szombat, december 03, 2016

A napokban lehallgatókészüléket találtak az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetben (Ekint). A kábeleket összekötő kábelárnyékolót buherálták meg ismeretlenek úgy, hogy az lehallgatásra alkalmas legyen. Az intézet munkatársai állítják: azután kezdték el átvizsgáltatni az irodájukat egy szakemberrel, hogy kiderült, a titkosszolgálat információkat gyűjt Soros Györgyről és a milliárdos alapítványa által támogatott civil szervezetekről. Ennek a tényét Pintér Sándor sem cáfolta. 

De vajon ki és miért végzett titkos lehallgatást? Amikor a történetet az Ekint a Facebook-oldalán nyilvánosságra hozta, nagyon óvatosan fogalmazott, hogy még véletlenül se keverjen gyanúba senkit. „Nem tudjuk, hogy a szerkezet kitől származik és hogyan került az irodánkba, mindenesetre biztosan állíthatjuk, hogy nincs senki előtt titkolnivalónk” – írták.

A sajtó persze továbbgondolta mindazt, ami történt, és egyből az állam lett gyanús. Két lehetőség van:

  • Az Ekint saját maga tette oda a lehallgatót, és így próbál gyanúba keverni másokat. 
  • Valaki odatette, méghozzá azért, hogy lehallgassa, mi folyik az Ekintben. Vagy más célból. Például azért, hogy az államot sározza be ezzel. 

Az első lehetőség kevésbé életszerű. Maga az intézet rendkívül óvatosan fogalmazott az ügyben, és nem úgy tűnik, mint aki botrányt akar csinálni. Nem tartottak nemzetközi sajtótájékoztatót, ellenben egy háttérbeszélgetésen részletekbe menően elmondták, hogyan találtak rá a készülékre. Feljelentést, bejelentést sem tettek egyelőre, ami ugyanakkor érthetetlen, hiszen az eddig ismert jelek szerint bűncselekmény történt.

A második lehetőség az elsőnél életszerűbb. Még akkor is, ha – mint az az Ekint írja – nincs titkolnivalójuk, mert a honlapjukon az összes tevékenységükről, elkészült anyagaikról és gazdasági beszámolóikról megtalálhatók az információk. Valójában ugyanis mindenkinek van, illetve lehet titkolnivalója, így akár az Ekintnek is. Az más kérdés, hogy az intézet nyilván arra utalt, hogy semmilyen törvénytelen dolgot nem csinálnak, és így nincs okuk egy leplezett, törvénytelen cselekedetet eltitkolni.

Mindenkinek vannak titkai

Ennek ellenére elhangozhattak az intézetnél olyan információk, amelyek harmadik félnek érdekesek, sőt, fontosak lehettek. Például egyeseket akár érdekelhetett az is, hogy egy állam ellen folyó perben az Ekint munkatársai milyen lépéseket terveznek. Merthogy éppen az Ekint két munkatársa indított pert a magyar állam ellen, ráadásul éppen egy olyan ügyben, amely a titkos adatszerzést, így a lehallgatást is érinti.

A strasbourgi bíróság a minap határozott úgy, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményét sérti a magyar állam azzal, hogy független szerv kontrollja nélkül, csak miniszteri megbízás alapján lehetővé teszi a telefonlehallgatást és más titkos információszerzést. A pert az állam már januárban elbukta, de aztán fellebbezett, végül azt is elvesztette, így most kénytelenek lesznek törvényt módosítani.

Mindezek alapján logikus következtetésnek tűnhet, hogy a magyar államnak érdekében állhatott az ellenük pert indítókat lehallgatni. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar állam a titkosszolgálaton keresztül hallgatta le az Ekintet. Pusztán annyit jelent, hogy a magyar államnak lehetett erre indítéka. És akkor logikusan felmerül a kérdés:

A poloskát valamelyik hazai titkosszolgálat tette oda?

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pénteken azt írta Fodor Gábor, a Liberálisok elnökének kérdésére, hogy a kormány semmilyen formában nem kezdeményez direkt titkosszolgálati akciót hazai és nemzetközi civil szervezetek vagy konkrét személyek ellen. „Ugyanakkor a titkosszolgálatok felderítő és elhárító tevékenysége közben kerülhet civil szervezet vagy konkrét személy a szolgálatok látókörébe” – írta Lázár.

