Regős Róbert: Orbán bejelentkezett II.

Orbán 2018-as tusványosi beszéde olyan nagyívűre sikeredett, hogy a tegnapi nap folyamán egyetlen szuszra képtelen voltam összegezni mindazt, ami vele kapcsolatban az eszembe jutott.

Volt szó az elmúlt nyolc év lila ködbe burkolódzó felmagasztalásáról, s Magyarország jövőképéről a határokon belül, valamint a Kárpát-medencei térségben, egyenesen 2030-ig tekintve előre.

Az Orbán-beszéd e két felvonásának közös vonása, hogy nagyjából annyi a köze a realitásokhoz, mint Holle anyónak az augusztusi havazáshoz. Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy nekem egyre inkább úgy tűnik, az a valóság, amelyről a miniszterelnök beszél, a részigazságok ellenére egyáltalán nem is létezik. Mert ugyan milyen alapja lehet egy szerencsétlen Bulgária mellé sodródott országnak arról ábrándozni, hogy belátható időn belül Európa legjobb öt országa közé fog tartozni, jelentsen ez bármit is.

ov tusvanyos1
A helyzet az, hogy a miniszterelnök beszédeiben többnyire rend van, csak épp az általa használt fogalmak tisztázatlanok, valamint az összefüggések teljes mértékben érvelés nélkül maradnak. Abba most nem megyek bele, hogy milyen történelmi személyiségek kedvenc szórakozása volt az érvelés nélküli kinyilatkoztatás. Tény, hogy százezrekből, milliókból lehet ezzel a módszerrel hülyét csinálni. Had’ mutassak néhány példát az idei beszéd harmadik része alapján.

Itt van mindjárt az az öt tézis, amelyet személyesen ő fogalmazott meg, s amely tézisek azt célozzák, hogy Közép-Európa elfoglalhassa méltó helyét Európában. Ez a személyesség – „Én öt tézist fogalmaztam meg a közép-európai építkezés számára” – határozottan jelzi a térség problémáiról való felelős gondolkodás szándékát, s vélelmezhetően a felelősségvállalás készségét is.

Az első tézis így szól: „minden európai országnak joga van megvédeni a keresztény kultúráját, joga van elutasítani a multikulturalizmus ideológiáját.” Hangzatos kijelentés, s nyilvánvalóan bárhol tetszést arathat. Épeszű ember nem vonja kétségbe ezt a jogot. Csakhogy a kijelentésben varázsszavak szerepelnek, amelyek könnyen letéríthetik a gondolkodást az ésszerűség mezsgyéjéről. Megvédeni a keresztény kultúrát. Persze, védjük meg! Csak épp kinyilatkoztatásokon kívül még senki nem érvelt meggyőzően amellett, hogy ezek az értékek Európában ma valóban veszélyben vannak. Másrészt, ha veszélyben is volnának, egyáltalán nem mindegy, miképp eredményes a megvédésükre tett kísérlet? A másik kultúra elutasításával, vagy épp annak elfogadásával, megértésével? A kultúrák akkor maradhatnak-e fenn, ha – mint évszázadokon keresztül – megtermékenyítik egymást, vagy akkor, ha lövészárokba bújnak egymás elől. Hogy lehet elutasítani a multikulturalizmust, mielőtt megpróbálnánk megérteni annak lényegét? Szándékosan kerülöm a válaszokat. A jelen bejegyzésben csak annyit akarok jelezni, hogy nem szerencsés azelőtt stratégiát építeni, mielőtt ezeket a kérdéseket feltennénk, s valamiféle konszenzusos válaszra jutnánk azokat illetően.

A második tézis: „minden országnak joga van védelmébe venni a hagyományos családmodellt, joga van azt vallani, hogy minden gyermeknek joga van egy anyához és egy apához.” Ugyan milyen reális veszély fenyegeti jelen pillanatban a hagyományos családmodellt. Van e bármilyen jele annak, hogy valaki kétségbe vonná a hagyományos családmodell létjogosultságát, s bármilyen formában korlátozni kívánná azt? Ellenkezőleg, ez a tézis egyértelműen a nem hagyományos családmodell elé kíván nagyon erős korlátokat állítani. Magyarán szólva nem létezik olyan valóság, amely Európában veszélyeztetné a hagyományos családmodellt.

A harmadik tézis: „minden közép-európai országnak joga van megvédeni a nemzetstratégiai szempontból kulcsfontosságú gazdasági ágazatait és piacait is.” Csak egyet lehet érteni ezzel a tézissel is, azzal persze, hogy mindez nem csak a közép-európai országokra érvényes. Nekem azonban úgy rémlik, az EU-s támogatások legjelentősebb hányada agrártámogatás, s emlékeim szerint Magyarország ebből jelentős mértékben részesült. Ne fessünk olyan képet, mintha kizárólag fehérgalléros brüsszeli bürokraták tehetnének arról, hogy itthon rohamosan csökken a fecskék száma, mert eltűntek a falvakból a marhák. Azt se mondja senki, hogy nekünk itthon semmi közünk a cukoripar, az Ikarus-gyártás, vagy más iparágak tönkretételéhez. Valamint azt se mondja senki, hogy ezek a célzott uniós források 100 %-os mértékben az eredeti céloknak megfelelően hasznosultak. Ha a nemzetstratégiai szempontból kulcsfontosságú gazdasági ágazatokat és piacokat akarjuk megvédeni, akkor először talán a korrupciót kellene visszaszorítani.

