csütörtök, december 08, 2016

Minden tisztelet azoknak az íróknak és költőknek, akik felolvasással harcolnának a városligeti fákért, de ugye ezt nem gondolták komolyan?
Ugye, nem hiszik, hogy a versek megállítják az erőgépeket? Hacsak nem erre az alkalomra írnak olyan verseket, amelyek a fizikai ellenállásra buzdítanak. Régóta úgy érzem, hogy a rendszerrel szembenállók között van egy patetikus és önsajnáló érzület, amely leginkább saját tehetetlenségében gyönyörködik és önmaga nagyszerűségében fürdik, felmagasztalva vert helyzetét.
Amikor az Orbán-rendszer megszületett, és pontosan lehetett tudni, mi lesz a NER, hasonlót éreztem a gitározgatásoknál is. Volt az előző átkosban egy funkciója a Sárga rózsának és hasonló daloknak, amikor a totális diktatúra felől haladtunk a békés demokratikus rendszerváltás felé, orosz tankok árnyékában. De most a demokráciából a fasiszta diktatúrába való békés átmenet idejét éljük, körülöttünk demokratikus és szabad Európával. Demokratikus Alkotmányunk volt, amely tiltotta az államcsínyeket. Ilyenkor nem gitározni kell, hanem odamenni, és megakadályozni, hogy megdöntsék az alkotmányos rendet.
Hasonlóan nagy szeretettel tekintettem azokra, akik a Szabadság téri náci emlékműnél tiltakozásokat szerveztek. Látványosan jelezték, hogy ez az emlékmű minek állít emléket. Aztán elindultak a beszédek és felolvasások, menő lett a náci emlékműnél a felolvasás és beszédmondás, és az volt az érzésem, hogy az egész a szervezők eredeti szándéka ellen fordul, öncélúvá kezd válni. Sok a duma, kevés a tett. Azt az emlékművet nem lett volna szabad engedni felállítani, éjszaka sem, és ha mégis felállították, le kellett volna dönteni. Az alkotmányos rend megdöntése nagyobb bűncselekmény volt, mint annak az emlékműnek a ledöntése lett volna.
Ezek mind alkalmak lettek volna a fasiszta rendszerrel való szembenállásra. Az iskolában a tábla előtt már nem lehet harcolni az egyetlen kötelező tankönyvvel a fasizmus ellen. A gyávaság mindig győzött. A legbátrabb a 80 éves Mécs Imre volt, akit a rendőröknek fizikailag kellett eltávolítania, és még elő is állítottak. De magára maradt, nem védte meg senki. Pedig tudni lehetett, hogy a náci emlékmű az Orbán-rendszer keresztény-fasiszta ideológiájának és alaptörvényének szoborba öntött mása. Nemcsak szimbolikus jelentősége van. Az a szobor az ország birtokbavétele és fasiszta leigázása, a rendszer antiszemita jellegének jelképe.
Tényleg el kellene dönteni, hogy mit akarunk. Ha tiltakozunk, akkor tiltakozzunk, de ne nevettessük ki magunkat. Ne szépelegjünk saját nagyszerűségünkben. Ha gyávák vagyunk megvédeni a demokráciát, a szabadságot, az iskolát, a nyugdíjat, a fákat, akkor menjünk haza, csukjuk be az ajtót és nézzük némán mit művelnek ezek. Akkor ne szavalgassunk, ne építsük a glóriát a fejünk fölé a nagy beszédeinkkel. Ne tetszelegjünk magunknak, amikor éppen gyávák vagyunk. Verseinknek ne a városligeti fákat védő civilek közt találjunk közönséget. A saját félelmeinket ne nyomjuk rájuk. Ha meg akarjuk védeni a fákat, akkor hagyjuk otthon a verseinket, vigyünk magunkkal olyan szerszámokat, amikkel a fák kivágását meg lehet akadályozni.
Fontos az irodalom, fontosak a versek. De a versek nem fogják megmenteni a fákat. El kell dönteni, hogy elszánt-e az ember arra hogy megmentse a fákat, és legalább azt kikényszeríti, hogy erőszakot alkalmazzanak vele szemben, ami ellen már nem tehet semmit, vagy csak a szokásos tiltakozást folytatja, de egy határon túl már nem véd meg semmit. Ezek az események azonban egyenként is mind alkalmasak lennének arra, hogy azok kapcsán kialakuljon egy igazi ellenállás, a rendszerrel szembeni utálat kifejezésre jusson. Ha csak egyetlen ember lenne, aki mindenre elszánt. De ilyen nincs, csak a kissé patetikus és öntetszelgő tiltakozások vannak. Az igazi tiltakozás ott kezdődik, ahol a mi tiltakozóink általában befejezik. Ebből nem kéne egyéni esteket rendezni, giccset szervezni, vagy akkor legyen belőle vurstli. Lufi, kolbász, sör.
