Regős Róbert: Dugó-dugó-dugó...
Budapest, 2018. augusztus 31., 17 óra 35 perc. Nem tehetek róla, de egy ilyen precíz időpont megjelölést én kizárólag Both Béla orgánumával tudok elképzelni.
Ő adta a hangját A tavasz tizenhét pillanata narrátorának. Ő tolmácsolta a korabeli celeb, Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (Julian Szemjonovics Szemjonov) gondolatait, belső monológjait. Egyszerűen imádtam. Nem mellesleg senki nem tudott olyan arckifejezéssel magyar narancsba harapni, mint ő.
A nyár utolsó napja. Már önmagában az se normális, hogy késő délután, fél 6 tájékán 30 ℃ felett van a hőmérséklet. Araszolok az M0-áson. Azaz araszolnék. Ahhoz ugyanis valamennyire mozgásban kellene lennem. Mondjuk úgy 22 cm-t viszonylagos rendszerességgel meg kellene tennem. Nagyjából ennyire teszik a bibliai időkben használt arasz hosszát, azaz – nagyarasz esetén – a kinyújtott hüvelyk- és kisujj távolságát. Volt olyan is, hogy kötelezően az aktuális uralkodó araszát kellett használni standard mértékegységként. Nyitogatom az ujjaim, s azon tűnődöm, mekkora lehet Orbán Viktor arasza. Az enyém tutira rövidebb 22 cm-nél. Gyanítom, az övé is. Hogy ki járna vele jól, nézőpont kérdése. Attól függ, eladsz, vagy veszel. Persze csak akkor, ha az arasz-ár állandó.
Akadnak páran, akik nyitott ajtónál próbálnak némi levegőhöz jutni. Ők a motorosokkal keverednek konfliktusba. Kétkeréken könnyebb előre jutni a kocsik kígyózó sorai között, persze csak addig, amíg egy nyitott ajtó az útjukat nem állja.
Egy blogbejegyzésben az ember könnyen túlzásokra ragadtatja magát. Éppen ezért célszerű tisztázni, hogy a mögöttem lévő 1 óra 58 perc alatt 16 km-t azért sikerült megtennem. Rövid számolás: 1, 9666 órával kalkulálva ez annyi, mint 8,13 km/h-ás sebesség. Hagyjuk most azt, hogy mennyivel szoktam közlekedni.
A gyorsabb közlekedés lehetőségéért keményen fizetek. Éves bérletet használok. Mégis, valahogy a legritkább esetben kapom azt a szolgáltatást, amelynek megfizettem az ellenértékét. Bele sem merek gondolni, mit tenne magával Japánban egy felelős vezető, ha ilyen színvonalú szolgáltatást biztosítana a vezetése alatt álló vállalat. Nálunk sajnos fel sem merül senkiben, hogy visszakövetelje az útdíjat.
A hírekben Gulyás Gergelyre hivatkozva épp most mondják be, hogy a 10 napos autópálya-matrica díját 2.950-ről 3500 Ft-ra emelik. Újabb gyors számolás: ez bizony 18 % feletti emelés. Ezért. Azért, hogy még hosszú éveken keresztül álljunk a tűző napon, végeláthatatlan sorokban, kórházba siető nagyszülőkkel, síró csecsemőkkel, lemaradva üzleti tárgyalásról, randevúról, mit tudom én miről. Más is hallhatja a híreket. Több száz méterrel előttem valaki megnyomja a dudát. Nem kell sokat várnia, a hanghullám szép lassan elindul hátra, végül több km-en keresztül harsog az elégedetlenség hangja.
De mutatok egy példát – az újabban szintén lesajnált – Hollandiából. Gondolom emlékszik mindenki, a kivitelező milyen határidőre vállalta a Lánc-híd felújítását. Említhetjük az alagutat is. Vagy egy-egy villamospálya rekonstrukciót, esetleg csomópont építést. Az alábbi videó ez utóbbira mutat példát, pontosabban a kivitelezés egy etapjára. Egy több sávos út alá kellett alagútnak kerülnie. Lehet tippelni, mennyi ideig korlátozták a forgalmat. Két, azaz két napig. Biztos vagyok benne, hogy az ötletgazdák felmenői között találnánk magyarokat. Ahol ilyen kreativitással találkozunk, ott mindig felbukkannak – hogy is szól a miniszterelnöki fordulat? – a mi kutyánk kölykei. Jó lenne, ha nem a kátyúk, gumigyilkos csatornafedelek, a lezárások és elterelések, a száz féle úthálózattal és –használattal összefüggő adó, hanem a gyors, gördülékeny és kreatív megoldások hazája volnánk.
Lehet próbálkozni. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Forrás: BloggerBob