Amikor az Index a Belügyminisztériumnál érdeklődött, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal végezte-e a lehallgatást, a tárca közölte, hogy az Ekintben talált készülék – a fotó alapján – kiskereskedelmi forgalomban húszezer forintért beszerezhető. „A jogszabályok keretei között a titkos információgyűjtés, illetve a titkos adatszerzés eszközeivel szolgáltatást végző belügyi szervezet saját eszközeit nem internetes portálon, és nem a sarki boltban vásárolja meg. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet a rendőrségen bejelentést, feljelentést, jelzést a talált tárggyal kapcsolatban nem tett. A Belügyminisztériumnak ezt meghaladóan a történtekhez hozzáfűzni valója nincs” – írták.

Csakhogy a titkosszolgálati szakemberek szerint a hazai titkosszolgálatoknál valójában mindenféle eszköz megtalálható a fillérestől az ultramodernig, a gyártók is sokfélék. Esete válogatja, hogy egy-egy művelet során éppen melyikre van szükség. Így önmagában abból, hogy egy filléres vagy egy drága eszközről van-e szó, nem lehet következtetni arra, hogy ki volt az elkövető. 

Márpedig ha valamelyik hazai titkosszolgálat telepíttette oda a lehallgatókészüléket, akkor felmerül a kérdés, hogy törvényesen jártak-e el. A választ erre a kérdésre éppen azóta tudjuk, hogy kiderült, Soros Györgyre és a hozzá köthető civilekre dolgozott a magyar titkosszolgálat. (Márpedig az Ekint is kapott a Soros Alapítványtól támogatást.) Azt maga Pintér Sándor mondta, hogy ma bárkit le lehet hallgatni Magyarországon. Természetesen törvényesen. 

Soros György Fotó: Bloomberg / Europress / Getty 
Csakhogy könnyű előidézni azt, hogy bármi is törvényes legyen, azaz ne legyen jogszerűtlen. Ehhez sem arra nincs szükség, hogy a célszemély törvényt sértsen, sem arra, hogy alapos gyanú merüljön fel vele szemben bármilyen törvénysértéssel kapcsolatban. A titkosszolgálat ugyanis úgynevezett prekriminális szakaszban vizsgálódik.

Bár a lehallgatást külső engedéllyel rendelhetik csak el, ezt az engedélyt viszonylag könnyen megszerezhetik. Már csak azért is, mert vagy egy bíró  vagy a miniszter hagyja ezt jóvá. Az engedély kérésekor általában arra hivatkozik az engedélyt kérő szolgálat, hogy a nemzetbiztonsági érdek védelme érdekében folytatott feldolgozó munka sikere szempontjából elengedhetetlen a külső engedélyhez kötött műveleti intézkedés. (A technikai eszközöket szinte minden esetben a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat telepíti, de van kivétel, előfordul, hogy ezt egy szolgálat saját maga megoldja.) 

Lehet trükközni, szoktak is

Bevett gyakorlat az is, hogy valamelyik hazai titkosszolgálat áll a háttérben, de a lehallgatókészülék telepítéséhez papíron semmi köze nincs. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a munkát szóban kiszervezik egy magáncégnek, majd a megszerzett információkat vásárolják meg aztán utólag ettől a cégtől.

Így akkor sem bírói, sem miniszteri engedély nem kell, egy magáncég pedig nem kötelezhető arra, hogy elárulja, hogyan jutott ezekhez az információkhoz. Ha mégis firtatják ezt – például egy vizsgálat során –, akkor akár azt is mondhatják a magáncég munkatársai, hogy beszélgetések során, azaz legális eszközökkel szerezték meg azokat.  

Azt, hogy egy magáncég végezte a lehallgatást, az a tény is erősíti, hogy Ekintnél lokális lehallgatás történhetett, és nem a szolgáltatótól kért ki adatokat a lehallgató fél. Bár sokak szerint éppen ez bizonyítja azt, hogy nem valamelyik titkosszolgálat hallgatta le őket (hiszen ha így lett volna, akkor egyszerűbb lett volna közvetlenül a szolgáltatóktól kikérni az adatokat), ez sem feltétlen lenne magyarázat. A hazai titkosszolgálatok ugyanis szoktak lokális lehallgatásokat is végezni, például akkor, ha az adatforgalom eleve kódolva megy a szolgáltató felé. És persze akkor is lokális lehallgatás történik, ha a feladattal egy magáncéget bíznak meg, mivel a magáncég nem fordulhat a telekommunikációs szolgáltatóhoz. 

