Ebben az áprilisi derengésben hajlamos az ember megfeledkezni arról, hogy baj van a világban.

Ideje hozzászoknunk egy új beszédmódhoz.

Már szinte ráunt az ember, annyiszor elmondták a járvánnyal összefüggésben, hogy holnaptól minden másképp lesz, mint korábban.

Régóta figyelem Orbán militáns megnyilvánulásait.

Tegnapelőtt virágba borultak a liliomfák. Igen, így: liliomfák.

A Nemzeti Alaptanterv módosítását követő hullámverést után a digitális átállás és a távolléti oktatás ismét a hazai köznevelés problémáira irányította…

Mennyire kell Maruzsának lenni ahhoz, hogy irritáló ostobaságokat hordjon össze az ember?

Nem az a legnagyobb probléma, ha egy rendszer embertelen.

Ha valakinek, hát egy megtakarításokkal nem rendelkező miniszterelnöknek tudnia kell, milyen az, amikor az ember pusztán – ahogy mondani szokás…

Utálom, ha nem értem a dolgokat. Márpedig a tegnap kihirdetett veszélyhelyzet közoktatást érintő intézkedéseit továbbra sem értem. Ráadásul a kormány…

Annyira megfogadtam, hogy ehhez a járványügyi helyzethez nem szólok hozzá.

A távollét ezúttal hosszabb lett, mint ahogy terveztem. Persze volt rá jó okom.