A negyedik tézis: „minden országnak joga van megvédeni a határait, és joga van elutasítani a bevándorlást.” Ismét egy passzus a nem létező valóságról. Igen, ez is egy támogatható kijelentés. Csak épp egyetlen komolyan vehető európai politikus sem vonta kétségbe a határok védelmének jogát, ahogy a bevándorlás támogatását sem kényszeríti az unió egyetlen országra sem. Az ezúttal ki nem mondott varázsszó, a kvóta ugyanis nem erről szól. Se gazdasági, se illegális bevándorlókat nem akar ránk kényszeríteni se Brüsszel, se Soros, szóval egyáltalán a kutya se. Megjegyzem, a letelepedési kötvényekkel már úgy, ahogy sikerült tompítani a vonatkozó prüdériánkat.

Az ötödik tézis: „minden európai országnak joga van a legfontosabb kérdésekben ragaszkodni az egy nemzet, egy szavazat elvéhez, és ezt a jogot az Európai Unióban sem lehet megkerülni. Vagyis azt állítjuk mi, közép-európaiak, hogy van élet a globalizmuson túl, nem az az egyetlen járható út, Közép-Európa útja pedig a szabad nemzetek szövetségének útja. Ez a Kárpát-medencén túli feladat, küldetés, amely ránk vár.” Ez most tényleg komoly? Vagy ez már a szokásos orbáni viccelődés? Ez a „mi, közép-európaiak” nem sok egy kicsit? Kinek a nevében beszél Orbán? Már a tizenötmillió magyar is kevés neki? Egyeztetett erről a közép-európaiakkal. Vagy erre is felhatalmazást kapott?

Apropó, felhatalmazás. Annyira unalmas más az erre való hivatkozás. Szívem szerint azt mondanám, hogy lófaszra sem kapott felhatalmazást. Hogyan is kaphatott volna, amikor – a hazai demokratikus választások történetében talán először – a Fidesz egyszerűen nem állt elő programmal. Persze zseniális volt ez is, hiszen a semmihez, egy nem létező valósághoz tudnak a legtöbben kompromisszumok nélkül csatlakozni, s ezt lehet a legkevésbé számon kérni rajtuk

ov tusvanyos2
Közép-Európa kipipálva. Eléggé világos, hogy ezt a politikát egyetlen ember tudja hitelesen képviselni az Unióban. Jöhetnek a még tágabb összefüggések. A „primitív Oroszország-politika helyett tagolt Oroszország-politika” kell, továbbá stabil Törökországra van szükség. Tessék kérem megmondani, hogy ki az az eminens politikus, aki már eddig is ennek érdekében cselekedett? Nyilván ő, a vezér. Csak épp hol érvényesül teszem azt Magyarország Oroszország-politikájában a „nemzetstratégiai szempontból kulcsfontosságú gazdasági” ágazataink és piacaink” érdeke? Arról most említést sem teszek, hogy ez az Oroszország-politika miképp érinti a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetét.

A cérna aztán azon a ponton látszott elszakadni, ahol Orbán áttért a kultúra és a civilizáció összefüggéseire. Elég egyetlen mondatot idéznem:

„Az alkotóművészet szelleme tekintetében azt látjuk, hogy cenzúra van, és politikai korrektséget kényszerítenek ránk.” Hát, én elhiszem, hogy egy miniszterelnök elfoglalt, de azért mégis. Tegye már meg, hogy körülnéz Bécsben, Párizsban, Londonban, de még inkább a jóval kisebb városokban. Attól tartok, egy ilyen kijelentés után ott egyszerűen szemközt röhögnék. De ha ott nézne tükörbe, talán maga sem azt a képet látná, amelyet megszokott. Mert Charlie-val szólva „mondok valamit, a tükröd hazudik, nehogy elhidd, hogyha másnak lát.”

pillango
Ehhez a buta asszociációhoz már csak egy politikailag korrekt, cseppet sem primitív mondatot fűznék hozzá Gogoltól, Mészöly Dezső fordításában: ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde.
A következtetése mindebből: „Az európai elit csődöt mondott, és ennek a csődnek a szimbóluma az Európai Bizottság. Ez rossz hír. A jó hír, hogy az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva, én meg is számoltam, mintegy 300 napjuk van hátra, és lejár a mandátumuk.”

Orbán elég egyértelműen bejelentkezett a jelenleginél is nagyobb hatalomra.

 

Képek forrása: MTI Fotó: Veres Nándor / mindenszo.hu / youtube.com

Forrás: BloggerBob