Külső kontroll? Ugyan már! 

Bár a hazai titkosszolgálatok kezét törvények kötik meg, nagyon nehéz, szinte lehetetlen ellenőrizni azt, hogy valójában törvényesen járnak-e el. Pontosabban nem élnek-e vissza a jog adta lehetőséggel.

Egyrészt a szervezeteket miniszterek felügyelik, akik érthető módon nem érdekeltek abban, hogy kiderüljön, ha esetleg ezek a szervek politikai megrendelésre dolgoznak. Olyannyira nem, hogy a legtöbbször éppen a felügyelő miniszterek irányából érkeznek azok az utasítások, amelyek esetleg a törvényesség határát súrolják. Másrészt ahogy a Soros-ügyben is kiderült, bármi lehet törvényes, hiszen bármire rá lehet fogni, hogy nemzetbiztonsági érdeket sért.

A szolgálatokat a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is ellenőrzi ugyan, de a testület valójában egy béna kacsa. Egyrészt azért, mert ha egy-egy ügyben valamelyik képviselő kérdéseket is tesz fel, a szolgálatokat képviselő vezetők könnyedén kifarolhatnak az érdemi válaszok elől. Ha pedig esetleg érdemi információt közölnek is, az ellenzéki képviselő nem hozhatja azokat nyilvánosságra, merthogy azok minősített adatok. Folyamatban lévő műveletről ráadásul nem is kötelesek tájékoztatást adni a bizottságban, miközben a játékterük meglehetősen nagy. Az Ekint-ügyben például azzal a magyarázattal is előállhatnak, hogy nem a hazai titkosszolgálatok hallgatták le az intézetet, de nincs kizárva, hogy valamelyik ellenérdekelt külföldi titkosszolgálat volt az. Az Indexnek egy, a testület elnökség tagja legalábbis úgy nyilatkozott, hogy valami hasonló válaszra számít. 

Természetesen elképzelhető az a verzió is, hogy egy magánszemély vagy egy magáncég, esetleg egy ellenérdekelt külföldi titkosszolgálat tette oda a készüléket. De miért? Mi lehetett az indíték? Talán éppen az, hogy a magyar államot keverje gyanúba, sározza be? Ám ha így történt, akkor az államnak érdekében állna a helyzet tisztázása. A BM válaszából mindenesetre úgy tűnik, a maguk részéről lezártnak tekintik az ügyet. Igaz, az Ekint nem tett feljelentést, így a rendőrség nem is tud mivel foglalkozni.

Ki lehet-e deríteni, ki volt az elkövető?

Ami történt, az bűncselekmény, legalábbis abban az esetben biztosan, hogy ha nem valamelyik magyar hatóság végezte az adatszerzést. (És természetesen akkor is bűncselekmény, ha a hatóság törvénytelenül járt el.) 

A tiltott adatszerzésért akár börtönt is kaphat az elkövető. 

Az Indexnek név nélkül nyilatkozó titkosszolgálati szakemberek mindenesetre szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy ha feljelentést is tenne az Ekint, akkor valaha is kiderülne, hogy ki és miért hallgatta le az intézetet. Ha a titkosszolgálat csinálta, akkor azért, ha pedig a titkosszolgálatnak bedolgozó valamelyik magáncég, akkor azért.

Ha pedig valaki más, akkor pedig azért, mert önmagában a lehallgató eszköz megvizsgálásával legfeljebb csak azt tudnák kideríteni a szakértők, hogy haditechnika vagy egyszerű készülék-e az, amit az Ekintben találtak. Esetleg még kideríthetik azt, hogy ki lehet a gyártója, forgalmazója a készüléknek, mivel a hazai piacon ez egy viszonylag szűk kör. De a felderítést nehezíti, ha az eszközt illegálisan, külföldről szerezték be. És ha el is jutnak a gyártóhoz vagy a forgalmazóhoz, az elkövetőt jó eséllyel akkor sem találják meg. 

Forrás: Index

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!