Regős Róbert: A rettegés foka

Csak fekszem a kórházi ágyon, s bámulom némán a plafont. Unatkozom.

Mi mást tehetne az ember egy kórházi ágyon. Háttérzajnak megteszi a tv. Igen, van. A hírözön elfedi az egyes híreket. Jobban mondva, elleplezi a valóságot. Ki a csuda figyel már arra, hol történt frontális ütközés, éppen melyik országot bombázzák, miképp fulladt kudarcba egy sorozatgyilkos utáni hajsza, milyen törvényt fogadott el a parlament, ki tartott legutóbb sajtótájékoztatót? Elegünk van a hírekből. Úgy kísérik az életünket, ahogy a szelíden vándorló felhők mögött van jelen állandóan az ég kékje.
Aztán váratlanul beidéznek valami szöveget Lázártól. A miniszterelnökséget vezető miniszter szavai az egekbe szökött ingerküszöb ellenére is magukra vonják a figyelmet. Mi van? Hát nem elég nekem a magam baja? Ahhoz már hozzászoktam, hogy a legravaszabbnak gondolt politikusunk, Orbán Viktor fura figurákkal veszi körül magát. Semjén, Balog, Németh Szilárd, Szijjártó, s lehetne még folytatni a sort, politikai bukásuk után simán castingolhatnának a Saskabaré bármely szerepére. Különösebb erőlködés nélkül hoznák akármelyik komikus figurát. A sírva vigadó Magyarország így is széjjel röhögi magát, amikor felbukkannak a képernyőn. De Lázár eddig nem volt ilyen. Soha nem tudtam egyetérteni egyetlen névelőjével sem, ám azt egy pillanatra sem vontam kétségbe, hogy Seszták mellett ő a legösszeszedettebb fideszes politikus, aki gyakran szerepel a nyilvánosság előtt.
Most azonban történhetett valami. Olyasmiről hablatyol a képernyőn, hogy Bécs egyik városrészében, ahonnan jelentkezik, húsz évvel ezelőtt egyetlen bevándorló sem élt. Mára azonban a fehér keresztény nyugdíjasokon kívül szerinte itt mindenki bevándorló. A migránsok aztán hozzák magukkal a szokásaikat, vallásukat, értékrendjüket, s mindezzel szoros kapcsolatban nő a kosz, a káosz és a bűnözés.

Atya ég! Egy magyar politikus kimegy Bécsbe és van képe szóvá tenni a biztonságot, az utcák tisztaságát? Van képe olyan nyelvi kliséket használni, amelyek abban a közegben, de a 21. században igazából bármely közegben értelmezhetetlenek? Fehér keresztény nyugdíjasokról beszél? Könyörgöm, hát hol élünk mi? Magyarország tényleg egyre inkább a rettegés foka? Miféle félelmeket akarnak még belénk ültetni? Rettegünk az állásunkért, rettegünk a démonizált Soros Györgytől, rettegünk az otthon nélkül maradt szerencsétlenektől, rettegünk az ENSZ bevándorláspolitikájától. Most pedig már rettegünk a nyomorult bécsi fehér keresztény nyugdíjasokért is? Meddig fokozható ez? Meddig lehet lejáratni egy országot politikusainak ördögi eszmefuttatásaival? Az, ahogy remegnek a hatalomért, meddig képes még eltorzítani a személyiségüket?

Lázár mondandójának a lényege nagyjából abban összegezhető, hogy amennyiben Magyarország nem állítja meg a bevándorlást, akkor húsz év múlva Budapest is olyan város lesz, mint a nagy bajban lévő Bécs. Az ő szavai szerint ők, vagyis a Fidesz, azért dolgoznak, hogy ezt a jelenséget megakadályozzák. Hát, a nép nevében köszönöm szépen ezt a felelősségteljes politikusi gondoskodást, ezt az aggódást.

