kedd, november 13, 2018
728x90 EU Imagery

Nyaralásból kipihenten hazatérni nem lehet. Abba a pár napba az ember igyekszik mindent belezsúfolni, amit egy éven keresztül elmulasztott.

Új környezet, új élmények, új emberek… Valljuk be, fárasztó. Mégis, ki nem hagynánk semmiért. Így vagyok vele én is. Igazából az estéket élvezem a legjobban, azt, amikor „a világ lecsendesedik”. Az egész napi futkosás után tényleg jólesik lazítani kicsit a vacsora mellett. Nem kell kapkodni, nem sürget semmi. Ilyenkor van igazán mód arra, hogy beszélgetés közben komótosan kortyolgassam az ételhez gondosan kiválasztott sört. Errefelé, a mítoszok földjén viszonylag könnyű a választás. A hűvös ital neve beszédes, a hőmérséklete, íze pedig tökéletesen megfelel az elvárásaimnak.

Hogy ne legyen ennyire tökéletes minden, s el ne higgyem, hogy működhet normálisan is ez a világ, kezdődhet a böngészés. Az első hazai hír, amin megakad a szemem, egy másodfokú ítélet. Az ügy – jelentéktelensége ellenére – annak idején nagy port vert fel. Az egészre a kutya nem figyelt volna oda, ha két cég gazdasági vitájába nem kevernek tök indokolatlanul politikai felhangokat. De megtették. A kormány teljes mellszélességgel állt bele a sörszagú perpatvarba.

A Győri Ítélőtábla másodfokon is úgy döntött, hogy a közismert sör üvegén szereplő vörös csillag nem önkényuralmi jelkép, így nagy nyilvánosság előtti használata sem sértheti a felperes személyiségi jogait. A Heineken és a Csíki sör vitájával nem foglalkozom. De ki a fészkes fenének jut eszébe egy 1889 óta közismert design motívumra azt mondani, hogy az nem más, mint önkényuralmi jelkép, s erre hivatkozva kiüldözni a világból egy sörmárkát? Egy fideszes képviselőben találtak ilyen emberre. Menczer Erzsébet a bíróság előtt támadta meg a vörös csillagot, s csinált hülyét magából, meg az ötletgazdákból. A kérdéshez nem is érdemes racionálisan közelíteni. Nyilván lehetne okoskodni a csillag hegyesszögeinek nagyságával, a vörös szín árnyalatának meghatározásával, az üvegen való elhelyezés szemantikai és vizuális kontextusával. Az egész azonban annyira elmebeteg ötlet, hogy tényleg felesleges időt vesztegetni rá.

Itt a hangsúly inkább azon van, miért kellett ebbe az ügybe is beletenyerelnie a politikának? Rendesen én is azt gondolom, hogy szinte mindennek van érintkezése a politikával, amennyiben ezt a kifejezést úgy értelmezzük, hogy a közösségre tartozó ügyekkel való foglalkozás. Nem nagyon hiszek az olyan romantikus, vagy inkább naiv dumákban, hogy ne vigyünk mindenbe politikát. Kevés dolog van a világban, ami nem érintkezik a köz dolgaival. Bizonyos keretek között még akár a hálószobatitkaink is a közösségre tartozhatnak, hiszen ott van az az eszement vágy, hogy nekünk mindenáron legalább 10 millióan kell lennünk. A sörfogyasztás is természetesen érint közösségi érdekeket. Az alkoholizmus, hogy a csudába ne tartozna a közösen kezelendő dolgaink közé? Mégis, szerintem az már az emberi hülyeség legbizarrabb változatai közé tartozik, ha politikai alapon kortyolunk, vagy épp nem kortyolunk bizonyos söröket. Már pedig vannak, akik így tesznek. Nem egyszer, nem kétszer hallottam visszautasítani lánglelkű nemzeti testvéreink részéről a csillagos holland márkát, s ha jobb nem volt, gyengébb minőséget rendelni.

Félreértés ne essék, ha egy feltörekvő márka fejlődését megengedhetetlen eszközökkel akadályozza egy erős versenytárs, akkor a jog erejével természetesen közbe kell avatkozni. De nem a vörös csillag mögé bújva. Miért kell azt hazudni az egész világ előtt, hogy a konkurenssel a design miatt van baj? Megint hülyét csináltak belőlünk. És nem Menczer Erzsébeten, még csak nem is Lázár Jánoson, s nem is Hódmezővásárhelyen röhögnek, amelynek vezetése határozatban szólított fel a Heineken bojkottjára. Hollandiában, attól tartok senki nem tudja, kicsoda Menczer Erzsébet. Lázár János nevét a sértett Bécsieken kívül alig ismerhetik Európában, ahogy Hódmezővásárhelyt sem tudná bejelölni egy amszterdami kisiskolás a vaktérképen. A helyzet az, hogy rajtunk, magyarokon röhögnek, ha egyáltalán eljutott ennek az agyrémnek a híre a határainkon túlra, s van, aki elhiszi, hogy nem vicc ez az egész.

Most végre megszületett a másodfokú ítélet. Kérdés, ennek a híre lesz-e annyira hangos a kormánysajtóban, mint a csillagos perpatvar? Nem tudom, Menczer Erzsébetnek kell-e a zsebébe nyúlnia, hogy rendezze a jogi eljárás költségeit, vagy kisegítik valakik pártkasszából, esetleg némi átcsoportosítás után közpénzből? Itt ülök a szálloda teraszán, a mítoszok földjén, s azon rágódom, a derűs görögök vajon mit látnak bele a párás falú sörösüveget díszítő címkén látható unikornisba? Meg azon, micsoda telitalálat Arany János A fülemile című versének utolsó szakasza. Talán a Heineken csillagjába önkényuralmi jelképet látók is emlékeznek, hogy pereskedett Péter és Pál, a két szomszéd, nem tudván eldönteni, kinek szól a madárfütty a fán. Akkor 1854-et írtak. Semmi nem változott azóta.

 

"Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül...
Nincsen osztály, nincs egyesség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja.
De hol is akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?"

Képek forrása: greekland.hu / npr.org

Forrás: BloggerBob

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all