hétfő, december 05, 2016

 FOTÓ: EUROPRESS/CHRIS JACKSON

Megmenteni a világot. Sokan ébrednek ezzel a gondolattal, majd nem sokkal később megteszik az első lépést: önkéntesnek jelentkeznek. Kiváló ötletnek tűnhet, hogy a világ különböző pontjaira utazzanak, és árva, szegény, rászoruló gyerekeknek segítsenek, vagy iskolákat építsenek, netán megmentsék a veszélyben lévő korallzátonyt. Egyre inkább erősödik azonban a kétség, hogy ez a buzgóság, tettrekészség valóban értéket teremt-e a helyi közösségeknek, és kinek van valójában haszna mindezekből a tevékenységekből. A civil szervezetek szkeptikusak, mert szerintük az önkéntesség olyan, mint egy szabályozatlan iparág, amely képzetlen nyugati fiatalokat foglalkoztat.

 

Okkal fogalmazódik meg tehát a kérdés: valóban ez a legjobb módja a fejlődő országok támogatásának?

Természetesen sokszor előfordul, hogy az önkéntesek kiváló és fontos munkát végeznek, de az érem másik oldalát sem lehet figyelmen kívül hagyni: egyre nő azoknak az önkéntesekről szóló történeteknek a száma, amelyek rosszul végződtek. Például, amikor egy missziót vállaló amerikai férfi több gyereket szexuálisan bántalmazott egy kenyai árvaházban. Vietnámban a helyi építőmunkásoknak köszönhető, hogy az önkéntesek házépítése nem okozott tragédiát, mert a helyi lakosok az épület falát éjszaka kiegyenesítették.

Profitorientált szolgáltatás

Ezek a történetek rámutatnak a gyorsan bővülő önkéntes szektor veszélyeire. Mivel egyre többen akarnak ily módon jót tenni, egzotikus élményekhez jutni, ezért növekszik az önkéntes munkát segítő, szervező szervezetek, vállalkozások száma. A legtöbb ilyen társaság székhelye a fejlett világban van, ahol 2007-es adatok szerint világviszonylatban a szervezetek több mint fele egyenlőre non-profit, de gyorsan nő a kereskedelmi szolgáltatók száma is, hiszen a cégek felismerték, hogy ez nyereséges piaci lehetőséget jelent. A világ különböző részein önkéntességgel foglalkozó 300 turisztikai szervezet bevonásával készült vizsgálat szerint mintegy 1,6 millióra emelkedett évente az önkéntes turisták száma, ami 1, 7 milliárd-2, 6 milliárd dolláros forgalmat eredményezett.

A legtöbben Latin-Amerikába, Ázsiába és Afrikába mennének „segíteni”, ezért a szervezetek 90 százaléka ezekbe a térségekbe szervezi az utazásokat. Egyedül az Egyesült Királyságban 85 társaság összesen 50 ezer önkéntes utazását szervezi a tengerentúlra. A legtöbb for-profit utazási iroda, amely magas díjakat számláz ügyfeleinek, akik többnyire jómódú 25 év alatti fiatalok. Az egyik brit iroda például 2215 dollárt kér a költségek fedezésére, és ebben még nincsenek benne a repülőjegyek, és a vízumköltségek. Ezért az összegért az önkéntesek két hétig taníthatnak Kambodzsában, ahol ennyi pénzből egy helyi tanár több mint egy éves fizetése fedezhető lenne.

Tapasztalatlan önkéntesek

Ennél jóval nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a civil szervezetek és a szakemberek tapasztalatai szerint képzetlen és tapasztalatlan fiatalok érkeznek, hogy nehéz, és sokszor nem megfelelő munkát végezzenek. 18 éves fiatalokat iskolákba küldenek tanítani, vagy árvaházakba, gyermekotthonokba, kórházakba, építkezésekre, vagy vadrezervátumokba, nemzeti parkokba kerülnek munkavégzésre.

2014-ben számos gyermekvédelmi nemzetközi szervezet, köztük az UNICEF, a Save the Children, és a Friends International nemzetközi tanulmányt készítettek az önkéntesség hatásairól a gyermekek gondozásával összefüggésben. „The Better Volunteering, Better Care” jelentése szerint sok árvaházként működő gyerekotthonban dolgozó önkéntes ismerte el, hogy fogalma sincs arról mit kellene csinálnia. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a bentlakásos intézményekben élő gyerekek megszeretik az önkénteseket, kötődnek hozzájuk, ezért komolyan sérülnek, amikor otthagyják őket, és visszatérnek saját országukba, néhány hét, hónap múlva, és újak érkeznek.

Egy gyermekvédelmi szakember szerint az önkéntesek akkor is kárt tesznek a gyerekekben, amikor a múltjukról, traumatikus élményeikről kérdezgetik őket. A nemzetközi szervezetek egyetértenek abban, hogy a gyermekotthonokban meg kellene szüntetni a rövid távú önkéntes munkát. Aki hosszabb ideig szeretne önkénteskedni annak rendőrségi ellenőrzésen kellene átesnie, hogy biztosan nem jelent-e veszélyt a gyerekekre. Emellett az is fontos, hogy megfelelően képzett, illetve elkötelezett legyen. Jelenleg semmilyen egységes szabályozás, illetve követelményrendszer nincs, esetleges a programok működése, az önkéntesek felkészítése, ellenőrzése.

