szombat, december 10, 2016

 

Legalább annyit kellene aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre költeni, mint közmunkára – állítják civil szervezetek a jövő évi költségvetés elemzése alapján. A papíron jó elképzelésekből szerintük eddig semmi nem valósult meg, az állam pedig folyamatosan trükközik a statisztikákkal.
A szlogenek szintjén jól működik a magyar foglalkoztatáspolitika és a szociális szféra is, a baj csak az, hogy a valóságban a szép elvekből egyetlen szó sem valósul meg. Röviden így lehet összegezni a „civilek a költségvetésről” projekt közfoglalkoztatási fejezetét, amelyben a Magyar Szegénységellenes Hálózat és az Esély Labor Egyesület előbb összegezte véleményét a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetről, majd megfogalmazta módosítási javaslatait is. A kormány kinyilvánított célja, hogy minden magyar ember, aki akar és képes rá, segély helyett munkajövedelemből tudjon megélni. A munkalehetőség azonban évek óta egyre növekvő arányban a valójában a segélyhez hasonlóan szociális célokat szolgáló közfoglalkoztatásban való részvételt jelenti, nem pedig a piaci munkahelyek érdemi bővülését - hangzik a legfontosabb megállapítás.
A civil szervezetek emlékeztetnek rá, hogy a kormány a munkáltatóktól a 2017-es tervek szerint 278 milliárd forint adóbefizetést vár a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba, ennek azonban mindössze 13 százalékát, vagyis 36 milliárd forintot akar foglalkoztatási, képzési és szakképzési támogatásokra fordítani, az összeg nagy része a közmunkás hálózat működtetését segíti majd. Az erre a célra tervezett 326 milliárd forinthoz ez még kevés is, tehát máshonnan is elvesz pénzeket a kormány, hogy kedvenc szociálpolitikai megoldását finanszírozza. A foglalkoztatáspolitikai szakértők sokadszor figyelmeztetnek rá, hogy „ez a politika súlyosan ártalmas mind a munkaerőt kereső adófizető vállalkozások, mind az önfenntartásra képes munkát kereső személyek számára”.
Ha a munkaadókat nézzük, ők már tavaly is azzal szembesültek, hogy nem találnak új alkalmazottat, általánossá vált a munkaerőhiány a magasan képzett munkakörök után már a betanított munkások körében is. A munkaügyi központok gyakorlatilag csak közmunkára hívják be az állástalanokat, egyre több diplomást is arra kényszerítve, hogy segédmunkát vállaljon. Elmegy tehát egymás mellett a két igény, külön sínen fut a munkaadók igénye és a munkaügyi hálózat kínálata, összességében a rendszer hatékonysága a nullához közelít.
A civilek tehát azt várják a kormánytól, hogy adjon végre pénzt és szervezze meg azokat a munkaügyi szolgáltatásokat is, amelyek piaci munkához segíthetik az álláskeresőket. Szerintük legalább annyi forrást kellene találni ezeknek az aktív munkaerő-piaci eszközöknek a finanszírozására, mint amennyi a közfoglalkoztatásnak jut, ez nemcsak az érintettek, hanem a magyar vállalkozások érdeke is. Papíron az aktivizáló eszközök széles választéka jelenik meg kormányzati dokumentumokban, a valóságban azonban ezek nem működnek – érvelnek a szervezetek.
Öt éve ígérik például egyéni profil megrajzolását minden munkakeresőről, amelyben minden munkanélküli tudását, készségeit és lehetőségeit, motivációját felrajzolják, hogy neki megfelelő segítséget ajánlhassanak fel, de a gyakorlatban alig készült ilyen értékelés. Ehhez ugyanis nincs elegendő szakember, a munkaerő-piaci szervezet sorozatos átszervezése, majd beolvasztása a kormányhivatalokba sok helyen a felkészült alkalmazottak 40 százalékának elvesztését eredményezte.
Felháborítónak tartják a civil szervezetek, hogy tavaly már több mint ezer 18 év alatti fiatal dolgozott közmunkásként és azt kérik a kormánytól, állítsa vissza a tankötelezettséget 18 évre, és tiltsa meg a fiatalabbak közfoglalkoztatásban való részvételét. Helyette képzési lehetőségeket teremtsen és adjon támogatást a fiataloknak a tanuláshoz.
Azt is kérik a civil szakértők, hogy az állam duplázza meg a most mindössze három hónapra járó álláskeresési támogatás idejét, mert az Unióban átlagos fél éves segély ideje szükséges minimálisan egy új munkahely megtalálásához. Az EU országjelentése az idén is kifogásolta, hogy a kontinensen nálunk a legrövidebb az álláskeresők támogatása. A költségvetés elemzésekor a két szervezet jövőre ugyanakkora összeget talált a megváltozott munkaképességűek piaci munkahelyhez segítésére, mint az idén és ez szerintük nem elegendő.
A Központi Statisztikai Hivatal épp a héten hozta nyilvánosságra a legfrissebb örömjelentést, hogy 5,8 százalékra mérséklődött a munkanélküliségi ráta Magyarországon. A GKI Gazdaságkutató elemzői ugyanakkor a civilek véleményével megegyező módon azt állítják, hogy ha a közfoglalkoztatottakat – akiket valójában az állam segélyez – és a külföldön dolgozókat kivesszük a hazai statisztikákból, akkor a foglalkoztatás valahol a 2008-as szint környékén van, a versenyszférában inkább alatta, a munkanélküliség pedig érdemben meghaladja az akkori állapotot. A 2008-ban nyilvántartott 326 ezer munkanélkülihez képest a jelenlegi álláskeresők és közmunkások együttes létszáma 446 ezer fő. Csak ezt az adatot nehéz lenne sikerré fényezni.
Gulyás Erika
Forrás: Népszava

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!