyelőre nem sok esély van. A június végi uniós csúcson csak abban tudtak megállapodni, hogy uniós országok önkéntes alapon hoznak létre olyan központokat, amelyeken keresztül ellenőrizhetővé és legálissá válik az érkezők beengedése vagy visszatoloncolása. Az uniós csúcson végül csak utalás szintjén hangzott el az, hogy ilyen központokat Észak-Afrikában is kellene létesíteni. 

Pedig az olaszoknak erre is volt koncepciójuk. Azt javasolták, hogy Líbia déli határán, Nigerben, Maliban, Szudán és Csád területén hozzanak létre uniós menekültközpontokat, ahol a migránsoknak addig kellene várniuk, amíg Európában el nem bírálnák kérelmüket. Ezt azon melegében elutasította Ahmed Maitík, az ENSZ által elismert líbiai kormány miniszterelnök-helyettese. Csak ötlet szintjén merült fel az is, hogy a Balkánon, Albániában legyenek ilyen központok, ezt viszont Edi Rama albán kormányfő utasította el. Azt mondta. nem fordulhat elő, hogy az EU „lerakja valahová az elkeseredett embereket, mint a veszélyes hulladékot".

Forrás: Index