vasárnap, december 11, 2016

Titkos viszony, az iskola neve is legyen titok. Nóra tanárnő se legyen Katalin, és nem is technikatanár. Csak valaki, aki szerint fontos ez a demonstráció. Mert rögtön a tárgyra térünk, volt-e igazolatlan órája itt a tanároknak március 30-án? Nóra megvonja a vállát. Aha, igen, volt. Nem  mindennel értek egyet, de Pukli mellett ki kell tartani, szimpatikus, szemüveges. Jók az ingei. Kacag. De most komolyan. Ez elvi kérdés, ha az igazgató visszakozik a szakszervezettel, akkor is. Ez a Pukli nagyon bátor, mindent feltett egy lapra. Pedig benyomták a Telekibe, Zuglóban mindenki tudja. Ha nem jön be, majd elmegy külföldre, de hátha bejön neki. Független, szuverén. Mindent bevallott. Jó arc, lehetne ő a jövő, bár én nemsokára nyugdíjba megyek. Fiatalok nálunk meg nem nagyon vannak. Ki megy ma tanárnak? Nóra sóhajt. A tanárnő csimbók a társadalom ideológiai gerincén. Nincsenek itt reformok, csak a gerincünk roppan. Nehéz szembeszállni a kiadott parancsokkal. Parancsol a klikk, a törvény, a tankönyv, a szülő és a gyerek. Kisjövedelmű tanárnők. Néha laposkúszásban, nem dicsekszenek az állásukkal. Hol vannak az erős férfiak? Igazgató és a tesitanár. De már ők sem erősek. Őszül a hajuk. A társadalom utolsó bolondjai, az utca végén laknak, az alvégen. A tanárok? Kik ma ők? A kormány szemében felesleges emberek, a családok szemében ők a felelősek azért, hogy kijut-e külföldre a gyerekem. Hogy jó állása lesz-e, mindenki azt szeretné, ha elmenne innen a gyerek. Vagy a másik típus, aki nem szeretne semmit. Csak ne legyen otthon a gyerek, tanuljon meg mindent az iskolában. Hát azért van a tanár, nem? Sok a nyári szünetük, már Kádár is megmondta, meg Horn, hogy baj van a filozófusokkal. Mindkét típus ugyanarra hajt, a jó iskolára és a jó tanárra. A mi iskolánk most nem ilyen, de én nagyon szeretem, és irtó fáradt vagyok tőle. Meg csapzott is néha. Ez az iskola régen jónak számított, ma inkább korrekciós sulinak mondanám. Hátrányos helyzetű gyerekek járnak ide, mélyszegénységben élő szülők, akadnak alkoholisták, többen munkanélküliek. És sportolók? Igen, sok gyerek sportol a Kőér utcában, az nagyon jó dolog. A lakótelep, ahol az iskola van, a hetvenes években épült Kispesten. Annyi a különbség a régi suli és a mai iskola között, hogy ma szinte kizárólag női munka a tanítás. És persze mindenkinek volt egy hülye tanára. Meg amúgy nálunk országosan hülyék nők (ezt már Márai Sándor is megmondta), aztán a tanárok a hülyék. Így duplán megkapjuk. Nem is tudom, mit kezdenének, ha ez a napi robot nem volna. Jobb így, hogy alig kapok levegőt. Na, de menjünk be a szertárba, inkább ott beszélgessünk.

Végül nem a szertárba kísérem Nórát, hanem a technika terembe, ahol várja az osztálya. Tanárnő, jelentem, ma finom a tea az osztályfőnöki órán. Ketten hiányoznak igazolatlanul. Hetedikben többen szoktak. Ez egész jó, ma szép napunk van. Kár, hogy sok a felhő az iskola fölött, párás idő lesz egész nap, alig látni a zebrát. Mégis át kell menni a túlsó oldalra.

Sportos, magas, eleven, jókedvű fiatalok. Forgószékek, satuasztal, linóleum.