Ha a szokásos mederben zajlik minden, akkor itt egytelen fa nem lesz megmentve, csak az ok nélküli önelégültség marad, amely mélyen felháborodik, ha valaki megkérdezi, hogy aztán hány fa maradt meg, hányat tetszettek megmenteni? Mert ha egy sem, akkor az egész nem ért semmit. A magamutogatáson kívül más haszna nem volt. Ez a száraz igazság. Ezért amikor az ember egy ilyen akcióba belefog, el kell döntenie, hogy meddig hajlandó elmenni. Abban biztos lehet mindenki, hogy azért, mert valaki tiltakozik, ezek a bűnözők nem fogják meggondolni magukat. Főleg, amikor ilyen nagy a tét: a középkori katolikus királyság, és annak örököse, a fasiszta Horthy-rendszer helyreállítása zajlik a Várban, szimbolikus építkezések a rendszer dicsőítésére.
Nem akarok tippeket adni másoknak, de ha eldönti valaki, hogy megmenti a fákat, keresztbe fekszik ennek az egész tervnek, akkor elmegy a végsőkig. Akkor a szabotázs, a fizikai ellenállás, a gépekkel szembeni “határozott fellépés” egészen a megsemmisítésig, és hasonló eszközök bevetése elkerülhetetlen. Ez nem egy demokrácia, itt háború folyik. Háborút indítottak az ország és a civilizáció ellen. Mit gondolnak, mi lenne New Yorkban, ha valaki elkezdené kivágni a Central Parkban a fákat? Az a rendszerrel szembeni ultimátum, hogy meddig hajlandó Orbán elmenni. Az nyer, aki utoljára rántja el a kormányt. Életre-halálra. De versek felolvasásának nagyjából annyi haszna van, mint halottnak a csók. Lehet ömlengeni abban, hogy mi milyen békések és kultúrlények vagyunk. Ezeket szokták ágyúba tölteni, ez az embertípus elég jól ég.
Van egy pont, amin túl már nem érdemes szenvelegni, mert nem férfias. Van egy szint, amelyen túl már nem érdemes kiröhögtetni magunkat. Nincs az a magasztos érzés, ahogyan elsiratjuk magunkat és a fákat, ami megérné azt a megalázó helyzetet, ahogyan ez a bűnbanda kiröhög bennünket. Ha nem vagyunk elég erősek, ha nem vagyunk elég elszántak, de még arra sem, hogy a Greenpeace-hez hasonló tiltakozásokat tartsunk, hogy legalább rendőröknek kelljen erőszakkal elvinni onnan, akkor ne mondjunk verseket egymásnak, teljesen hülyét ne csináljunk magunkból.
Én nem küldök senkit szembe az erőszakkal, senkit nem biztatok arra, hogy megtegyen olyat, amit nem akar, és amit a távolság miatt én sem teszek meg. Nem csapdosom a más tiltakozó táblájával a csalánt. De ha mi, a világ bármely pontján élő demokraták, egy szellemi közösségbe tartozunk, vagy az ellenségeink egy kupacba tartozónak mondanak minket, akkor ha lehet, ne égessük egymást. Ne rendezzünk temetést és halottsiratást ott, ahol harcolni kellene. Ezeknek nem vers kell, hanem Molotov koktél. Abból értenek. És akkor eldönthetik, hogy nyílttá teszik a diktatúrát, és erőszakot alkalmaznak saját népükkel szemben, vagy meghátrálnak.
Minden tisztelet azoké, akik eddig fizikailag is ellenálltak, éjszaka őrséget állítottak. De sikeresek akkor lesznek, ha nem adják meg magukat és bátorságuk másokat is felbátorítanak. Nem hiszem, hogy ehhez versekre van szükségük.
De ha már annyira kell a vers, itt van egy klasszikus, olvasgassák ezt:

Sajó Sándor:

A VÉN BOLOND
„…Csitt!
Jer közelebb egy kicsit,
Titkot mondok:
Temetésre szólt az ének,
Nem hallották, csak a vének,
Vén bolondok;
Nagy halottat vittek, vittek.
Tudjátok-e, kit temettek?
Engem, téged, mindnyájunkat:
Ezeréves országunkat;
Beleölték vérfolyóba,
Tették hármas koporsóba,
Mint egykor a hun királyt –
Sírba vitte saját népe,
S azt se mondja: be kár érte –
Senki egy jajt nem kiált…
Én se!… én már kacagok,
S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
Nincsenek már magyarok,
Én se leszek halott ország bolondja!

Ejhaj, igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája;
Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…”
(1923)

Forrás: Amerikai Népszava

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!