Regős Róbert: Nem kirívó adat
Van már új kormánya az országnak. A negyedik Orbán-kormány. Mondhatnánk, jóból is megárt a sok, de úgy tetszik, korai még azon töprengeni, 12 év után újabb 4 év sok, vagy kevés. A vezér az utóbbi napokban többször is elmondta, ő nem ciklusokban számol. Helyette folyamatokban gondolkodik, s jövőt kutató pillantása jelenleg 2030-ig lát előre.
Senki nem lát Orbán fejébe. Talán jobb is így. De 24 év Magyarországon abszolút rekord. Sőt, már az is, ha ezt a mostani ciklust végig kitölti. Lazán megelőzheti a jelenlegi rekordert, Tisza Kálmánt, aki 1875 és 1890 között 15 éven keresztül volt az ország miniszterelnöke. De ne fussunk ennyire előre, nem lóverseny ez kérem. Álmodni én is tudok, csak az én álmaim többnyire nem valósulnak meg. Mint teszem azt az sem, amit április 7-ről 8-ra virradó éjjel álmodtam.
Térjünk azonban vissza a kormányra. Aki elment, elment. Legyünk hálásak, hogy távozott. Nem fogunk visszasírni senkit. Még akkor sem, ha a régiek, s az újak a tízparancsolattal, szervilis mosollyal, határon elszórt szendvicsekkel, szépen gyarapodó társasházi szomszédokkal, pénzügyi rátermettségükkel, hogy a megbékélés jegyében másról szót se ejtsünk, már eddig is letették nem túl bíztató névjegyüket. Orbán környezetében most mindenki optimista. Legyünk hát mi is azok. Engedjük meg magunknak ezt a luxust, csak nehogy nagy pofára esés legyen belőle.
Az első jóhírek az új innovációs és technológiai miniszter (győzzem megjegyezni ezeket az idióta elnevezéseket) meghallgatásáról származnak. Megmondom őszintén, rossz alvó vagyok. Elalvás előtt gyakran hosszú órákon keresztül forgolódom. Ilyenkor rendre hülye gondolataim támadnak. A minap például azon rágódtam, hogy nemcsak Európa, de Magyarország is elöregedni látszik. Mára azonban már tudom, hogy felesleges ez a buta aggodalom. Palkovics László szerint ugyanis a társadalom elöregedése több lehetőséget jelent, mint kihívást. Jó, persze korábban még nem tudtam, hogy elég betartanom a tízparancsolatot, s én is aktív szépkorúvá válhatok.
Ha nagyon őszinte vagyok, be kell vallanom azt is, engem hosszabb ideje nyugtalanít, hogy egybehangzó adatok szerint meghaladja a 610 ezret a Magyarországon kívül élő honfitársaink száma. Nem sok ez egy kicsit? Palkovics László azonban ebben a tekintetben is megnyugtató válasszal szolgált. Szerinte ugyanis ez nem kirívó adat, s igazából a környező országokból is hasonló mértékben vándorolnak el az emberek.
Ez a kormány azonban, ahogy Orbán eddigi kormányai is, stratégiai feladatának tekinti a lakosság fogyásának megállítását. Halottakat feltámasztani valószínűleg még a vezér sem tud. Sőt, ahogy a hazai egészségügy alakulását néztem, s tapasztalom a saját bőrömön is, a halálozási ráta sem fog sokat javulni a közeli jövőben. Akkor hogy is fog itt csökkenni a lakosság fogyása?
Ráadásul az elvándorlók jellemzően az aktív népességből kerülnek ki, ezzel is generálva a társadalom elöregedését. Mi fog kisülni ebből? Ez a 610 ezer ember a 4.6 milliós gazdaságilag aktív népesség (a KSH adatok itt érhetők el) több mint 13 %-a! Nem hiányzik itthon senkinek ez a tömeg?
Nem kirívó adat. Meglehet. Nekem azért soknak tűnik. Egy bársonyszék várományosától pedig elég rossz akusztikája van, ha bagatellizálunk egy ekkora számot. A magam részéről nyugodtabb lennék, ha arról hallottam volna valamit, hogyan fogják csökkenteni ezt a számot.
Képek forrása: MTI/Kovács Tamás / regikonyvek.hu / index.hu
Forrás: BloggerBob