Azért ültem vissza a régi iskolámba, hogy megnézzem, miben más most, mint harminc éve. Nem tudtam eltévedni. Mert mindent pont ugyanúgy és ugyanott találtam. Kissé megkopott, átradírozott, karcos. Fényét vesztett és átnevezett. De a satupad és a kalapács is ugyanaz. Kartonok, Technokol. Na, persze, nekem sem krétás a kezem. Így is volt min meghatódni.

Gyorsan ragasztunk a zsibongó ablakára egy nyuszi fület. Közeleg a húsvét. A technikatanár a díszek felelőse. Nóra szabad, ő egy kivételes tanár. Kedves, lelkes, úgy ismerem, akkor is, ha nincs kedve, titkolja. Technikatanár, olyasmi, mint a rajz, vagy a tesi, vagy a zene. Hittan. Ott lehet beszélgetni. Nóra itt tanított a paneliskolában, amikor nyolcadikos voltam. Akkor született a gyereke. A gyereke azóta felnőtt, mind a kettő, külföldön dolgoznak, ő meg skypenagymama.

1988-ben voltam nyolcadikos. Most megyek vissza először a régi iskolámba. Esik az eső, hétfő van, harmadik óra. Csengetnek. Egy pesti lakótelepen járok, mellette az óvoda, a védőnői szolgálat. Kukák, menzaszag. Kolbászoló kutyák és néhány hajléktalan, akik ennivaló után kotornak a lépcsőházakban. Ismerem jól a lépcsőházakat, harminc éve jártam itt utoljára, a szemétledobó szaga, a felpörkölt linóleum, először itt gyújtottunk rá edzés előtt. Edzés, papírgyűjtés, az első házibulik. Körbejárok, fitneszterem az étterem helyén, néhány drogárus és drogos, bóklászó hajléktalan, puffadt arcú nyugdíjas bevásároló szatyorral, vagy egy kutyával. Érkezik az iskolai ebéd. Jó hallani az óvodásokat, ahogy sétálni mennek. A védőnői szolgálat rozsdás bejárata, sorban érkeznek a kismamák. Aztán az iskola bejárata. Kerületi hírek, bizonyítványok, dicsőségfal. Piros és fehér, mint régen a tesicuccunk.Végigszaladunk az épületen, kenyér műanyag tálcán, kifli és csoki. Iskolabüfé a rács mögött, Balaton szelet és zacskós kakaó. Szalagavatós táncpróba az aulában, ja, nem. Farsang, aztán húsvéti szünet. A negyedik órán iskolagyűlés van. Aki nem hiányzott a félévben egy napot sem, kap ajándékot az igazgatótól. Elkapom a gyerekek mosolyát. Nóra fényképez, nemsokára újraszerkeszti a dicsőségtáblát. Tolltartók a lábfejeknél. Tapsolnak az osztályok, meghitt percek. Vége a nagyszünetnek, kérem a telefonokat elrakni. Nóra csóválja a fejét és elkezdi főzni a teát. A telefont senki nem rakja el, kimennek a teáért, tovább nyomkodják. Pedig az aradi vértanúkat kérdezik a következő órán, az a google-ben benne van? Na, tessék má’ megmondani? Nóra néni. Hát akkor mégiscsak szükség van a telefonra, mosolyognak a hetedikesek. Szorgalmasan jár az ujjuk, nyomkodják és húzogatják a felületet a technika teremben. Egy kispesti általános iskolában vagyok. Onnan lehet tudni, hogy nem budai, hogy a …. De nem, inkább nem mondom el újra.

Készítettem képeket, ez volt az én iskolám. Egy napra beültem a padba. A felsősök kezében mobil, körbeülnek és chateznek. Kivel beszélgetnek? Kérdezem naivan. Azzal, aki mellettük ül. A telefon a meghosszabbított kéz, a jövő, nyelv a nyelv helyett. De ez az iskola mi helyett? Kicsengetnek. Az ügyeletes kinyitja az ajtót. Kezdődik a napközi.

Forrás: HVG

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!