szombat, december 03, 2016

 

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK

Évek óta nem történik semmi, csak várom a nagy csodát. Évek óta nem változik semmi. Mért kezdjem én a változást? Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de mért mindig csak én, csak én legyek jó. [Bikini]

Kevés embernek adatik meg a bibliai értelemben vett makulátlan, terézanyai élet. Ennek sok oka lehet. Ifjúkori botlások, meggondolatlan cselekedetek, tudatos bűnelkövetések ejthetnek foltot a becsületen. Bár nincs két egyforma életút, lehetnek egymásra rímelő tévutak.

Merre tovább?

A tízparancsolatban foglaltak zsinórmértékként való alkalmazásával sajátos helyzet állhat elő, adott kor adott társadalma, azon belül az egyes emberek megítélésénél. Ennek oka: a mindenkori hatalom saját érdekei szerint nyilváníthat kívánatossá vagy tilossá valamely magatartást, valamely cselekedetet annak ellenére, hogy azok megtartása ellentétes az említett normákkal.

Így a jogkövető magatartás vezet el a bűnös élethez, míg az állam által meghatározott normák megszegése jelenti a tisztességet. Nyugodtan lehet állítani, egy életút felépítésében, megítélésében döntő szerepe van a kornak, amelybe beleszületik valaki, a kor hatalmi berendezkedésének, amely meghatározza például az oktatáshoz való hozzáférés lehetőségét, az oktatás szabadságát. Ezeket a hatásokat ellensúlyozhatja a család, amely felépíti az emberi tudatot. Ellensúlyozhatja az egyén akarata. Az egyéni döntések meghozatalát sokszor befolyásolja a társadalom értékítélete, és az ezekre épülő társadalmi tradíciók. Az, hogy mit tekint egy közösség bocsánatos bűnnek, mit tekint olyannak, amely miatt valaki nem kívánatos személynek minősül, súlyosan nyom a latban az egyéni döntések meghozatalakor.

Megbűnhődte már e nép?

Hazánk múltja és jelene jó példa arra, hogy a hatalommal való visszaélés miképpen jár együtt a hatalom elvárásaihoz való igazodással, s miképpen torzul el ennek következtében a társadalom értékítélete. Hazánkban nehéz - ha nem lehetetlen - olyan időszakot találni, amelyben a tudás, a tisztesség biztosabb út volt a boldoguláshoz, mint egy jó kapcsolat. Hazánkban a jogi normáknak sosem volt becsülete. Hazánkban a hatalom kijátszása össztársadalmi társasjáték. Bocsánatos bűn az adócsalás, a csempészés, a feketemunka. Bevett szokás a szellemi termékek jogosulatlan felhasználása. Megszokott dolog a gyengébb sárba tiprása. Mindennapos szokás a felelősséghárítás. Bevett gyakorlat a névtelen feljelentés megírása és elküldése. Irodalmi ritkaság a kritika nyílt vállalása.

Ez a játék megy kicsiben és nagyban. A gyűlöletkeltés hazánk modern kori történelmének központi eleme. A nemzetiséghez tartozók másodrendű állampolgárként kezelése vezetett el Trianonhoz. A zsidóság kiszorítása a felsőoktatásból, az államapparátusból vezetett el a magyar holokauszthoz. A polgárság, az értelmiség kiszorítása a közéletből, a gazdaságból, a vezetői posztokról vezetett el a gazdaság csődközeli állapotához. Mégis! A gyűlöletpolitika ma is sikeres. Sőt! Minden mást háttérbe szorít, eltakar. A gyűlölet-félelem, a tudatlanság-tájékozatlanság, a feudális kiszolgáltatottság az alapja a mai hatalomgyakorlásnak. A börtönök megteltek. A börtönökben azonban e kor áldozatai ülnek. A hatalom birtokosainak helyzetét nem kezdi ki semmilyen kétes gazdasági ügylet. Nyíltan folyik a kivételezés. Nyíltan folyik a tulajdon elvétele, átrendezése. Nyíltan folyik a közvagyon lenyúlása. Nyíltan folyik a kétes vagyongyarapodás.

Aki akarja, észreveszi: a hajléktalanokat, a mocskos markú koldusokat, az éhező gyerekeket, az éhbérért dolgozókat. Aki akarja, észreveszi: az omló falú középületeket, a lepusztult kórházakat, a korszerűtlen iskolákat, az összedőlni készülő pályaudvarokat, a mocskos közterületeket, a parlagfűvel borított töltéseket. Aki akarja, kiszámolja, mennyit fordít a kormány presztízskiadásokra: stadionok építésére, úszó világbajnokságra, várbazárra, olimpiai pályázatra, atomerőmű építésére, múzeum negyedre, kormányzati negyed létrehozására. Aki akarja, kiszámolja, mennyi közpénz tűnt el: "TAO" támogatások ürügyén, MNB alapítványokon keresztül, magánnyugdíj-pénztári befizetések államosításával, "fifikás" közbeszerzési eljárásokon.

Szükséges a "fejcsere"

Aki akarja, megbecsüli, hány embert tett földönfutóvá az állami földek magánosítása, a trafikok újraelosztása, a segélyrendszer és a nyugdíjrendszer átalakítása, a rokkantsági ellátásban részesülők felülvizsgálata. Aki akarja, megtippeli: hányan érzik jól magukat a harmadik jobbágyság bevezetése után, hányan mentek már külföldre, s hányan akarnak még külföldre menni a feudális viszonyok helyreállítása miatt, hányan akarnak, mernek mást akarni, s ezért tenni is valamit.

Úgy tűnik, az e korban élők nem akarnak segélykezet nyújtani a rászorulóknak. Úgy tűnik, az e korban élők az áldozatot teszik felelőssé, amiért áldozattá vált. Úgy tűnik, e kor márciusi ifjai nem akarnak forradalmat. Boldogok, ha a hatalom meghallgatja panaszaikat. Ezért lehet nyugodt a hatalom. Ezért mondhatja a miniszterelnök, hogy vagyontalan. Ezért mondhatja egy miniszter, egy kormánybiztos, hogy kölcsönökből vett palotát, hogy családjának joga van állami föld vásárlása révén nagybirtokossá válni, hogy csak haverokkal dolgoztat közpénzen, hogy a feleségének jogszerűen ad támogatást a pályázati pénzekből. Ezért mondhatják az újgazdagok, hogy tudásuk révén szereztek nagybirtokot, szereztek milliárdokat az elmúlt öt és fél év alatt.

Igaz, fejétől bűzlik a hal, de minden porcikája büdös. Igaz, nem egyszerű a fejcsere, de szükségszerű. Szükségszerű, mivel egy "jófej" megválasztása lehet az alapja a társadalmi megújulásnak.

Szüdi János

Forrás: Népszava

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!