péntek, december 02, 2016

Az Orbán vejének üzleteit feltáró cikkeiért jelölték Európai sajtódíjra Vorák Anitát, aki már több mint egy éve dolgozik a Direkt36 független, adományalapú oknyomozó műhelyében. Azt vizsgálta, hogyan kaphatott megbízásokat sokszor versenytárs nélkül a Tiborcz Istvánhoz köthető Elios Innovatív Zrt. A munka körülményeiről, akadályairól és arról is beszélgettünk, mik lehetnek itthon a tényfeltáró újságírás kockázatai.
Interjú
Negyvenhét országból válogatott a zsűri. Mi alapján jelöltek? Kaptál indoklást?
Ez egy viszonylag friss díj, amit pár éve alapítottak. Pályázni lehetett rá, az én cikkeimet András (Pethő András, Anita Direkt36-os kollégája – a szerk.) küldte be. A zsűri közel ötszáz pályázóból választotta ki a jelölteket, az oknyomozó kategóriában pedig nyolc cikket vagy sorozatot jelöltek. A zsűri elnöke a közleményében említette, hogy szerettek volna a kisebb országoknak is esélyt adni, hogy ne csak a nagy nemzetközi sztorik versengjenek egymással. Ezt magunkra vettük, hiszen a legtöbb jelölt nagy nyugat-európai szerkesztőségekből jön, komoly erőforrások állnak mögöttünk. Nekem már az is „díj”, hogy olyan fajsúlyos sztorik közé válogatták be az enyémet, mint a FIFA-botrány vagy az orosz főügyész családjának vagyonosodása.
Mit gondolsz, a magyar kormány nemzetközi híre is hozzájárulhatott ehhez?
Elképzelhető. Azt talán mindenki tudja Nyugat-Európában is, hogy Orbán Viktor az EU-t ostorozza, így érdekes lehetett egy olyan cikksorozat, amiből kiderül, hogy a hozzá közel álló üzletemberek épp az uniós pénzekből gazdagodnak. Ráadásul az uniós országoknak érdekes és fontos lehet látni, hogyan költik el ezeket a pénzeket nálunk.
Fotó: Berecz Valter

A cikksorozatod az Elios Innovatív Zrt.-vel foglalkozik, amelyben Tiborcz István, Orbán veje is társtulajdonos volt. 2010-től az Elios országszerte nyerte a közvilágítás felújításával kapcsolatos tendereket, sok városban egyedüli pályázóként – ennek az okait tártátok fel. Ti derítettétek ki, hogy sok helyen az Eliosra szabták a kiírt pályázatokat: úgy voltak megszövegezve a feltételek, hogy más azoknak nem tudott eleget tenni. Hogy sikerült ezt  jogilag keresztülnyomni?

Nagyon egyszerűen. Az Elios először Hódmezővásárhelyen, új, kezdő cégként nyert el egy pályázatot. Itt cserélték le először LED-lámpákra a közvilágítást. Ez nagy beruházás volt, az egész várost korszerűsítették. A későbbi pályázatok kiírásakor már volt egy nagy referenciájuk, amit fel tudtak mutatni. Az önkormányzatok pedig sok esetben olyan referenciákat kértek, amivel csak az Elios rendelkezett a hódmezővásárhelyi munka révén. Ez nagyon versenykorlátozó volt, sok helyen kizárta a többi céget.

Mint utóbb kiderült, a pályázatokat sok helyen a Hamar Endréhez, Tiborcz korábbi üzlettársához köthető Sistrade Kft. írta ki. Ez hogyan volt lehetséges?

A Sistrade járta az önkormányzatokat, sokfelé bepróbálkoztak. Ezek nem nagy összegű megbízások, ezért nem volt nyílt közbeszerzési kiírás arra, ki írja ki a pályázatokat.

Ki ellenőrzi a közbeszerzési kiírásokat? Ott nem szúrtak szemet ezek a feltételek?

A Miniszterelnökség ellenőrzi. Ők a nagy értékű közbeszerzéseket előzetesen vizsgálták. Kíváncsi voltam, hogy nem tűnt fel nekik, hogy ezek a kiírások versenykorlátozóak voltak. Ez a sok papír itt előttünk, ezekről az ellenőrzésekről szól. Nem akarták odaadni, azt mondták, ezek munkadokumentumok. Úgy kellett kiperelnem őket, bírósági döntés kellett hozzá, hogy odaadják, és így is csak kinyomtatott formában kaptam meg, ami nehezíti a feldolgozást.

Próbálták még hasonlókkal megnehezíteni a munkádat a hivatalok?

Amikor az önkormányzatokról kértem a LED-es lámpacserék pályázati anyagait – ezek minden városban nagyjából egyformák -, különböző válaszokat kaptam az érintett városoktól: volt, ahonnan elutasítottak azzal, hogy ez nem nyilvános, és olyan is, ahonnan mindent megkaptam. Ott is mehettem volna bíróságra azok ellen a városok ellen, akik nem adtak ki semmit. Hétköznapi jelenség ebben a szakmában, hogy az ember nem kap meg nyilvános adatokat.

Fotó: Berecz Valter

Azt olvastam, igazi „lámpaszakértővé” képezted magad, hogy megértsd, hogyan újította fel az Elios a közvilágítást. A régi lámpákat LED-lámpákra cserélték az érintett városokban. Mennyire volt indokolt a drágább technológia használata? Egyáltalán, valóban fontos volt ez a fajta beruházás?

