Regős Róbert: Boldogság, gyere haza
Rémes napom volt kedden.
Nyilván mindenki számára ismerős, amikor rohangálsz reggeltől estig, rossz hírek érkeznek innen-onnan, milliónyi apróság tördeli darabokra az időd és valahogy semmi nem úgy sikerül, ahogy elképzelted.
Mindettől már délelőtt kiborulsz, tehetetlennek érzed magad, s bebeszéled, hogy a világ összeesküdött ellened. Persze a te gondjaid a legsúlyosabbak, a te lelki gyötrelmeid okozzák a legtöbb szenvedést és végtelenül magányosnak érzed magad. Végül Kecskés Kriszta utánozhatatlan hangján ott dübörög a füledben, hogy már megint ez a depresszió, már megint ez a lehangoló. Türelmetlen vagy, veszekszel mindenkivel, megbántasz olyanokat is, akik segíteni szeretnének rajtad, mert jók hozzád és észreveszik, hogy nem vagy rendben. Utálatos egy állapot. Három menyét arat a part alatt.
Erre aztán ma kiderül számomra, hogy kedden volt a boldogság világnapja. Korábban, amikor még rendszeresen hajnalban kellett kelnem, mert rádióztam a szép emlékű Nyugat Rádiónál, nem fordulhatott volna elő, hogy megfeledkezzek egy ilyen jeles dátumról.
Szóval, ha tudom, hogy kedden van a boldogság világnapja, tutira nem hagyom magam legyűrni az események által. De nem tudtam. Így aztán estére maradt a jó öreg Mr. Alkohol. Pedig annyira beleégett a retinámba a Derrick című sorozatnak az a jelenete, amikor a felügyelő mélyen belenéz az aktuális stresszhelyzetet épp valamely égetett szesszel feloldani igyekvő búskomor társa szemébe, és azt mondja: Harry, tudod, hogy ez nem segít. Hálás lennék, ha valaki rálelne, s megírná, melyik évfolyam hányadik epizódjában hangzik el ez az örökérvényű mondat.
Hogy mi is kell hozzá? Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja, valamint a Jobb Veled a Világ Alapítvány felmérte. A módszerről és a részletes eredményről a HVG közölt írást tegnap.
A kutatók meg, ha már kutattak, egyben megrajzolták Magyarország boldogságtérképét. Az eredmény tulajdonképpen nem meglepő.
Igen, látható, hogy a Nyugat-Magyarországon élő emberek a legboldogabbak.
A megyei jogú városok között pedig épp az a Szombathely áll az élen, amely várost Budapest mellett oly régóta tekintem otthonomnak. Valahogy mindig jó volt oda lemenni. Az Alpokaljáról lefutó légáramlatok jólesően tisztítják meg a levegőt. Talán az utcák is tisztábbak, mint más ekkora városokban. Köztudott, hogy a jövedelmek ott valamivel az átlag fölött vannak. A ma válságban lévőnek hazudott nyugat-európai kultúrából ide könnyebben szivárgott be a szabadság érzése még az egykori határzár ellenére is. Jó ideig bosszantott, ha a zebránál megállt az előttem haladó gépjármű, pedig a közelgő gyalogos még három-négy lépésre volt a járdaszegélytől. S mivel a fővárosban egészen máshoz szoktam, bosszantott az is, hogy a gyalogos ott pontosan tudja, neki van elsőbbsége. Aztán, akár valami betolakodó, elkezdtem alkalmazkodni ehhez a környezethez és láss csodát, ma már jóleső érzéssel tölt el, ha előzékeny lehetek.
Mivel rengeteg depressziós entellektüelt ismerek, némiképp meglepett, hogy a kutatás szerint a diplomások boldogabbak, mint az alacsonyabb végzettségűek, de ez nyilván összefügg a számukra elérhető magasabb bérekkel is. Fura az is, hogy a nők boldogabbak a férfiaknál. Én nagyon kevés olyan nőt ismerek, aki elégedett a sorsával. Igaz persze, hogy mi, férfiak is szeretünk világfájdalmat mutatni.
Ami azonban az általános és aktuális életérzésemmel egyaránt szöges ellentétben van, az az, hogy a kutatás eredménye szerint a 36-50 évesek boldogságszintje a legmagasabb. Tudom, vannak egyéni eltérések, ahogy tudom azt is, az egyes egyén életét is kedélyhullámzások uralják. Nálam az utóbbi hónapokban inkább hullámvölgyek vannak. Olyannyira, hogy boldogság keddi világnapján már ott, Magyarország legboldogabb megyei jogú városában is úgy éreztem magam, mintha egyenesen a Mariana-árok mélyén bóklásztam volna. Jó szándékú tudósok kimutatásai ide, szép emlékek oda, Számomra már Szombathely sem a régi. De ki tudja, egyszer talán érezni fogom újra, hogy ez az ország legboldogabb városa.
Képek forrása: 24.hu / nyugat.hu
Forrás: Bloggerbob.blog.hu