Arról a Bécsről beszél, amelyet egy csomó felmérés, statisztika, tanulmány a Föld nevű bolygó legélhetőbb városának tart. Annak az országnak a fővárosáról, amelyet az aranyszájú Matolcsy György jegybankelnök legújabb prognózisa szerint 2050-re fogunk utolérni. Felteszem, ő ekkor még nem számolt azzal, hogy Lázár csapata ennek az ellenkezőjén dolgozik. Azon, hogy Budapest ne váljon olyanná, mint Bécs. Így nehéz lesz tartani a céldátumot.
Fene se gondolta volna, hogy valaha egyet kell értenem a magyar főváros jelenlegi polgármesterével. Kicsit rosszul is vagyok tőle. Abban azonban kénytelen vagyok igazat adni neki, hogy Hódmezővásárhely, meg Bécs után Lázárnak „most valahogy egy kicsit pihenni kéne.” Köztudomású, hogy a főpolgármester és a miniszter nem komálják egymást. Ezek azonban így, választások előtt bizony kemény szavak.
Ha jól nézem, Lázár megnyilatkozásában a X. kerületről, a Favoritenről van szó. Jól ismerem ezt a környéket. Egyebek mellett itt található Bécs új főpályaudvara is.

Tényleg sok bevándorló él itt. Nem tudom, az összeállításhoz honnan vették a vágóképeket, de annyi biztos, hogy kosz, káosz, vagy félelem nem található rajtuk. Tény, hogy Bécs multikulturális város. Talán ahhoz a „legélhetőbb város” címhez ennek is sok köze van. Tény az is, hogy volt időszak, amikor a lakosság 25 %-a a mai Csehország területén született. A multikulturalizmuson azonban ott senki nincs megütközve. Viszont vágókép sem árulkodik arról, hogy Lázár bárkit megszólított volna az érintett kerületben. Igaz, ott ki is ebrudalnák, ha valaki leplezetlen rosszindulattal a fehérember komfortérzetéért, biztonságérzetéért aggódna. Nézzék csak meg, hogy reagálnak a bécsiek a Lázár szavait felemlegető kérdésekre. Sértődés, de ami sokkal határozottabban érzékelhető, értetlenség követi a riporter szavait.

 Egyáltalán, milyen bizonyítványt állít ki rólunk, magyarokról egy ilyen nyilatkozat. Lassan tényleg utál bennünket mindenki. Gondol arra a miniszterelnökséget vezető miniszter, milyen lehet a szavai után magyarként odakinn belenézni egy szíriai taxisofőr szemébe? Milyen egy pakisztáni újságárustól megvenni egy napilapot? Milyen lehet a központi piacon fügére alkudni a török árussal? Bármennyire szeretem is a hazámat, Lázár megszólalása után lehet, hogy holnap inkább elhallgatnám, honnan jöttem, ha rákérdezne valaki. Egyszerűen szégyen, amit művelnek. Egyik nap Szijjártó kiabál az ENSZ-re kígyót-békát, másnap Lázár fikázza Bécset. Több szerénységet, uraim! A választások miatti zavarodottságban, a hatalomért való remegésben nem kellene a józan eszüket is elveszíteni. Már persze, ha van.
P. s.: A friss hírek két késes támadásról szólnak Bécsből. A magyar média kiemelten kezeli ezeket. Mintha Lázár szavait akarnák alátámasztani. Kevesebb hangsúly esik egy harmadik késes támadásra. Azt egy magyar nő követte el. Ahogy ezeket írom, eszembe jut a Médiaworks egyik lapjának minapi száma. A második oldal bal hasábján apró hírek szerepelnek külföldről. Öt hír egymás alatt. Ezekből megtudhattam, hogy Belgiumban robbantani akartak a migránsok, Németországban véres kézzel pózolt egy szír, ugyancsak Németországban egy migráns megszúrta húgát, majd telefonjával felvette annak haláltusáját, Svédországban a lap szerint a migránsok már kézigránáttal gyilkolnak, Berlinben pedig természetesen migránsok árulnak kábítószert. Migráns, migráns, migráns. Dübörög a propaganda gépezet. Közben egy nagyformátumú magyar politikus a Bécsben élő keresztény fehér nyugdíjasokért aggódik.

Mi nem jártunk utána, hogy vélekednek az ott élők a migránsaikról, mivel ezt megtették helyettünk mások. 

Forrás: bloggerbob.blog.hu
Címkép forrás: index.hu / szarvas