Regős Róbert: Milyen jövő vár rájuk
Pénteken elballagtak, ma pedig megkezdték az érettségit. 110.700-an. Már az kemény vitákat generál, hogy ez sok, vagy kevés.
A tankötelezettség felső határának csökkentése, a közismereti tárgyak száműzése a szakképzésből, a középiskolai tankönyvek teljes egységesítése pontosan jelzi, milyen irányba szeretné a jelenlegi oktatáspolitika formálni a közoktatást Magyarországon. Az biztos, hogy a minden felé hangoztatott tudás alapú társadalom nem ilyen alapokra épül. Márpedig felzárkózás a világ fejlett részéhez e nélkül aligha képzelhető el.
Persze szegény kölykök meg fogják csinálni. Érvelni fognak. Mert 18 év alatt ebben az országban annyit tutira megtanultak, hogy aligha van fontosabb dolog a látszatnál. Írj ki közbeszerzést, hogy legyen olyan, mintha itt tisztességes verseny folyna egy-egy munkáért. Építs stadionokat, oszt tegyünk úgy, mintha lenne labdarúgásunk. Érvelj, had’ higgye mindenki, hogy mi komolyan vesszük a kompetencia központú oktatást.
Ahol 35-en ülnek egy osztályteremben irodalom, vagy történelem órán – és ők még szerencsés helyzetben vannak, mert legalább egyelőre tanulhatnak ilyen tárgyakat -, ugyan mondja már meg valaki, egy héten hány perc jut arra, hogy megszólaljon egy-egy diák? Hogy felálljon és kifejtse a véleményét. Hogy megfogalmazzon egy állítást (nem a másét) és meggyőzzön bárkit az igazáról. Kiszámolta valaki? Aki járt középiskolába, pontosan tudja a választ: jellemzően egyetlen perc sem. És nem a tanár miatt. Egyszerűen képtelenség, hogy ennyi ember megszólaljon.
A nemzetközi felmérések pontosan mutatják, hogy nálunk valahol nagyon félreértik a döntéshozók a 21. századi oktatás elvárásait. A hazai közoktatás nemhogy segítené, de kifejezetten gátolja az önálló gondolkodás fejlesztését, a boldoguláshoz nélkülözhetetlen kommunikációs kompetenciák kialakítását. Láttam külföldön ezt-azt. Laikusként is egyértelművé vált a számomra, hogy a nálunk fejlettebb országok oktatása a kommunikációs készségek fejlesztését és az információhoz való hozzáférés képességének kialakítását tekinti legfontosabb feladatának.
110.700. Ők már döntöttek. Nagyjából harmaduk, ha be is adta a jelentkezését hazai felsőoktatási intézménybe, azt csak a biztonság kedvéért tette. Tapasztalataik alapján eszük ágában sincs Magyarországon továbbtanulni. Ennek ezernyi oka lehet. Ezek a gyerekek ugyanis nem hülyék. Még akkor sem, ha évekig megpróbáltak hülyét csinálni belőlük. Pontosan tisztában vannak azzal, hogy addig, ameddig egy alacsony GDP mindössze fél százalékát fordítja egy ország a felsőoktatására, addig nem lehet versenyképes, és így ők sem lehetnek sikeresek.
Tudják ők, 110.700-an azt is, hogy munkaerőhiány ide, munkaerőhiány oda, diplomával könnyebben és magasabb bérért tudnak elhelyezkedni. Legalább ettől a reménytől nem kellene megfosztani őket. Aki külföldön tanul 4-5 évet – propagandapéldát persze mindig lehet mutogatni az ellenkezőjéről az M1-en -, az a későbbiekben nagy valószínűséggel csak családi ünnepekre, osztálytalálkozókra és temetésekre fog hazajárni. Sajnos kijelenthető, hogy a legjobb koponyák hagyják el az országot. Ők jó helyre kerülnek. De milyen jövő vár a maradókra?
Forrás: BloggerBob
Képek forrás: kisalföld.hu / eduline.hu / index.hu