Visszavonhatatlanul itt a nyár. Tombol a hőség, s ilyenkor a felszabadultság kétségtelen érzése mellett legtöbbször ott ólálkodik valami tragikum is.

Vannak az embernek olyan állapotai – kórház, szerelmi csalódás, egyebek –, amikor szinte zavarják a környezetében megeső pozitív dolgok.

Olasz és finn barátaimmal vacsoráztam a minap. Nagyon szeretek különböző habitusú emberekkel beszélgetni.

Ezúttal nem vagyok hajlandó utánanézni, valóban így van-e, vagy sem, mert azt hiszem, nem tudnám elviselni, hogy egy ilyen valósággal…

Mindennek van kezdete és vége. Ahogy leír az ember egy ehhez hasonló közhelyet, azonnal gondolkodóba esik.

  „Arra kérünk, hogy állj a történelem jó oldalára … Arra kérünk, hogy viselkedj valódi európaiként”.

Bár a magam részéről az évszázad meghatározó eseményei közé semmiképpen ne sorolnám – ahogy azt meglepően sokan teszik –, szó…

Letelt a hat hét, amelyet részben kényszerűségből, részben a legnagyobb örömmel töltöttem el Angliában.

Nem vagyok közgazdász. Így aztán nehezen, s feltehetően olykor tévesen értelmezem a világban zajló gazdasági és pénzügyi folyamatokat.

A külügyi kormányzat szemében nyilván huszadrangú kérdés, hogyan néznek Angliában egy magyarra, akinek néhány hetes tartózkodásához se nemzeti, se párt,…

A Stonehenge mellett ért a hír. Épp azon tűnődtem a látványtól lenygözve, miként képes 4500 évet átívelően is összekötni bennünket…

Megint alig találok szavakat. Azaz szavak még csak volnának, de nem mindent ír le szívesen az ember.