szombat, október 20, 2018
728x90 EU Imagery

Végtelenül leegyszerűsítve a tényeket, valami egészen fura szembenállássá csupaszult a mai országgyűlési választás látszólagos tétje.

Ha jól belegondolunk, az fog dönteni, melyik az erősebb: a kormány által tudatosan megtévesztett emberek idegenektől való félelme, vagy a rendszerváltás óta példátlan mértékű korrupcióval szembeni felháborodás. A következmények persze ennél jóval bonyolultabbak.

Nem jó, ha egy ilyen fontos döntés ennyire egyszerű klisékre épül. Más alapja azonban aligha lehet a voksolásnak. Attól már végtelenül messze távolodtunk, hogy egymással vitatkozó, ám egymást megérteni igyekvő, s egymás mellett létezni képes értékrendek képezzék a választási döntés alternatíváit. Kormányzati programok sem feszülnek egymásnak. Pláne nem támaszkodhatunk e programokat megérteni segítő miniszterelnök jelöltekre, illetve azok vitájára. A politikai kultúra – az európai kultúra e szerves része – Magyarországon mára halott. A fejfájára valami olyasmit lehetne írni, hogy élt ki tudja hány évet.

Választás alkalmával talán még soha nem voltunk ennyire nehéz helyzetben. Jórészt kénytelenek vagyunk a hazugság felismerő képességükre támaszkodni. Hogy aztán ki szavaz erre, ki arra, az úgy tetszik, főleg azon múlik, ki bírja jobban gyomorral a félrevezetések áradatát. Mert aki nem foglalkozik az aktuálpolitikával napi szinten, az ugyan hogy igazodjon el a hazugságok rengetegében. Hogyan volna képes ép ésszel és egészséges lélekkel kiigazodni a politika által mesterségesen megteremtett világban? Egy olyan világban, amelynek lassan semmi köze a valósághoz. Egy olyan világban, ahol a bevándorlókkal kapcsolatban szándékosan összemossák a legális és illegális jelzőket? Ahol nem tesznek különbséget a háborúk következtében szélsőséges élethelyzetbe került szerencsétlenek és a gazdasági bevándorlók között? Hogy igazodhat ki valaki józan ésszel az egyszer a terrorizmus veszélyével fenyegetődző, máskor a letelepedési kötvény mellett érvelő miniszter szavai között? Hogy igazodjon el, ha az egyik nap azt hallja, hogy ide aztán semmi féle kvóta szerint be nem teszi a lábát senki, a másik nap meg kiderül, hogy már régen teljesítettük az elvárásokat? Mit jelent számára a tényként tálalt, ám soha be nem mutatott Soros-terv, a bonyolult Uniós elképzelés, vagy az ENSZ globális nézőpontja? Kihez fordulhat az egy csatornás kommunikáció mellett, ahol tényként közlik, hogy aki nem az egyedül üdvözítőnek tartott útra voksol, annak bizony szembe kell néznie a kerítés jóformán senki által nem támogatott lebontásával és annak következményeivel? Hogyan mérlegeljen, amikor a legtöbb településen a hagyományosan egyetlen hírforrásnak tekinthető megyei lapok címlapján ugyanaz a kép és ugyanaz a felirat pöffeszkedik: Mindkét szavazatot a Fideszre!

Kép forrása: 444.hu
Lehet-e valós információk nélkül felelős döntést hozni? Miféle legitimáció kerekedhet ebből. Különös tekintettel arra, hogy egy kormány legitimációjának csak egyik felét adja az, hogy melyik oldalra szavaznak többen. Legalább ennyire fontos az is, hányan szavaznak összesen. Mert egy miniszterelnöknek nemcsak az övéit kell képviselnie. Akárhogy is lesz, de azt a kb. nyolcmillió magyart is, aki egyáltalán nem, vagy nem az ő politikájára szavazott. Ki képes ma erre?

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all