Üzletté váltak a gyerekotthonok

A Dél-Afrikában és más térségekben végzett kutatás megállapította, hogy a gyerekotthonok üzleti vállalkozások lettek, miután rendkívül népszerűvé vált, hogy önkéntesek gondozzák az árván maradt, elhagyott, szüleiktől elszakított gyerekeket, akiket a leggyakrabban azért emelnek ki a családból, mert a szüleik nem tudják eltartani őket, és lakóhelyükön nincsenek megfelelő ellátások, iskola. Ezekben az intézményekben szándékosan rossz körülmények között tartják a gyerekeket, hogy a gyanútlan önkéntesek minél több pénzt adományozzanak. Nagyon sok „árvának” élnek a szülei és egy kis támogatással minden bizonnyal jobban fel tudnák nevelni a gyerekeiket, mint az önkéntesek, vagy a sokszor képzetlen személyzet, egyházi segítők.

Árvaházi turizmus

Egyre több szegény országban terjed el az úgynevezett „árvaház turizmus”. Ez azt jelenti, semmi sem az, aminek látszik: az árvák igazából nem árvák, az árvaházak pedig nem árvaházak, hanem az önkéntes turizmust szolgálják. Kambodzsában nem pusztán véletlen egybeesés, hogy az árvaházak számának növekedésével fellendült a turizmus: 2014-ben 300 ezerrel több turista látogatott a világ egyik legszegényebb országába, mint egy évvel korábban. Becslések szerint az árváknak nevezett gyerekek 75 százalékának egy vagy mindkét szülője él. Mintegy 12 ezer gyerek él árvaházakban. Azért kerülnek oda, mert a szüleik képtelenek gondoskodni róluk, nem tudnak enni adni nekik, és abban bíznak, azzal hitegetik őket, hogy az intézményben jobb ellátást kapnak, valamint lehetőségük lesz tanulni. Sajnos az ellátórendszer ezen országok többségében fejletlen, a szociális háló gyenge, vagy nem is létezik, és a szülők sokszor teljesen ki vannak szolgáltatva, a gyerekeiknek jobb jövőt szánva engedik el őket.

Dél-Kelet-Ázsia más országaiban is – például Thaiföldön, és Mianmarban – nagyon sok árvaház vált kétes hírű, profitorientált intézménnyé. Az egyikben például a gyerekeknek hajókon kell táncolniuk a turistáknak, hogy az árvaház nyereséges vállalkozás legyen. Egy helyi lap úgy tudja, hogy a fellépések előtt a gyerekeknek minden nap kötelező próbálniuk. Szélsőséges esetben az „árváknak” pénzért kell könyörögniük a turistáktól.

Több milliós üzlet a háttérben

Kambodzsában a legtöbb árvaház vagy egy magánszemély vagy egy vallási szervezet tulajdonában áll. A külföldiek könnyen létrehozhatnak árvaházakat anélkül, hogy eleget tennének a regisztrációs követelményeknek. Homály fedi, hogy mekkora támogatáshoz jutnak az intézmények, mivel azt nem hozzák nyilvánosságra a pénzügyi kimutatásokban. A Friends International nemzetközi szervezet több millió dolláros üzletet sejt a háttérben. Humanitárius vészhelyzetre figyelmeztet az UNICEF. Mivel hiányos az intézmények nyilvántartásba vétele, és minimális az előírások végrehajtása, ezért nagy a kockázata annak, hogy a gyerekeket elhanyagolják, és bántalmazzák.

Bojkottra szólítanak a civilek

Gyermekvédelmi szakemberek és a civil szervezetek munkatársai projekteket, kampányokat indítottak, hogy véget vessenek az „árvaház turizmusnak” A nemzetközi egyezményekkel, ajánlásokkal összhangban a helyi, családi segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozzák, ha szükséges akkor a rokonság köréből családba fogadást, vagy nevelőszülői elhelyezést, és az intézeti ellátás csakis a legutolsó lehetőségként és átmeneti időre merülhet fel. A turistákat, és az önkénteseket az intézmények bojkottálására kérik, mert jelenlétükkel ártanak az árváknak, és elősegítik a kizsákmányolásukat.

Ehhez széleskörű kampányokat folytatnak, és mára már több olyan kifejezetten erre a területre szakosodott civil szervezet is működik, amely a gyerekek családba való visszajuttatását segíti, illetve felveszi a kapcsolatot az adott ország hatóságaival, lobbizik az intézményes ellátás ellen, és kampányokat folytat, hogy a donorok, adakozók inkább a megelőző, helyi, közösségi, családsegítő, egészségügyi szolgáltatásokat, kora gyerekkori programokat, oktatást segítsék, ne az intézményeknek, vallási és más jótékony szervezeteknek adjanak pénzt.

Forrás: Népszava GYÁRFÁS ANIKÓ (CSALÁD, GYERMEK IFJÚSÁG EGYESÜLET) ÍRÁSA

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!