Regős Róbert: Kétszer ad, ki gyorsan ad

A miniszter hosszasan figyelte kontúr nélküli körvonalait a párában úszó, összemaszatolt fürdőszobatükörben.

A forró reggeli zuhany után minden igyekezetével azon volt, hogy a foltok, cseppek, vízfolyások rengetegében találjon egy olyan aprócska felületet, ahol szembenézhet végre önmagával. Nem volt könnyű dolga. Így aztán szinte vakon, taláromra kezdte kurta hajára felvinni az ujjbegyére vett waxot.

Az járt a fejében, ha esetleg úgy alakul, hogy el kell kísérnie a főnököt Erdogan beiktatási bulijára, ott a kutya nem fog figyelni rá. Tulajdonképpen már régen beletörődött abba, hogy ahol megjelenik, ott a miniszterelnök mindig elviszi a showt. Pedig ő tényleg elkövet mindent, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Újabban még a tarkójától a homlokáig húzódó szelíd taréjt is konszolidáltabbá tette. Mégis, hiába böfögi fel a NER összes közhelyét, az az érzése, hogy őt nem szeretik igazán az emberek, s minden erőfeszítése ellenére a közvélekedés a második, vagy még inkább a harmadig vonalba tartozó politikusnak tartja.

Fájt ez neki, fájt erősen, pedig lám, itt és most, a tükör előtt is azon gondolkodik, örlődik, töpreng, hogy miképp szolgálhatná még erőteljesebben, még hatékonyabban az emberek és a haza érdekeit. A tisztánlátás érdekében tenyérpárnájával megpróbálta egy kisebb területről eltávolítani a párát, de a tükörképe ettől még torzabbá, az eddiginél is felismerhetetlenebbé vált. Utálta ezt a nyirkot. A megjelenésével amúgy egészen ki volt békülve. Ha száraz tükörből nézett vissza önmagára, olykor még egy-egy elismerő hm, vagy na is elhagyta az ajkait. De ez a pára a halála volt. Magára terítette inkább nehéz, sötétkék frottírköpenyét, s elindult a gardróbszoba felé.

Az étkezőn áthaladva megakadt szeme a televízió képernyőjén. Először csak az izgatott mozgolódás keltette fel a figyelmét. Mindenféle egyenruhások, vezettek el valakit, vagy valamit egy mentőautóhoz. Annyi azonnal érzékelhető volt, nem szeretnék, hogy a kamerák rálássanak arra, amit ők takarni próbáltak.

A kommentár aztán világossá tette, hogy a távoli képeken az a mentőakció látható, amely a barlangrendszerben rekedt tizenkét focista srácért és edzőjükért folyik napok óta. Már tegnap épségben felszínre hoztak négy kölyköt, ma pedig a hírek tanúsága szerint újabb négyet. A szája sarka kissé idegesen megrándult. Valahogy úgy, mint amikor kellemetlenkedő újságírói kérdésekre kell válaszolnia.

Tájékozott miniszter ő. Pontosan tudta, hogy egyetlen nap leforgása alatt két brit miniszter és egy államtitkár is lemondott, köztük a külügyekért felelős Boris Johnson. 

Azzal is tisztában volt, hogy a rohadék balliberális, Soros-bérenc ellenzéki sajtó már előre dörzsöli a tenyerét, amiért Orbán ott lesz Recep Tayyip Erdogan beiktatásán, s megpróbálják majd ezt az eseményt is a szokásos módon kimaxolni, hogy ugye a főnök diktátorokhoz dörgölőzik. Pedig neki tényleg meggyőződése, hogy a törökök fontos stratégiai partnereink lehetnek, s ugye ki a francnak volna inkább meggyőződése egy ilyen koncepció, mint neki, a miniszternek.

Mindezt azonban felülírja ennek a tizenkét thai fiúcskának és edzőjüknek a kálváriája. A hanyatló nyugat persze rárepült a dologra. Küldtek búvárokat innen, mentőegységeket onnan, felszereléseket amonnan. A Teslás Elon Musk még egy mini tengeralattjárót is feldobott, s pörög a nevük a világsajtóban. Na jó – gondolta – s elkezdett fejben megfogalmazni egy közleményt. Ebben mindig is jó volt. Közleményt fogalmazni kölyök kora óta remekül tudott. Alig hallhatóan mormolta a szavakat, amelyek szerint Magyarország felajánlja segítségét a június 23-án, itt egy pillanatra megállt, elgondolkodott, majd folytatta, szóval június 23-án a barlangrendszerben rekedt ifjúsági focicsapat kimentéséhez. Elvégre, ahogy a latin mondás tartja, bis dat, qui cito dat. Még arra is kitért, hogy hazánknak barlangi mentőszolgálata – tényleg – nemzetközileg elismert.

Amikor ehhez a gondolathoz ért, hirtelen fordulattal visszatért a fürdőszobába. A tegnap este a polcon felejtett arany mandzsettagomb jutott az eszébe. A tükör még mindig lucskos volt a párától. Ösztönszerűen próbálta letörölni a köntöse ujjával. Az anyag aprócska szálai után azonban, ha lehet, még kuszább állapotok maradtak. Amikor belenézett a tükörbe, nem ismert önmagára.
A nemzetközi összefogásnak köszönhetően holnap talán sikerül mindenkit felszínre hozni a Tham Luang barlangrendszerből.

Képek forrása: nlcafe.hu / nl.depositphotos.com / 24.hu

Forrás: BloggerBob