szerda, november 14, 2018
728x90 EU Imagery

Ott hagytuk el legutóbb, hogy ne menjünk bele a számmisztikába.

Valahol tényleg teljesen mindegy, hogy 20, 40, 60, vagy 100 ezren voltak kint április 14-én a Kossuth téren.

A lényeg nagyjából az, hogy kinn voltak, s hogy kifejezték nemtetszésüket a kormány eddigi tevékenységével, Orbán Viktorral, a választási rendszerrel és mindazzal szemben, ami a következő négy évben várható.

Ennek a tömegnek láthatóan semmi kétsége nem volt, hogy abban, ami jön, vagy jöhet, számára éppúgy nem lesz semmi köszönet, mint az előző három Orbán kormány idején. Demokrácia deficit, mértéktelen korrupció, permanens hazudozás. Mondhat Rogán akármit arról, hogy ez a választás nem valaminek a folytatását jelenti, hanem egy új kezdetet, ülhetnek új altestek a bársonyszékekbe, az arcátlanság továbbra is arcátlanság marad, a retorika pedig a régi.

Aki mást, többet várt a tegnapi rendezvénytől, annak meg kell értenie valamit. Van itt egy fura ellentét. Ellentét aközött, amit ez a sokaság kíván, s aközött, ahogyan ez a cél elérhető. Egy tömeg mindig és szinte szükségszerűen türelmetlen. A természetéhez tartozik. Ez a mostani változást akar, méghozzá azonnal. De világos előtte az is, hogy amit követel, azt nem ezen az estén és nem neki kell megtennie. Rengetegen voltak, sokféle értékrend felől érkeztek, de egyet akartak: megszabadulni Orbán rendszerétől.

A helyzet nagyban hasonlít ’89-hez. Ez nem ’48, nem ’56, de még csak 2006 sem. Talán hozzá tartozik az is, hogy este az FTC Debrecenben játszott. A lényeg azonban az, hogy van egy sokszínű, mégis egységes akarat, ahogy ’89-ben is volt. Politikát ebből az akaratból, nem a tömeg fog csinálni. A beszédek egyelőre lehetnek fésületlenek, az előadók elizgulhatják a mondataikat, s lássuk be, új Petőfi sem született. Az egésze, ha valóban Soros mozgatná a szálakat, ahogy fantáziátlanul és dög unalmasan a Fidesz persze belengette ezt is, nyilván lehetett volna ütősebb. És röhöghet kényelmes otthoni foteljeiben a NER elégedetten hátra dőlve, popcornt tömve magába a TV előtt. Ez az akarat megmutatta, hogy létezik.

Szóval lehetett volna másképp is, de béke volt. S bár mindenki tudja, hogy fogyatkozó számban fognak jönni újra, meg újra, talán jó, hogy így volt. Az ellenzéki politikának most az a dolga és felelőssége, hogy újra építse önmagát. Hogy hiteles, új arcokkal és szerveződésekkel szerezzen érvényt ennek az eltérő irányból érkező egységes akaratnak. Hogy megrajzolva saját új karakterisztikáját. Csak figyelnie, és gondolkodnia kell. Aztán kiállni a nyilvánosság elé, méghozzá a leggyorsabban.

Hogy mit akarnak mindazok, akik nem haszonélvezői a NER-nek, akár ebből az estéből, a szónoklatokból, skandálásokból, transzparensekből is megtudhatta, ha eddig nem tudta volna. Ám a politika szintjén megjeleníteni ezt az akaratot addig kell, amíg végleg nem találjuk Európán kívül magunkat. Amíg a civil társadalom hitelesen tudja jelezni, hogy nem közeli, s távoli diktatúrák, hanem Európa értékrendjét akarja követni. Addig kell politikailag érvényt szerezni ennek az akaratnak, ameddig tényleg el nem fogy ez a türelem.

Talán épp ez a sürgetés volt itt a lényeg. Fröcsöghetik továbbra is ostoba szócsövek, hogy ezt a tömegdemonstrációt is Soros szervezte.

Ennyi ember előtt nem egyszerű.

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all