Néhány napig biztosan eltart, ameddig megemésztjük az előválasztáson történteket. Ki könnyebben, ki nehezebben.

Megvallom, ahelyett, hogy csökkennének az aggodalmaim, épp ellenkezőleg, napról napra növekednek.

Amennyire meg tudom ítélni, a Fidesz stratégiája az országgyűlési választások előtt jellemzően négy dologra összpontosít. Egyike ezeknek az eszelős kedélyjavító…

Folytatódik az előválasztási rémálom. Lassan olyan ez az egész, mint egy horrorfil.

Ha létezne olyan, hogy politikai orgazmus, s ennek volnának látható jelei, a magam részéről tutira ezeket a tüneteket vélném fölfedezni…

Kormányoldalon aligha örülnének jobban bárminek, mint ami az előválasztásokkal összefüggésben a versenyben maradt három jelölt között zajlik.

Annyira lehetett tudni. Kezd ez az egész egyre fantáziátlanabbá, tényleg egyre szánalmasabbá válni.

Erősen felemás érzéseim vannak az előválasztás lezárult első fordulójával kapcsolatban.

Egy stílusgyakorlat erejéig próbáljuk meg az Orbán-rezsim narratívájának megfelelően bemutatni a dolgokat.

A nyári uborkaszezont követően ma a hírözön túlburjánzása miatt nehéz megszólalni.

Nem nagyon kedvelem a felkapott, divatba jött kifejezéseket. Boldog, boldogtalan elkezdi használni őket.

Nem tudom, ki hogy van vele, de bennem Varga Judit kezd egyre nagyobb csalódást kelteni.