Azt minden szakértő elismerte, hogy ez egy jó dolog, lehet vele spórolni, a LED a jövő. A lámpacserék indokolhatóak, és majdnem az összes pályázó város EU-s forrásból tudta fedezni a felújítást. Éppen ezért érdekelt az is, hogy reális árat szabtak-e a lámpáknak. Ezek nem boltban kapható lámpatípusok, így nem volt egyszerű megállapítani, hogy valószínűleg túlárazták őket. Azóta több városban panaszkodnak a lakók, például Zalaegerszegen, hogy nem megfelelőek a lámpák, de azt alaposabb vizsgálat nélkül nem lehet megmondani, hogy ez a tervezés, a lámpák vagy az Elios hibája-e.

Indultak már EU-s vizsgálatok ez ügyben. Mit lehet tudni ezekről?

Nem látok bele, hogy az EU-s szervek milyen mechanizmus alapján dolgoznak. Az OLAF, az EU csalásellenes hivatalának vezetője tárgyalt már Polt Péter főügyésszel, de erről a tárgyalásról semmit nem tudunk. Az OLAF rendkívül bizalmasan kezeli ezeket az ügyeket. Ráadásul csak bejelentések alapján vizsgálódik. Az Európai Bizottság is vizsgálatot indított végül, de ők nem vizsgálnak minden egyes beruházást, inkább szúrópróbaszerűen ellenőriznek.

Mi a helyzet a rendőrséggel? Ott Schiffer András, az LMP társelnöke tett feljelentést az átlátszó.hu cikke alapján.

Sajnos erről sem sokat tudni. Annyit csak, hogy miután az Együtt-PM is tett feljelentést az én egyik cikkem alapján, a két nyomozást egyesítették. Részleteket nem árulnak el.

Érdekes, hogy Brazíliában hasonló az állami olajvállalat, a Petrobras ügyében kirobbant botrány alapja (túlárazott megbízások a kormányközeli cégeknek). Ott az emberek az utcára vonulnak, igaz, a bizonyíték is több. Mit gondolsz, itthon miért nem váltanak ki ilyen indulatokat a leleplezett mutyik?

A tiltakozásnak más-más kultúrája van minden országban. Nem tudom, kiről kéne valaminek kiderülnie (akár az offshore-botrány kapcsán is), hogy az emberek ezért utcára vonuljanak. Nálunk eleve nehezebben mozdulnak az emberek. Az internetadós tüntetéseknél látszott, hogy a saját életüket közvetlenül érintő, jól megfogható ügyek megmozgatják őket. Könnyen érthető dolgok viszik utcára őket, és ez azért nem az.

Fotó: Berecz Valter

Elégedett vagy a munkád visszhangjával Magyarországon?

Igen. Úgy gondolom, elég jó visszhangot kap a munkánk ahhoz képest, hogy sokszor nem egyszerűek és könnyen emészthetőek a cikkek. Másrészt olyan helyeken is megjelenünk, ahol sok embert érhetünk el – a sztorijainkat feldolgozta az RTL Klub híradója is, például a Lázár János utazásairól szólókat is, az offshore-os iratokról nem is beszélve.

Kaptál fenyegetést az Eliossal kapcsolatos munkád során? Akár jogit, akár más jellegűt?

Nem, soha. A jogi fenyegetés valós veszély, egy ilyen kis szerkesztőségben főleg, hiszen nincs mögöttünk komoly anyagi bázis, adományokból működünk. Nagy kártérítési pert nem bírnánk el, de éppen ezért már a cikkek előtt igyekszünk jogászokkal egyeztetni, kizárni ennek a lehetőségét.

Ezelőtt nagyobb szerkesztőségekben dolgoztál. Mennyiben más egy kisebb, független iroda részének lenni, anyagilag és szakmailag?

Teljesen más, főleg a munkaszervezés. Korábban elsősorban a napi hírekkel kellett foglalkozni, emellett, ha volt még kapacitás, akkor tudtunk nagyobb lélegzetű dolgokba belevágni. Most nem kell másra figyelni, és ez nagy szabadságot ad. Végre van időnk utánajárni mindennek, egy-két témára tudunk koncentrálni, így hatékonyabbak is vagyunk. Fontosak a támogatások, ezekből tartjuk fenn az irodát, fizetjük az utazásainkat és a fizetésünket is ebből kapjuk. Most is fut egy támogatói kampányunk, és az olvasóink mellett intézményi támogatóink is vannak.

Nem jelentett hátrányt számotokra, hogy az átlátszó.hu már rajta volt a Tiborcz-ügyön, amikor ti elkezdtetek foglalkozni vele?

Mielőtt elindultunk, 2014 novemberében leültünk beszélgetni arról, hogy ezt a témát szánjuk az első anyagnak. Az Eliosszal már korábban is foglalkoztak, de még nem volt olyan köztudott történet, mint most. Aztán mielőtt még elindultunk volna, Orbán Ráhel decemberben kiírta a Facebookra, hogy „férjemmel a saját lábunkon állunk”. Innentől pedig, ahogy az elvárható ilyen esetben, az egész magyar sajtó rámozdult az ügyre. Mi ekkor még el sem indultunk, tehát tudtuk, hogy mindenki versenyelőnyben van hozzánk képest. Így eltettük a témát, de mivel később láttuk, hogy sok kérdés megválaszolatlanul maradt, visszatértünk rá. A témák gyakran közösek másokkal – inkább az a titok, hogy megtaláljuk a pontokat, amikről tudunk újat mondani.

(Az interjút készítette: Rónyai Júlia)

Forrás: Hír24

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!